Magyar Hírlap online

A jóságos győztesek

Nem titok, a Vörös Hadsereg munkára fogta a második világháború folyamán az elfoglalt területek lakosait. A Komárom megyei Bajon is ezt tették. Az emberek megpróbáltatásainak csak a németek ellenlökése vetett véget, amelyet követően az egyik Wehrmacht-tiszt közölte, nemcsak a bajoniak, de a szomódiak is nyugodtan hazamehetnek, mert onnan is kiverték a vörösöket. Tragikus tévedés volt, mert Szomód továbbra is az ellenség kezén volt. A hazafelé baktató fegyvertelen szomódiakat elfogták a szovjetek, s a plébánia melléképületébe zárták. Enni nem kaptak. Egyszer csak hangzavarra lettek figyelmesek, majd puskalövések dörrentek. Később tudták meg, hogy az épület melletti meszesgödörbe lőtték bele a szovjetek Petz Jánost. Mi volt a bűne? Sikerült Pestről kiszöknie, de szerencsétlenségére a taxisok formaruháját és tányérsapkáját viselte. Katonának nézték.

Másnap Dunaszentmiklós felé indították el a csoportot a szovjetek. Útközben az igencsak gyenge fizikumú református segédlelkész, Bakonyi Dezső összeesett. Az őrök az árokba dobták. Úgy vélték, kár már belé a golyó, otthagyták. Így maradt életben. Dunaszentmiklósnál leállították a csoportot, s az embereknek a magukkal hozott szerszámokkal el kellett kezdeniük a földmunkát. Erdőt irtottak egy terelőút részére, itt akarták kilőni az oroszok az előretörő német páncélosokat. Váratlanul zűrzavar lett úrra a katonák között, az értők kivették a szavaikból, hogy jönnek a németek! Az oroszok rögvest összeterelték a foglyokat, s máris dörögtek a fegyverek, holtan hulltak egymásra az emberek. Aki mozog, annak még egy golyót! A gyilkosok aztán gyorsan eltűntek, ez mentette meg Pötze László életét, aki súlyos tüdőlövést kapott, de még be tudott kúszni a faluba. Egyedüli túlélő volt. Ő vitte a borzalom hírét, az ő szavára mentek ki és hozták el a halottakat a helyiek, illetve aki nem odavalósi volt, azt továbbvitték a lakhelyére.

Rákövetkező nap, amikor már elvitték a halottakat, ment ki a gyilkosság színhelyére a gyerekkorban lévő Herczog János. A kíváncsiság hajtotta a fiút, no meg a haszonszerzés lehetősége, ott járt pajtásai órákat, eszközöket hoztak, amelyeket a katonák zabráltak, majd sietségükben otthagytak. Ő csak a bunkerekben lévő párnákat, dunyhákat látta, no meg a fák ágaira akasztott sonkákat, szalonnákat.

Ha beszéltek is a helyiek a gyilkosságról, előtte körülnéztek, ki hallhatja meg őket. Később is féltek, hiszen a véres borzalom ellentmondott a pártállami szólamoknak, a felszabadításról, jóságos győztesekről szóló tirádáknak.

Csak a rendszerváltás után állítottak kopjafát az áldozatoknak a falusiak a temető magaslatán. A gyilkosság bizonyítéka? A sírok Szomódon, Meszlényen, Tatán, s a visszaemlékezők, no meg a református és katolikus egyház halotti anyakönyveibe történő eredeti bejegyzések „az ellenség által lelőve”.

Szomód honismereti körének szándéka, hogy az érintett községekkel együtt közös emlékhelyet létesítsen.