Magyar Hírlap online

A spanyol lélek nem globalizált

Sol y playa

Sol y playa, azaz napfény és tengerpart – tömören e két szóval lehet összefoglalni a spanyol turizmus kínálati bázisát. Az Ibériai-félsziget nagyobb felét uraló 43 milliós Spanyol Királyság felvirágzásához is nagy mértékben hozzájárultak az országba látogató turisták az elmúlt évtizedekben, s ezzel a spanyolok nagyon meg vannak elégedve. Mind ez idáig nagyon büszkék is voltak e nemzeti adottságukra, bár manapság már kezdik észrevenni, hogy csupán ezzel nem lehet megtartani a piacvezető pozíciót. Minden évben a nyári szezon előtt a híradások hosszasan foglalkoznak azzal, hogy a napos parton túl valami mást is nyújtani illene ahhoz, hogy jövőre is visszatérjen a kedves vendég, ám a bikaviadal, a flamenco, a bor-sonka-sajt triumvirátus és egyéb nyalánkságok mellé a spanyolviaszt nem sikerül feltalálniuk. Aztán a szezon végén mégis némi elégedettséggel summázzák: még mindig sok a turista, igaz, már nem szórják annyira a pénzt, és nem is maradnak annyi ideig, no de Spanyolország még mindig a világ negyedik, Európa harmadik leglátogatottabb országa.
Már a környezetvédelmi minisztériumban is tudják, hogy nem folytatható a természet kizsákmányolása, hiszen a mintegy nyolcezer kilométeres partszakaszon szinte alig maradt érintetlen terület. A főhatóság szerint a "napfény és tengerpart" típusú turizmus napjai meg vannak számlálva, bár erről az ingatlanszektort és a vendéglátókat még nem értesítették.
Mivel Spanyolországban – hasonlóan a többi mediterrán országhoz – nem a szívinfarktus a leggyakoribb halálozási ok, ezért ajánlott már a kiutazás előtt felkészülnünk: a spanyolok legfeljebb azon idegesítik magukat, hogy a kedvenc focicsapatuk hogyan áll a bajnokságban, s a kocsmában van-e hideg sör. Ezért jobb, ha leszámolunk a poroszos, "rend a lelke mindennek" elvekkel, s belenyugszunk abba, ami megváltoztathatatlan. Hogy egyik kedves spanyol barátomat, Antoniót idézzem: a spanyolok legjelentősebb találmánya a szieszta, és különben sem szabad semmin sem aggódni, főleg, hogy ők maguk sosem aggódnak semmin.
Ha így vágunk neki a nyaralásnak, s kellő nyugalommal tűrjük, hogy a rendetlenségből és a spanyolokra jellemző káoszból egy pohár bor és egy tál jamón serrano (ibériai sonka) mellett a sarki bárban ülve végre megvalósuljon gyönyörű képességünk, a rend, akkor nagy kalandokban és vicces élményekben lesz részünk. Nem szabad azon meglepődni, hogy még a turisztikai övezetben sem mindig beszélnek idegen nyelveket, vagy ha igen, akkor azt nem lehet megérteni. Rólunk magyarokról legfontosabb nemzeti kincsünkként Puskás Ferenc nevét fogják elsőként említeni, de azt ne várjuk, hogy térben el tudnák helyezni, honnan valók vagyunk. Viszont erősen kell bólogatni, amikor a paella (ejtsd: páéjja), tortílla (tortíjja) és az ibériai sonka egyszerűen csak "a világ legjobbjaként" lesz aposztrofálva. Törődjünk bele, s élvezzük, hogy süt a nap, még októberben is meleg a Földközi-tenger, és akkor erősen bólogassunk, amikor (főleg délen) azt a hármas jelszavat meghalljuk, hogy ¡Viva España, viva el Rey, viva la Constitución! Azaz: Éljen Spanyolország, éljen a király és éljen az alkotmány!