Magyar Hírlap online

Bejárja a földet a magyar világutazó

A világ második legszerencsésebb állásának birtokosa hónapokon át luxusutakon vesz részt, és ezért még egymillió forintot is kap

Ki ne szeretne hivatásos világutazó lenni? Több százan jelentkeztek a világ második legjobb állására, közülük választotta ki a huszonhét éves budapesti újságírót, idegenvezetőt az egyik hazai utazási iroda. Gyémánt Balázs, amellett hogy nagyon szerencsésnek érzi magát, tudja, a program korántsem a felhőtlen nyaralásról szól. Kalandjairól, utazásairól beszélgettünk vele.



– A világ legszebb helyeire jut el, onnan tudósít, és ezért még fizetést is kap. Hogyan lett önből hivatásos világutazó?
– Egy hazai utazási iroda még a múlt év októberében hirdette meg – ausztrál példára – a Világ Második Legjobb Állása kampányt, amelyben hivatásos világutazót, egyfajta minőségellenőrt kerestek. A program lényege, hogy találjanak egy szerencsés fiatalt, aki kipróbálja azokat a szolgáltatásokat, desztinációkat, amelyeket az utazási iroda kínál. Azonban mivel ez nem egy jótékonysági szervezet, sokkal inkább az volt az utazási iroda célja, hogy aki elmegy ezekre az utakra, az hivatalosan be tudjon számolni az élményeiről. Az így készült fotók, filmek, videók és a blog által pedig kedvet csináljanak a nagyközönség számára az utazáshoz.

– Mit gondol, miért épp önt találták a legalkalmasabbnak a pozícióra?
– A „pozíció” betöltésének feltétele az volt, hogy az ember szeressen utazni, beszéljen angolul, legyen krea­tív és kommunikatív. Ez szinte mind a kétszáz jelentkezőre érvényes volt. A válogató három fordulóból állt. Először egy egyperces bemutatkozó filmet kellett készítenünk magunkról. A csaknem kétszáz jelentkezőből így száz embert beválogattak a középdöntőbe, ahol következő feladatként kedvenc városunkat kellett bemutatni. Ezután indult be a szavazás a program blogoldalán és egy közösségi oldalon. A százból tizenheten jutottunk be a döntőbe, amely egy nyilvános vetélkedő formájában zajlott. Itt egy nagyon komplex képet próbáltak szerezni rólunk a program szervezői, a zsűri pedig ötöt választott, közülük lettem én a nyertes.

– Az sem volt hátrány tehát, hogy ön egyebek mellett turisztikai újságíróként is dolgozik. Milyen feladatai voltak az utazások során? Kifejezetten a szálloda által kínált programokat kellett kipróbálnia, vagy szervezhetett magának saját elfoglaltságokat is?
– Volt egy előre összeállított keretprogram. Olyan helyekre mentem, amelyek az utazási iroda profiljába vágnak, amelyekből utána az iroda értékesíteni tud. Például nemrég jöttem haza Rigából, Lettországból, a baltikumi kirándulásból – mivel az iroda a balkán légitársaság hazai képviselője. Minden utazáson vannak hivatalos programok, kötelező lépések. Ilyen például egy hajó vagy egy szálloda megtekintése, körbejárása. Azonban ez számomra nem elég, sokkal inkább a helyszínek izgatnak. Ott általában saját magam szervezem le a programokat az iroda vagy a helyi képviselői segítségével. Nekem nagyon fontos, hogy azt nézzem meg, olyan programokat próbáljak ki, amelyek engem érdekelnek, amelyek nekem is valódi élményt nyújtanak. Hisz csak így tudom hitelesen átadni a tapasztalataimat. A legfontosabb, hogy sztori legyen, olyat próbáljak ki, ami nem átlagos, ami nem hagyományos. Arra ott vannak az unalmas turisztikai filmek. Én egy-egy momentumot akarok kiragadni a helyekből, azokat pedig a saját szemszögemből szeretném bemutatni. Mindegy, hogy ez luxus vagy épp egy szerényebb hely vagy program, az a fontos, hogy valamilyen hatással legyen rám.

