Magyar Hírlap online

Csődközelbe került a szállodaipar

Kopócsy Andrea: Alacsonyabb ÁFA mellett kedvező, versenyképes árakat tudnánk kiajánlani, és fejlesztésekre is több maradna

Újabb negatív rekordot hozott a válság a szállodaiparnak: a hetedikről a második helyre ugrott az iparágak bedőlési statisztikájában. Ez a megnőtt hiteltörlesztés, a visszaesett vendégforgalom s az olcsóság irányába elindult árverseny következménye. Épp ezért sokat vár az új Szép-kártya-rendszertől és a megújult szervezeti rendszerű szövetség lobbitevékenységétől Kopócsy Andrea, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke.



– Ön néhány évvel ezelőtt volt már a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) elnöke. Ám ma alapvetően más kihívások várnak a szervezetre és az ágazatra, mint akkor.

– Valóban, korábbi elnökségem alatt még épp csak kezdődött a gazdasági világválság, aminek következtében a szállodák is nehezebb helyzetbe kerültek. Az utóbbi két évben az MSZÉSZ szervezettsége is változott, ezért nagyon gyorsan tudunk reagálni a változásokra. Tavaly például december 30-án tudtuk meg, hogy az idegenforgalmi adó mértéke (ifo) egyes kerületekben más és más lett. Szerencsére gyorsan cselekedtünk, ami még akkor is hasznosnak bizonyult, ha háromról végül négy százalékra nőtt az ifo, mert legalább egységessé vált.

– Régóta szorgalmazzák, hogy az ebből befolyó pénzt vagy annak egy részét fordítsák turisztikai fejlesztésekre. Van fejlemény?

– Van remény arra, hogy ennek az összegnek a 25 százaléka turisztikai fejlesztéseket szolgál majd.

– A teljes egészében átalakuló béren kívüli juttatási rendszert hogyan fogadta a szakma?

– A Szép-kártyának nagyon örültünk, mert fontosnak tartottuk, hogy a kivezetendő üdülési csekk helyébe hasonló támogatás lépjen. Az üdülési csekk az évek folyamán jelentősen kompenzálta a kieső külföldi forgalmat a kereslet növekedésével, főleg a vidéki szállodákban, így aztán erről nem szerettünk volna lemondani.

– Mennyire szerencsés, hogy az üdülési csekk kifutását az év végéig meghosszabbították?

– Jó döntésnek tartjuk, így esély van arra, hogy a még fiókokban lévő 10–11 milliárd forint nem vész el. Hasznos lenne ezt is reklámozni, mert sokan nem is tudják, hogy – a csekken lévő lejárati dátumtól függetlenül – mindegyik érvényes az idén december 31-ig.

– A válság spórolásra kényszeríti az embereket. Mégis azt hallani a szállodaiparban, hogy az olcsóság ideje lejárt. Hogyan tudják ezt az ellentmondást föloldani?

– Pontosan úgy, hogy a régi utalványok felhasználására, illetve arra ösztönözzük az embereket, hogy a munkaadójuktól igényeljenek a béren kívüli új juttatásokból olyat, amelyet kikapcsolódásra, rekreációra is felhasználhatnak. Az olcsóság ideje valóban lejárt, bár ez főként a külföldre kiajánlott árakra értendő. Egyébként épp az üdülési csekknek és a Szép-kártyának köszönhetően szállodáinkban megjelentek a kevésbé módos emberek is.

– Régóta szorgalmazzák a szállodai szolgáltatások áfájának csökkentését is. Föladták?

– Dehogy! A legfőbb célunk ennek elérése, mert ez számunkra versenyhátrányt okoz. Itt van Horvátország példája, ahol emelték ugyan az áfát, de a szállodai szolgáltatásokét tíz százalékra csökkentették. Ez a mérték lenne számunkra is ideális. A magasabb áfa első értelmezésre valóban nagyobb bevételt jelent az államháztartásnak, hosszabb távon azonban forgalomcsökkentő hatása van. Ugyanazt a terméket, szolgáltatást a magyar szállodák a magas áfatartalom miatt tíz százalékkal drágábban kínálják – vagy gazdálkodásuk terhére „lenyelik” – mint versenytár­saik. Alacsonyabb áfa mellett versenyképes árakat tudnánk kiajánlani, és mellette a fejlesztésekre is több jutna – ami egyértelműen keresletnövekedést eredményezne. Az utóbbi öt évben a szállodák nem tudtak árat emelni, sőt a kevesebb vendégért folyó kemény versenyben elindult egy lefelé mozgó árspirál.

– Ennek milyen hatása lehet?

