Magyar Hírlap online

Védekezni, de okosan!

Megjelent a Magyar Élet 2009. július 2-i számában

Idestova hatvan éve nincs háború Európában. Igaz hogy háborús állapot volt még évtizedeken át, legalább is nekünk, büntetett háborús bűnös magyaroknak, de olyan bombahullató, meszesgödrös, szőnyegbombázós, felszabadítós háború nem volt. Európában eltakarították a romokat, a nyolcvanas évekre közeledett a kontinens az első világháború előtti állapotokhoz, végül leomlott a vasfüggöny is. A megszálló szovjet haderő, a "Dicsőséges Vörös Hadsereg", visszavonult a korábbi birodalom megnövekedett határai mögé. Rendben és csendben, nem úgy mint jöttek.

A másik, az igazi győztes nagyhatalom nem távozott el Európából – megszerette a katonai turizmust, maradt mint szövetséges. Miért ne, hiszen segítette megszabadítani Európát a fasizmus rémétől, és ha még akar, hát maradjon. A Szovjetunió összeomlása óta Európát háborús támadás nem veszélyezteti. Nagy reményekkel várta a XXI. századot, mint a végre megérkező boldog béke évszázadát. De mára, még a tizedét sem éltük meg, máris bajok vannak mindenütt. Nem katonai támadás fenyegeti, mégcsak nem is az egységesülés szülési fájdalmai győtrik Európát, hanem a mindennapi élet normális folytatását zavarják külső behatások.

Az utóbbi hatvan év nem háborúk története Európa számára. Két gazdasági szisztéma építkezett a világban a kizárólagosság igényével. Nem egymás ellen, hanem a társadalmak és nemzetek feletti gazdasági, pénzügyi, politikai hatalom érvényesítése érdekében. Ebben Európa áldozatként vett részt. A keleti részen a lengyelek és magyarok ellenállása jellemezte a helyzet tarthatatlanságát. Angliában a ’40-es évek végén megfogalmazták a "szociális állampolgárság" elvét. Tanultak az olasz és német pártállam szociális erdményeiből. Nem pártokhoz, hanem a mindenkori államhoz kötött, állampolgári jogban megfogalmazott egyéni és politikai szabadság és szociális biztonság megvalósításában látták a megoldást. Hivatkozási alapként szolgált egy korábbi átfogó törvényhozási terv, amit a konzervatív Churchill-kormány tagja, Lord William Beveridge dolgozott ki 1942-es híres jelentésében, amelyben így fogalmazott: "A katonai győzelem célja, hogy a háború után jobb világban élhessünk, mint korábban. Meg kell szabadulni a szükségtől". Minden állampolgár ingyenes egészségi ellátáshoz kell, hogy jusson. A gyermekek után támogatást kell nyújtani a családoknak, s az idősebb generációknak biztonságot teremtő nyugdíjat kell folyósítani. A második világháború után Nyugat Európában jóléti intézményeket vezettek be Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Svájcban, majd egyebütt is. Mások a skandináv példára hivatkoznak. Egyre rövidebb munkaidő, fizetett szabadság, iskolázás, egészségügyi ellátás, nyugdíj stb. Így éltünk itt, Ausztráliában is. Az ember, mint homo oeconomicus, eljutott arra a szintre, hogy egy adott társadalom részére megteremtheti a biztonságos és tisztes megélhetés lehetőségeit. A XX. század második felének derekán ez a lehetőség Európa nyugati felén már bebizonyosodott. Majd elakadt.

Nagy erőátcsoportosulás ment végbe a ’70-es évektől kezdődően. A minden tekintetben nemzetközi pénzvilág aa politikai szerveivel (Világbank, Nemzetközi Pénzalap) döntő befolyásra tett szert Európában is, és az időközben megszűnt szovjet állam gyámságából kiszabadult országokban is. A nyomulást a két Nobel-díjas közgazdász, Friedrich Hayek és Milton Friedman felreklámozott filozófiája nevében folytatták Európa országai ellen. Az állam szerepét leszorító, a deregulációs lázban égő privatizációs őrület talán legérzékenyebben Magyarországot érintette. A militarista szuperhatalommá nőtt Amerikai Egyesült Államok által erőltetett Hayek–Friedman-féle gazdasági elméletet követő politika tönkretette az országot. Adóssággal terhelt állapotában gazdaságilag szinte talpraállíthatatlan. Nem tudjuk mi a szándéka Globáliának Magyarországgal, de ha nem történik gyors változás, nemzeti tragédia lesz.

