Magyar Hírlap online

Csak 16 éven aluliaknak!

Miközben a televíziók képernyőjén különböző számok jelzik, milyen korosztály számára és mekkora szülői jelenléttel ajánlják a következő műsorszámot, az iskolákban, a nevelők közt heveny vitákat váltott ki, hogy törvény rendelkezhet arról, hány esztendeig kell kötelezően az iskolapadot koptatniuk a diákoknak. (Iskolapad? Van még ilyen?)

A tizenhat éves korig kötelező tanulás „bevezetése” azért aktuális, mert sok gyerek van sajnos, aki tizenhat éves koráig sem értette meg, mire való az iskola. Jár bele, mert kötelező, mert enni kap, mert aránylag fűtött helyen lehet, szülei pénzt kaphatnak azért, hogy az állam költhessen gyermekeikre, a nevelő meg szenvedhet, ha lelkiismeretes, megpróbálja a lehetetlent, ha belefáradt a kezelhetetlenek kezelésébe, tisztességben megőszült haját tépi. Példák tucatjairól számolhat be minden kiképzett tanerő, amikor elerőtlenedett abban a törekvésében, hogy a gyerekből tanulót varázsoljon. Ebben a küzdelemben nincs igazi partnerük, mert ahogy nem lehet minden bűnöző vagy arra hajlamos felnőtt mellé rendőrt rendelni, ugyanúgy lehetetlen minden, tanulásra képtelen gyerek mellé szakképzett fejlesztő pedagógust állítani.

Minden emberi élet érték, mindenkiből lehet valami, valaki. Csak az a kérdés, mikorra nő be a feje lágya, ahogy a miniszterelnöki évértékelő is utalt erre. Semmi és senki nem zárja ki az oktatásból azt, aki – később – mégis tanulni akar, nem csak zavarni és zaklatni azokat a társait, akik tényleg tanulni járnak az iskolába. Röviden: szabad tanulni a tizenhat éven felülieknek is. Ha…

Elkezdődött a Nemzeti alaptanterv társadalmi vitája, de mint tegnap délben a Kossuth rádióban (Ütköző) elhangzott, azt sem tudjuk, mi a társadalmi vita. (Meg tudnám mondani, de abból sem derülne ki más, mint hogy vitatkozási kultúránk tényleg alacsony szinten van.) Most olyan időszak jön, amikor a legjobb tanerő is azzal lesz elfoglalva, mit is akar az alaptanterv véglegesen rögzíteni, és mekkora szabadsága marad neki arra, hogy azt tanítsa, amit igazán fontosnak érez, s amihez ért. Most derül majd ki számukra is, hogy közülük sem mindenki egyformán érti a nemzet, a haza, a magyarság fogalomkörét.

Megjósolható, hogy legalább annyi bajuk lesz egymással, mint azokkal a tizenhat éven túli tanulókkal, akik eljárnak ugyan az iskolába, de már jegygyűrűt viselnek, akarva-akaratlan családalapításra készülnek, pedig azt sem tudják, mire való a család.

Ha a tanerők egymással túl sokat vitáznak, kevesebb idő jut a gyerekekre. Kell a vita, de a vitának ára van, amit nem kellene a tanulni vágyó gyerekekkel megfizettetni.