– Azoknak a szállodáknak, amelyek belementek az árcsökkentő versenybe, nagyon hosszú időbe telik majd, míg visszahozzák az árai­kat. Gondoljunk bele: több ugyan a vendég, de a fenntartási költségeik is magasabbak, hiszen több vendégre és szobára több munkaerő kell, magasabbak az energiaszámlák, tehát rosszabbak a gazdálkodási költségeik. Sok helyen a foglaltság az elsődleges mutató, ez hiba. A legfontosabb mérce az egy kiadható szobára jutó árbevétel és működési profit kellene legyen!

– Kimondható, hogy a válság kezdete óta csődközeli helyzetbe kerültek a hazai szállodák?

– Igen, az iparágak bedőlési statisztikájában a hetedikről a második helyre került az ágazat, rögtön az építőipar után. Ott vannak gondban, ahol a beruházásokhoz devizaalapú hiteleket vettek fel, illetve ott, ahol nem tudnak fejleszteni. Mindennek következtében az ágazatban 15-20 százalékos elbocsátás történt.

– Elnökként felelőtlennek tartja azokat, akik hiteleket vettek fel, s ma bajban vannak?

– Egyáltalán nem, hiszen 2005–2006-ig nagyon jó volt az ágazat forgalma, s erre alapozva növekedett a kapacitás. Azokat a beruházásokat tartom felelőtlennek, amelyek olyan környezetben történnek, ahol nincs egyéb vonzerő. Ma a száz szoba körüli szállodaméret tud jól profitot termelni, ez alatt vagy fölött nehéz most a rentábilis működtetés. A 2008 után indult beruházóknak azonban látniuk kellett, hogy recesszió és gazdasági visszaesés jön, sokan mégsem hoztak jól megalapozott döntést.

– Hogyan áll a szállodák új besorolása?

– A MSZÉSZ 2009-ben kapcsolódott be a nemzetközi Hotelstars Union rendszerbe, és annak ellenére, hogy nem kötelező a minősítés, már a kétszázadik szállodának adtuk át a védjegyet, és további 130 szálloda minősítése van folyamatban.

– Tavaly a Nemzetgazdasági Minisztérium bejelentette, hogy ki kívánja alakítani a nemzeti védjegyrendszert.

– Valóban. Ekkor azonnal jeleztük, hogy itt van ez a már jól bevezetett, működő rendszer, amit szívesen felajánlunk nemzeti védjegyrendszernek. Amellett, hogy két párhuzamos rendszer működtetése rendkívül félrevezető helyzetet eredményezne a szállodák és a vendégek számára, ma már az utazó azonos mércével mér bel- és külföldön is. Jelenleg zajlanak erről az egyeztetések.

– A dohányzási tilalom hogyan hat az ágazat forgalmára?

– Miután a szállodai szoba nem közterület, ott a kijelölt szobákban továbbra is lehet dohányozni. Azok a szállodák, amelyek eddig üzemeltettek szivarszobát, s határidőig jelezték, hogy erre a továbbiakban is igényt tartanak, és engedélyeztették, január elseje után is üzemeltethetnek ilyet. A probléma ott van, hogy sok szálloda nem értesült erről, illetve az újonnan épülő szállodákat eleve kizárták e lehetőségből. Kezdeményeztük, hogy ezen változtassanak a jogalkotók, hiszen számos szállodának nem marad más lehetősége, mint hogy a bejárata elé kiállítsa az utcára a vendégeit, ami nem kulturált megoldás.

– A szövetség mit javasol, hogyan próbálják meg túlélni a jelen helyzetet az ágazat szereplői?

– A szállodáknak meg kell próbálniuk egy piacérzékeny, de reális átlagárat meghatározni. A minőségfejlesztéseket, állagmegóvási munkálatokat semmiképp se hanyagolják el. A beruházások helyett a jelenlegi kapacitásukat fejlesszék. A Szép-kártyákra készítsenek csomagokat a belföldi vendégek csalogatására. Mi is segítünk, a terveinkben szerepel, hogy egy MSZÉSZ Akadémiát indítunk, ahol külföldi és belföldi szakemberek adnának elő például az árkialakítás, költséghatékonyság témakörökben. Szeretnénk az MT Zrt.-vel együttműködve egy új foglalási rendszert is kialakítani, s bekapcsolni a vidéki szállodákat, hogy eljussanak ajánlataik külföldre. Tanácsadói forró drót indítását tervezzük: adóügyi, jogi kérdésekben, panaszügyekben szeretnénk segítséget nyújtani. Megújítjuk a honlapunkat, ahol minden fontos rendeletet, állásfoglalást, havi statisztikát megtalálnak a szállodák.