Magyar Hírlap online

Bélyegen is láthatók a hazai gyógyfürdők

Érdekünk a fürdőváros értékeinek a bemutatása

Budapest, a világ legtöbb gyógyító termálvízkútjával rendelkező fővárosa az 1930-as évek elején kapta a Fürdőváros címet. A világ azonban már nem így emlékszik a magyar fővárosra. Pedig ennek felelevenítése elemi érdekünk. Ezt a célt szolgálja a Magyar Posta Zrt. új forgalmi bélyegsorozata, amelynek első címletei a Szent Lukács és a Szent Gellért Gyógyfürdő néhány jellegzetes részletét ábrázolják. A bélyegképeken a fürdők belső és külső képe, továbbá Szent Lukács, illetve a fürdőző Vénusz szobra látható. Az alkalmi borítékokat a fürdők területén található egy-egy művészeti alkotás díszíti, az alkalmi bélyegzők grafikáján a bélyegképeken látható motívumok stilizált rajza ismétlődik. A bélyegeket múlt csütörtökön bocsátotta forgalomba a posta.

A mai Budapest területén már kétezer éve is voltak híres fürdők. A honfoglalást követő legkorábbi értékelhető emlék 1178-ból való, amely a mai Óbuda-Újlak – a Lukács és a Császár fürdő – területén említ települést Felhévíz néven. A későbbi leírások szerint az alhévízi forrás a Szent Gellért-hegy tövében volt. A második nagy korszakot a török uralom hozta meg a gyógyvizekre épített, sajátos stílusjegyeket és igényességet hordozó, egyedi fürdőkultúrát megtestesítő közösségi épületeivel. A budai hévforrások hasznos voltáról már az 1700-as évek első harmadában regisztrálhatók tanulmányok.

A Szent Lukács Gyógyfürdő környékén a 12. században betegápolással foglalkozó Szent János-lovagok, majd a rodoszi és máltai lovagrendek telepedtek le, akik kolostoraik mellé fürdőt is építettek. Buda visszafoglalása után a fürdő kincstári tulajdonba került, 1884-ben Palotay Fülöp megvásárolta, és ezzel átalakítások sora kezdődött el. Felépült a gyógyszálló, modern vízgyógyászati osztályt létesítettek, és átépítették az uszodát. A fürdő ivócsarnoka 1937-ben épült.

A Szent Gellért Gyógyfürdő területén feltörő „csodahatású” forrásokról már a 15. századból is találhatók feljegyzések. A 17. században Sárosfürdőnek nevezték a medencék fenekén leülepedett, a forrásvízzel feltörő finom forrásiszap miatt. A szecessziós stílusban épült Gellért Gyógyfürdő és Szálló 1918-ban nyílt meg, majd 1927-ben hullámstrandfürdővel, 1934-ben pedig pezsgőfürdővel bővült. A napjainkban végzett korszerűsítések révén az uszodában levő ülőmedence, a kültéri ülőmedence és a gyermekmedence is megújult.