Magyar Hírlap online

A leglassabb autó

Az európai vezetők kiútkeresése kísértetiesen hasonlít arra a régi viccre, amikor a gazda kiviszi a munkásokat a farakáshoz, rámutat a legnagyobb rönkre és így szól: „Na akkor fogjuk meg, és vigyétek!” A tagországok vezetői ugyanis általában úgy gondolkodnak, hogy náluk többé-kevésbé rendben vannak a dolgok, de a többieknek bizony jobban kellene iparkodniuk a válság megoldása érdekében. A németek szerint a többieknek nagyobb költségvetési fegyelmet kellene meghonosítaniuk, és előre kellene hozniuk a szerkezeti reformokat. A franciák viszont úgy vélik, a többiek­nek nem kellene túlságosan alacsony adószinttel elcsábítani a tőkét, és annyira megszigorítani a bankszabályozást, hogy az ottani pénzintézetek biztonságosabbnak tűnjenek a franciáknál. A britek és a skandinávok szerint a többieknek mindent meg kellene tenniük a piacaik megnyitása érdekében, hogy fokozódhasson a verseny. A közép-európai országok szerint pedig a többieknek több pénzt kellene áldozniuk arra, hogy ezt a leszakadt térséget felzárkóztassák, mert ugye a konvoj csak a leglassabb teherautó sebességével tud haladni. A válságból a kilábaláshoz vezető utat eközben az egész államközösség csak akkor találhatja meg, ha minden ország feltérképezi, miként tudná növelni – ha lehet minél gyorsabban – saját versenyképességét. Aztán kellene csak jelentkezni Brüsszelben, hogy mire is volna szükség az EU-tól  ennek a folyamatnak a felgyorsításához. De ha esetleg onnét nem számíthatnánk érdemleges segítségre, akkor is kell lennie egy B tervnek, amit ha lassabban, s csak saját erőből is, ám mindenképpen végre kell hajtani. És fel kellene sorolni azokat a tényezőket is, amivel Brüsszel lehetetlenné tehet minket. Az uniós integráció nélkül ugyanis esélyünk sem lenne a felzárkózásra, és az unió ellenében már fejlődni sem tudunk. Vagyis oly mélyen benne vagyunk, hogy ha az integráció nem lép előre, akkor mi egyénileg sem tudunk előrelépni.

Márpedig itt súlyos gondok vannak, mert csak a szólamok szintjén töretlen a lelkesedés az integráció fejlesztéséért. A gyakorlati megoldások terén azonban csak egy helyben topog az EU. Ugye emlékeznek még a magyar elnökség nagy fegyvertényére a közös szabadalmi rendszerre. Erre azért van szükség, hogy egy jó ötlet bejegyzése ne kerüljön ötször annyiba, mint Amerikában, mert minden országban újra regisztrálni kell. Nos a közös szabványrendszert először az olaszok és a spanyolok fúrták, azért mert az ő nyelvükön nem készült el a dokumentum. Erre a többiek kihagyták őket, és már-már úgy látszott sikerül az egyezség, amikor újabb vita robbant ki. Ezúttal a közös szabványbíróság székhelye körül. Ha egy ilyen kérdés eldöntése ilyen hosszú ideig tart, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a piac ki tudja várni, mire a rázósabb ügyekben is eljutunk az alkuig.