Krausz Tamás marxista-kommunista történész írja a Népszabadság 2009. június 20-i számában: "Európában a jóléti állam felszámolása után a hagyományos szociáldemokrácia sem létezik többé. ... Az MSZP ahhoz a nemzetközi és hazai politikai-szellemi irányzathoz csatlakozott, amely a gazdasági válságból kivezető utat neoliberális-monetarista intézkedésekkel kívánta/kívánja megoldani. Azokhoz az intézkedésekhez folyamodnak tehát, amelyek a válságot okozták. ... A saját munkájukból élők számára a legnagyobb csalódás az, hogy a szocialista párt a nagytőke érdekében a válság terheit egyoldalúan a munka világára hárította át."

Tamás Gáspár Miklós, a baloldal nagynevű filozófusa hasonlóan fogalmaz Levél a jobboldalnak című írásában a Magyar Nemzet 2009. június 21-i számában: "Barátaim s magam élesen ellenezzük, elutasítjuk a neokonzervatív-neoliberális politikát folytató »balközép« kormánykoalíció ortodox monetarista, egyensúlyi, »kínálati oldali« gazdaság- és társadalom-politikáját, a népjóléti (szociális) rendszerek leépítését, a szociális segély, a családtámogatás, a gyes, a gyed, a szocpol korlátozását, a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak nominális csökkentését, a »segély helyett munka« képmutató programját, a hiánycéloknak a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió diktátuma alapján történő meghatározását. ... Nem hiszünk a magyar gazdaság »tőkevonzó képességének« mítoszában, amely szerint a reáljövedelmek alacsonyan tartása, a tőke adóinak csökkentése, a fogyasztási adók emelése Magyarországra hozza a transznacionális tőkét, amely majd munkahelyeket »teremt«. Minderről bebizonyosodott, hogy közgazdaságilag tarthatatlan, szociálisan kibírhatatlan, erkölcsileg elvetendő; növeli a társadalmi igazságtalanságot és egyenlőtlenséget. A világgazdasági válság körülményei között pedig egészen bizonyosan elszegényedéshez vezet. A fizetőképes fogyasztói kereslet összeomlása pedig – a legszegényebbek növekvő szenvedései, a munkásosztály és az alsó középosztály létbizonytalansága közepette – a kiskereskedelem, a lakáspiac és az építőipar, a mezőgazdaság, a könnyűipar stb. vállalatainak bezárásához vezethet. Az állam bevételeinek és kiadásainak csökkenése tönkreteszi az oktatást, a kutatást, a kultúrát."

A nemzetközi kapitalizmus szolgálatába állt teljes magyarországi politikai baloldal bűnössége megállapítható e két tekintélyes baloldali gondolkodó idézett szavaiból, nem csupán baloldaliságuk megtagadásában, sokkal inkább Magyarország tönkretételében.

A tragédia az, hogy ennek a bűnszövetkezetnek a hatalomból való eltávolítására húsz éven keresztül nem volt politikai úton lehetőség. Végre a tavalyi márciusi népszavazás, és az idei EP-választás megingatta a bűnszövetkezet hatalmi pozícióját, és azzal párhuzamosan erős polgári ellenállás bontakozott ki, ami tömegtüntetésekben és radikális pártalakulat és védelmi gárda szervezésében valósult meg.

Az európai parlamenti képviselőválasztás előre vetítette a teljesen új politikai képletet, ami majd előáll Magyarországon a legközelebbi demokratikus döntés percében. Beérik a hazaárulás vetése. Az SZDSZ kiesik, az MSZP kisközép párt lesz, jószerével az új párt, a Jobbik mögött, amely az EP-választáson 400 ezer szavazatot kapott. "Ez a félmillió ember nem a semmiből jött elő. Ez a megrendítő változás annak a következménye, hogy a kifosztás anyagi és erkölcsi vonatkozásai egyre több és nagyobb társadalmi csoportnál már a legvégső fiziológiás határokat ostromolja. E csoportok pedig erre értelemszerűen hisztérikusan reagálnak. Legalább egymillió olyan emberről van szó, akik végveszélybe kerültek az anyagi – bedőlő lakáshitelek, vészesen romló közbiztonság – és lelki bizonytalanságok miatt. E csoportok szemében a parlamenti pártok már gyanakvást keltenek, s megjelent a szociális »radikalizmus«. Összeérnek a gazdasági és a rendészeti dimenziók, ezek a választók pedig ezekben a kérdésekben is biztonságot akarnak. Nem elég, vélik felháborodottan, hogy anyagilag rosszabb helyzetben vannak, mint két-három évtizede, de még az elemi szintű biztonságuk is vészesen megromlott. Ezek az emberek kétszeresen is csalódottak: csalódtak a rendszerváltás rendszerében, ami jólétet és biztonságot ígért. Az anyagi aspektus romlását még elviselnék valahogy, ám az elemi biztonság megroppanása már éles reakciókat vált ki belőlük. Már a múlt században is a kétségbeesett társadalmi csoportok immunreakciója volt ez a pusztító liberális folyamatokra. A Jobbik az SZDSZ által képviselt pusztító liberalizmusra adott társadalmi immunreakció."

