Magyar Hírlap online

Torkoskodó vendéglátósok turpisságai

Úgy töltötték, mint házibulin az olcsó vodkát

Igazán nem fogható rám, hogy forintjaimmal ne a hazait támogatnám, hogy a pénzemet ne a magyar kisvállalkozásoknál igyekeznék elkölteni. Cserébe elvárom: ne nézzenek madárnak – valami hasonlót írtam torkos csütörtöki vacsoránk elköltése után a panaszkönyvbe. Barátaimmal már hagyománnyá vált torkoskodásunkhoz az idén egy neves pálinkafőzde éttermét választottuk.

A panaszkönyvhöz vezető út első mozzanata rögtön az érkezéskor történt. Néhány perccel este kilenc után szerettük volna elfoglalni – a három héttel azelőtt foglalt – asztalunkat, de meglepve észleltük, hogy a helyiségben a pultnál sincs egyetlen üres szék sem. A bennünket fogadó pincér mérsékelt sajnálkozással közölte: térjünk vissza egy óra múlva. Mint mondta, „kis csúszásban” vannak. Egyszerű hétköznapon eszünk ágában sem lett volna ilyen fogadtatás után visszamenni. Csakhogy Torkos Csütörtök volt, amikor képtelenség foglalás nélkül bárhová is bejutni. Kivételt csupán a sarki krimó jelent, amely nem vesz részt a turizmus zéerté akciójában, de ahol annál barátságosabban fogadtak. Egy-két korsó lehúzása után, a megjelölt időpontban visszatértünk az eredetileg választott egységbe. A hely szelleméből fakadóan – mint később kiderült, naivan – azt gondoltuk, hogy effajta kezdés után a ház vendégei leszünk egy aperitifre.

Ám a meghívás elmaradása után az igazi kiábrándulás csak ekkor következett. Az indításként választott pálinkát ugyanis a jól ismert tulipános helyett egy mezei snapszoskupicába töltötték. A blaszfémia kiteljesedéseként, amikor másodjára egy másfajta pálinkát ízleltünk meg, a felszolgáló angyali nyugalommal ugyanabba a pohárba egyszerűen rátöltött az előző pálinkánkra. Mint házibulin az olcsó vodkát… Mindezek után fölösleges ecsetelnem, hogy a négy levesből csupán egyetlen közül „választhattunk”, vagy hogy az ígért hajnali nyitva tartás helyett éjfélkor sietve hozták a számlát. Az est „méltó” zárásaként ennek végösszege alá a pincér saját golyóstollával írta fel az összeg tizedrészét, azaz a borravalót, jelezve, hogy „erről azért ne feledkezzünk el”.