Magyar Hírlap online

A GMO-támadás is agresszió

A nemzetközi jog által csak agresszióként emlegetett cselekmény fogalma (amely a köznyelvben egy állam megtámadását jelenti) évek óta viták kereszttüzében áll. Alapve­tően két kérdés vár végleges válaszra: az amerikai diplomácia által – egyáltalán nem alaptalanul – erőltetett „ki támad?”, és a – szintén nem véletlenül – fejlődő országok retorikájában gyakran használt „hogyan támad?” kérdés. Előbbi nyilvánvalóan a terrortámadások kapcsán merül fel nap mint nap, ám látni fogjuk, hazánk szempontjából sem érdektelen.

Ami a támadás módját illeti, évtizedek óta sokan szeretnék ide sorolni a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést is. Konszenzus azonban csak a fegyveres támadási mód elfogadásáról született még 1969-ben. Ma már azonban árnyaltabb a kép: kevesen tagadják, hogy hackertámadás vagy például energiahordozók visszatartása okozhat ugyanolyan vagy súlyosabb károkat egy államnak, mint egy fegyveres támadás. Ugyanígy valamely állam vízkészletén keresztül – esetleg a külföldről érkező folyó súlyosan mérgező és szándékos szennyezésével – rövid és hosszú távon is katasztrofális, egyes háborúkat messze meghaladó pusztítás érhető el.

Itt érkezünk el ahhoz a magyarországi eseménysorozathoz, amely e gondolatok kiváltója volt. E sorok írásakor még folyik a vizsgálat, hogyan is kerülhetett Magyarországra – amely tiltja genetikailag módosított (GMO) növények termesztését – hatalmas mennyiségű GMO-val szennyezett vetőmag. Az elsődleges adatok értelmében külföldi beszállító cégeken keresztül kerültek be, titokban, s ami a fő, a szándékosságot sem lehet kizárni. Valószínűleg később sem, legfeljebb nem lesz bizonyítható… És itt eljutottunk a kérdésig: nem kellene-e elgondolkozni azon, hogy a GMO-val szennyezett vetőmagnak egy ország területére juttatása – annak kifejezett akarata ellenére – és így területének esetleg végleges, de mindenféleképpen agresszív szennyezése a nemzetközi jogi agresszió egyik formájának minősüljön? Hiszen e lépéssel az érintett cégek nagyvonalúan semmibe vették Magyarország szuverenitását, és kacagva olvashatják az új magyar alkotmány GMO-mentességre vonatkozó sorait. Ezt nevezhetjük a keserű realitásnak is. Én inkább ragaszkodnék az agresszió kifejezéshez.

Jelen esetben egyet kell értenem azzal a sokat hangoztatott amerikai érveléssel – és itt visszatérek a fenti első kérdéshez –, hogy nem csak állam követhet el agressziót. Az amerikai retorika természetesen terrorista csoportokra gondol itt, és véletlenül sem multinacionális vállalatokra, ám nyilvánvaló, hogy a világgazdaság és így a világpolitika meghatározó tényezőinek tekinthetők bizonyos gazdasági érdekkörök – sokszor inkább ők, mint egyes államok. Szükségtelen feltenni tehát a kérdést, hogy egy ilyen, esetleg szándékos GMO-támadás mögött állam áll-e? Bár minden bizonnyal szörnyű lelki tusát vívna az az állam, amelynek magánnyugdíjpénztárai hatalmas vagyonaikat a GM növények kísérleteibe fektették, és így szociális biztonsága érdekében hihetetlen szüksége van ezek profitjára. Egy ilyen állam biztosan így hadakozna lelkiismeretével: sok millió szavazómnak nyugdíjat adjak, és hagyjam békén a GMO ellen tiltakozó államokat? Vagy tűrjem el, hogy az érintett vállalatok ilyen agresszív, alattomos és esetleg vissza nem fordítható módon a javukra fordítsák egy-egy nemzet teljes gazdaságát? Szinte látja az ember maga előtt a gondterhelt állami hivatalnokok, döntéshozók arcát…

Hazánk szennyeződésének esetét látva felmerül a kérdés: ilyen védtelenek lennénk? Így átverhetnek bennünket, és kész? (Persze azt, hogy a honi szereplők közül ki milyen mértékig érintett, ha érintett, a vizsgálatok hivatottak kideríteni.) Kérdés az is, hogy valóban csak óriási szerencsével őrizheti meg ezek után a magyar áru az európai piacon egyébként aranyat érő GMO-mentes jelzőt? Hiszen az érintett kukoricatáblákon kívül még számos környező hektáron kellett kitárcsázni a fertőzött kukoricát a biztonság érdekében. És még akkor is csak reménykedni lehet, hogy nem vitte távolabbra a szél a szennyeződést. Apropó szél! És hogy honnan fúj. Az emberben önkéntelenül is felmerül: lehet, hogy ártatlanok a nyugdíjpénztári befektetők és multinacionális vállalatok, ám egyes országok gazdasági szereplőinek igencsak jól jön a hírbe kerülésünk, vagyis az, ha az effajta szennyeződések kapcsán eltűnik a magyar konkurencia a piaci palettáról… Vagy legalábbis jelentősen meggyengül. Ez persze önámítás lenne ellenfeleink részéről, sajnos terjednek a GM növények, vagy inkább mondjuk úgy: terjesztik őket, és nem lesz olyan állam, amelyet ne érnének el így vagy úgy. Természetesen itt és most képtelenség lenne tudományos vitát nyitni arról, hogy diadalt, üdvözülést, vagy pedig biológiai katasztrófát ígér a GMO-technológia az emberiségnek. Szaktekintélyek érvelnek ellene és mellette. Aki a szkeptikusok csoportjába tartozik, az eleve szennyezésként emlegeti a magyarországi GMO-terjedést. A kérdés azonban nemzetközi jogi szempontból nem ez. Tételezzük fel, hogy valójában minden GMO ártalmatlan. Ám akkor is egy állam kinyilvánított szuverenitását érte támadás a becsempészésükkel. Nem puskaropogás kíséretében ugyan, de lehet, hogy kioperálhatatlanul. Abban is biztosak lehetünk, hogy a seb, amelyet kaptunk, nyolc napon túl gyógyul.

---

Emelt hang a nemre

Évekkel ezelőtt történt, hogy egy amerikai kongresszusi küldöttség itt járt Budapesten, s találkozóra hívta a jelentősebb magyar mezőgazdasági szervezetek képviselőit. Az amerikaiak egyrészt érvelni próbáltak a GMO előnyei mellett, s azt ecsetelték, mennyire előnyös lenne, ha a magyarországi termelők is átvennék a GMO-technológiát. Másrészt arra kérték a magyar képviselőket, érjék el, hogy kormányuk segítse az EU-ban is a GMO-val szembeni bizalmatlanság eloszlatását, a különféle tiltó sorompók megszüntetését. A tanácskozás egyik részvevője szerint amikor a magyar termelők képviselői sorra nemet mondtak, az amerikaiak egyike magából kikelve kiabálni kezdett velük. - a szerk.