– Szabad kezet kapott az utazási irodától a költségeket illetően, vagy vannak bizonyos korlátok, amelyekhez igazodnia kell?
– Ezt mindig közösen beszéljük meg az irodával. Azt azonban ők is tudják, hogy arról tudok írni, videókat készíteni, ami valóban izgalmas. Volt például, hogy csak egyszerűen „elvesztem” a városban. Vettem egy kávét, és csak ültem, s néztem a helyieket, ahogy fel-alá sétáltak az utcán. Ez például igen olcsó módja volt az élményszerzésnek. Az iroda egyébként százszázalékosan áll minden, a helyszínen felmerülő költséget – természetesen ésszerű keretek között. Emellett pedig van fizetésem is – összesen bruttó egymillió forint –, amelyet azért kapok, mert hivatásos világutazó vagyok.

– Ha jól értem tehát, ez nem csak egyfajta üdüléssorozat.
– Tényleg nem nyaralásként gondolok ezekre az utakra. Mindenki azt gondolja, hogy persze, dolgozik, amikor vízisíel és wellnesshelyekre jár. Ám az valóban más, amikor az embernek az élményeiről professzionális módon be kell számolnia, kérdéseket kell feltennie a programok közben. Ilyenkor nem tudom ellazítani magam, mivel ott a kamera. Akkor arra kell figyelnem, minden fontos momentum rögzítve legyen. Ez ugyanis egy „one man show”. Én vagyok az, aki nagyjából kitalálja, leforgatja, szerepel a filmben, majd összevágja.

– Mely programok voltak önnek eddig a legemlékezetesebbek?
– Világjáró voltam már a mostani állásom előtt is, mivel a szüleim által sokat utaztam, továbbá korábban idegenvezetőként is dolgoztam. Az ilyen utakon szinte bejárhattam a világot, hivatásos világutazóként pedig eddig hat helyen jártam. A karib-szigeteki hajóút volt az első. Az, hogy egy igazi luxushajó fedélzetén tölthetek egy hetet, ráadásul minden szolgáltatást kipróbálhatok, valóban igazi újdonság volt számomra. Egy alkalommal például a hajó tizenhetedik emeletén, egy szimulátorban szörfölhettem. A mauritiusi úton a szállodában egy cirkusziskolában voltam. A lengő trapézon készült videó ugyancsak nagy élmény volt. De ugyanilyen jó volt vízisíelni vagy a mauritiusi piacon az ízek és illatok között bolyongani. Marseille-ben pedig szerettem volna megkeresni a Taxi című filmből „a szereplőt”. A legvadabb taxist ugyan nem találtam meg, de így is jól sült el a kaland. Provence-ban azokat a helyszíneket kerestem fel, amelyek Van Gogh festményein is szerepeltek. Amikor ott volt előttem az igazi kép, a kezemben pedig a festmény, az igazi, valódi plusz élményt nyújtott.

– Volt-e bármi, amivel nem volt megelégedve?
– Úgy egyeztünk meg az irodával, hogy teljesen őszintén írok mindenről. Mi értelme lett volna pozitívan nyilatkozni olyan dologról, ami valójában nem tetszett? Hiszen ha én nem lettem volna megelégedve, a többi utas sem érezte volna jól magát. Ám szerencsére negatív tapasztalatom nem volt az utazások alatt. Arról pedig, hogy egyszer-egyszer rossz volt az idő, sem az utazási iroda, sem a helyi önkormányzat, sem a turisztikai hivatal nem tehetett.

– Az utazási iroda mennyire elégedett a projekt megvalósításával?
– Olyannyira, hogy talán jövőre folytatódnak a kalandjaim. Talán egy–két helyet még megnézek, és elmondom a véleményemet róla. A program hivatalosan márciusban kezdődött, az első út pedig áprilisban volt. Az elején hat hónapos elfoglaltságról volt szó, ezt a határidőt azonban mára jócskán túlléptük. Ebben az évben még elmegyek síelni – valahol Európán belül –, és talán télen a Mikulást is meglátogatom Finnországban.