Ezt Bogár László közgazdász, az Antall-, és Orbán-kormány egykori államtitkára írja a mai helyzetről.

Nagy a műriadalom a baloldalon. Napról napra jelennek meg vészharangot kongató írások, amelyekből kásakerülően, vagy egyértelműen kiderül, hogy a Jobbik, meg az általa létrehozott Magyar Gárda fasiszta, újnyilas szervezet, közvetlen veszélyt jelent a demokráciára.

"Itt van egy náci karakterű, antiszemita szövegeket mondó párt, egyszerűbben náci, antiszemita párt, és mi (na nem személyesen, hanem a magyar alkotmányos intézmények, de tegyem hozzá, a magyar nyilvánosság és közélet nagyobbik fele is) úgy teszünk, mintha ez beférne a magyar alkotmányosság keretei közé. Ez abszurd és szégyen. A mi közös szégyenünk, erőtlenségünk bizonyítéka, a magyar demokrácia sebezhetőségének, gyengeségének kiáltó példája" – írja blogjában Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök.

A baloldal és a jobboldal egymás mellett élésének (koegzisztenciájának) akadálya nem a jobboldalon van. A baloldal egyedül akar lenni, minden törekvése a jobboldal elpusztítása, amit persze csak önmagában végezhetne el, mert jobboldal csak ott van, ahol a hatalmi arrogancia elviselhetetlen. Máskülönben békés emberi élet is lehetséges lenne. A baloldal nem tud meglenni ellenségkép nélkül, amikor már kifogytak a reakciósokból, egymás között találtak üldözendő elhajlókat, majd más időkben a deviánsok iránti türelmet követelik, meg a másság tiszteletét, sőt kiemelt védelmét és eltartását. Nem országon belül akarnak elismerést és tiszteletet kiérdemelni, hanem külső hatalom szolgálatában, a kiszolgáltatott nép felett akarnak uralkodni. Minden hatalom könnyű zsákmányra lel magyar közegben, mert pontosan az a rétege szolgáltatja ki, amelynek feladata lenne a közösség védekezését megszervezni. Elég csak ennek a romlott elitnek a sajtója (médiája) szerepét említeni, azt a folyamatos tevékenységet, amivel traktálja a külföldi tájékoztató ipart olyan hírekkel, amilyeneket azok szeretnek terjeszteni. Ilyen a fasisztázás, a szélsőjobboldali veszély emlegetése, akkor is ha nincs. Aki tisztában van a sajtó szerepével, az tudja, hogy a mai nagyhatalmi rendszerben a kisebb államok sorsa dőlhet el attól, hogy a média milyen képet ad róla. A nemzetközi baloldal is nácizással, fasisztázással, terroristázással teremti meg a politikai platformját.

Itt van a Magyar Gárda esete. Bármilyen is ez a szervezet, akár bizonygatható róla, hogy eddig senkit nem bántott, csak segített, mégis, rövid létezése ellenére ismertté, hírhedtté lett a nagyvilágban. Fasiszta szervezet – mondják –, ennél fogva veszélyes. Arról soha nem fognak írni külföldön, hogy milyen állapotok miatt jött létre, nem az érdekli őket, hanem az, hogy ismét fel lehet mutatni valahol a náci veszélyt, ami – persze – fenyegeti a világot. És nem arról szólnak, hogy párszáz fiatal fontoskodó katonásdit játszik fegyvertelenül, hanem azt mutatják fel, hogy lám egyenruhában masíroznak, amitől mindenkinek a múlt század elején menetelő pártszervezetek jutnak eszébe. A mai nemzedékek bőven ismerik az ilyen szervezeteket, hiszen filmek, képek számtalanjai rogyásig ismétlik, a hozzáfűzött mondanivalóval együtt. Innét már csak egy lépés a jobbközép Fidesz fasisztaságának hírét kelteni.

