Magyar Hírlap online

A demokrácia áráról

Gottwald Péter
mérnök, PhD

Technikai eszközök, mérőeszközök, információfeldolgozó és -továbbító rendszerek, kommunikációs hálózatok minden mennyiségben jelen vannak mindennapi életünkben. Ezek vagy mi döntünk arról, mi történjék velünk, hosszabb vagy rövidebb távon hogyan alakuljon a jövőnk? Hitelesek-e azok az eredmények, amelyeket a bolti mérleg, a parkolóóra, az egészségünkről döntést hozó vizsgálati eszközök, a levegő és a víz szennyezettségét mérő műszerek szolgáltatnak? Mi kell ahhoz, hogy bajunk ne essék, s hogy támaszkodhassunk a technikai eszközök által hozott döntésekre, noha kevesen értjük a működésüket? Bizonyos, hogy jogunk van a garanciákhoz! De ki adja ezt nekünk? Ki biztosítja, hogy az adatok özönében szakértelem hiányában is megbízhassunk?

Vannak hivatalok, precíz protokoll szerint dolgozó ellenőrző szervezetek, de ettől még elromolhat a bolti mérleg, siethet a parkolóóra, helytelenül mérhet a benzinkút kijelzője, nagyobb lehet a megengedettnél az ivóvíz szennyezettsége és sok más, nem pontos adattal is találkozhatunk. Még az ellenőrző szervezetek munkájába is csúszhat hiba… Mindezek arra késztetnek bennünket, hogy dolgainkra odafigyelve éljünk, és ki-ki szakértelme szerint, értő módon kezelje az életünkre kiható adatokat.

2008-ban egy adatsorozat nagy változást vezetett be Magyarországon. Majd három órán át, félpercenként érkeztek az adatok a tévé képernyőjére, mígnem 330 igen-nem adatpáron keresztül kialakult egy nagy változás előfeltétele. Ebből kiindulva máig másképp peregtek az események. A sorsdöntő adatsor a lényeget most kétségek nélkül eldöntötte! A végeredmény annyira egyértelmű volt, hogy az adatsor bizonytalankodása csak a szakember szemének tűnt fel. Az eredmény egy várakozást és egyben egy jóslatot is beteljesített. Olyan arányban születtek a kisebbségben maradó szavazatok, ahogyan azt az elutasított program eszmei tulajdonosa mutatós párttámogatásként előre megjósolta. Meghazudtolva a statisztikus matematika szabályait, töretlenül kúszott fel a nem szavazatok száma erre a megjósolt, húsz százalék körüli értékre. Hogy ez véletlen-e vagy szabályos, esetleg megkérdőjelezhető, abban a szakértő kevés hitelt ad a szabályosság mellett voksoló közkeletű elméleteknek, amelyek több szavazás hasonlósága alapján születtek. Ezek szerint a nagyváro­sok eredményei időben mindig később érkeznek, ott pedig a szavazók esetről esetre sorsdöntően és az átlagtól eltérő mértékben rendre ugyanarra az oldalra szavaztak.

Nem ismerjük részleteiben az ország különböző pontjairól elindult igen és nem szavazatok azon áramlását, ahogy azok elérték a százalékos kiértékelést időről időre elvégző számítógépet. Azt azonban tudjuk, hogy a rövid időközönként (átlagosan harminc másodperc) rendre kiszámított százalékos állás, azaz a már megszámolt szavazatok egyre nagyobb mennyisége miatt nagyjából egyenletes sebességű feldolgozás mellett már egyre kisebb ingadozással kellene megközelítenie a végeredményt. (Közismert néven a „nagy számok törvénye” felel ezért a szabályos­ságért.) Ha ugyanis több millió összekevert i és n betűből percenként például mindig csak százat tudunk szétválogatni, és az így kapott két kis csomagot rendre a megfelelő zsákba tesszük, a feldolgozás vége felé haladva egyre kisebb lesz a két zsák tartalmának esetenkénti százalékos megváltozása.

Az is igaz emellett, hogy minél jobban előrehaladtunk a szétválogatásban, annál pontosabban megközelíti a két zsák tartalmának aránya a szétválogatandó teljes betűmennyiségben lévő i és n betűk arányát. A szemünk elé került adatok ügyet sem vetettek erre a törvényszerűségre, és a feldolgozottság növekedésétől függetlenül mindvégig két százalék körüli ingadozást mutattak. Mire gondoljunk, és hogyan viszonyuljunk ehhez a jelenséghez?

Ha a naponta megvett kenyerünk súlya egyszer 98 dekagramm, máskor pedig 102, ügyet sem vetünk rá. Ám a demokrácia drágább a kenyérnél. Nincs mihez hasonlítanunk, hisz talán ez a legdrágább. Itt már a százalékon belüli hiba is megrengethet egy országot. Emberi sorsokat határozhat meg. Mérjük meg tehát pontosan!