"Magyarország a fasiszták zászlaja alatt" Ez a címe a DIE ZEIT május 7-i számának, mely alatt ilyenek olvashatók: "Milyen mélyre süllyedhet egy ország? Magyarország gyakorlatilag a csőd szélén áll, a szélsőjobboldaliak »cigányokat, zsidókat és idegenszívűeket« támadnak meg, alig valaki száll szembe velük. ... A városi zsidók – Budapestnek körülbelül 200.000 zsidó származású lakosa van – eddig még szerencsésebben megúszták, mint a falusi romák. Nagyjából két éve újra és újra molotov-koktélok landolnak a házaik tetején. Az égő házakból menekülő családokra lőnek; itt egy apa hal meg a fiával, amott egy édesanya a lányaival. Az előző hetekben tucatnyi gyújtogatást követtek el a kormányzó szocialista párt, az MSZP politikusainak lakásai ellen. ... Hogy a populista Orbán nem válogat az eszközökben, hogy hatalomra kerülhessen, azt a 2006-os önkormányzati választásokon bizonyította, amikor a Fidesz polgári szövetsége közös jelölteket indított a szélsőjobbos Jobbikkal." Íme a nyugati bolsevizmus, a fejlett sajtótechnika!

Gregor Mayer a bécsi Profil-ban már nem is tizenöt százaléknyi szélsőséggel riogatja olvasóit, hanem hetven százalékkal: a hosszú ideig Belgrádban élő, de magyarul is tudó újságíró ugyanis a "jobboldali populista" Fidesz és a "szélsőjobboldali" Jobbik eredményét egyszerűen együtt kezeli: "Számos EU-tagállamban törtek előre valóban a modernizáció ellenfelei, az idegenellenes és barna pártok. De egyedül Magyarországon jutott a jobboldali populistáknak és a szélsőjobboldaliaknak a szavazatok több mint hetven százaléka." Gregor Mayer szerint csak a szocialisták tudnák feltartóztatni e káros folyamatot – de ők éppen tetszhalott állapotban vannak.

A müncheni Süddeutsche Zeitung titokzatosabban fogalmaz: fenyegetésekre hivatkozva, nem is nevezi meg ezúttal cikkének forrását. Michael Frank szerint Orbánra jobban oda kéne figyelni Európában, mert ténykedése – főleg a határon túli magyarok ügyében (akik kapcsán nemrég éppen a konkurens Frankfurter Allgemeine jegyzetírója ismerte el, hogy nincs minden megoldva) – felszítja a kelet-európai ellenségeskedést.

Hát erről van szó, a Magyar Gárda egy olyan képet mutat az országról, ami kihasználható a magyarság ellen. Az másik dolog, hogy ezek a sajtó-támadások – főleg feltűnően sok a német–osztrák – egytől egyig magyarországi elvtársi sugallatok alapján készülnek. De meggondolandó, hogy van elég ellensége az országnak, nem kellene újabb felületeket felkínálni.

Ha a politika gyakorlatibb és piszkosabb oldalát nézzük (van más is?), akkor az is felmerül, hogy a baloldal nagyonis örül a Jobbiknak meg a Gárdának. (Már felmerült ilyen természetű támogatottságuk.) Lehet sározni, maszatolni, Magyarországot rossz hírbe hozni, támadni. De lehet másféle veszély is. A Jobbik programjába vette a határon túli magyarok védelmét az Európai Parlamentben. Ez taktikai hiba. Ne a Jobbik tegye! Különben könnyű dolga lesz a kisantant államoknak fasiszta törekvésként megtámadni.

Fontos jól felmérni a külpolitikai terepet, amelyben lehet hasznosan politizálni az ország részére, de lehet kárt okozni is. Lehet kárt okozni jóhiszeműen is. Nem jó politika egyenruhás pártszerű alakulatokat létrehozni. Helyette országosan kellene megalakítani a polgárőrséget, amelyet minden hatóság fedez és támogat. A cigányok szociális helyzetéből fakadó veszélyek elhárítása akkor is fontos lenne, ha a rendőrség hivatása magaslatán állna, hiszen nem lehetnek mindenütt jelen. A külföld fasisztázására nincs védekezés, de ha kevesebb okot találnak rá, alábbhagyhat. Radikális jobboldal nem baj ha van, másutt is van, demokráciában helye van a jobboldalnak is, a védekezésnek is. A veszély mind ettől függetlenül folyamatosan baloldali.