Magyar Hírlap online

A magyarok újra felfedezték Donovalyt

Az elmúlt években rengeteget fejlődött szlovákia egyik kedvenc síparadicsoma - tizenkilenc kilométernyi pálya várja a síelőket

A budapesti fekete télből érkeztünk Donovalyba, amely bemutatkozásul a legszebb arcát mutatta: a vakító napsütésben fehér hóbundában pompázott a táj. Aztán a Zólyom-csúcs felől egy sötét felhő érkezett, s elkezdett szakadni a hó, amely az utcák két oldalán egy idő után a másfél métert is elérte. Szemben, a hegyoldalon, tarka ruhás síelők serege hódolt az egyik legcsodálatosabb téli sportágnak.



Az ingyenes, hatalmas parkolóban sok magyar rendszámú autó hirdette, hogy honfitársaink újra felfedezték Donovalyt, a szlovák síparadicsomot, amely a hatvanas években a sízők kedvenc célpontja volt. Télen, vasárnap reggel számos alkalommal bemondta a rádió, hogy a parassapusztai határátkelőnél hatalmas a torlódás.

„Mi is sokszor várakoztunk a korábbi Csehszlovák határnál – emlékezett Fehér Gábor egykori síoktató –, hiszen aki síelni akart a szocializmusban, az csak észak felé indulhatott el. Ma már rá sem lehet ismerni Donovalyra, annyira megváltozott.”

A sízők szempontjából a legnagyobb, s legfontosabb változás, hogy a 19 kilométer hosszú sípályákon egy-egy modern ülő- vagy kabinos lift és 14 húzólift szállítja a vendégeket. A pályák minősége kiváló, a kezdőktől a profikig mindenki talál magának megfelelő nehézségűt. A sífutókat 18 kilométeres, géppel előkészített körpálya várja, a gyerekeket pedig Európa egyik legnagyobb Funparkja, ahol játszva tanulhatnak meg síelni, s mozgójárda szállítja az apróságokat a dombra.

„A kis erdei faluban a második világháború után kezdtek el üdülőket építeni – mondta el kérdésünkre Miroslav Dobrota, a Park Snow marketingvezetője. – A kilencvenes évektől aztán panziók, luxusszállodák épültek, így napjainkban már ötezer ágy várja a vendégeket, mindenféle kategóriában. A minőségi változás meglátszik az érdeklődésen, különösen a családosok kedvelik nagyon Donovalyt. Aki két éjszakára foglal szállást a településen vagy környékén, az Park Snow-kártyát kap, amellyel kedvezményesen vásárolhat síbérletet, kölcsönözhet lécet.” A statisztika szerint az elmúlt idényben a vendégek 42 százaléka szlovák, 19 százaléka magyar, 17 százaléka pedig lengyel turista volt. Tehát a magyarok visszatértek a szlovák síparadicsomba, amely csak kétszáz kilométerre fekszik Budapesttől, s olcsóbb, mint a szintén közkedvelt osztrák sípályák. A körülmények már megközelítik a nyugat-európait, egyedül talán a vendéglátás terén lehet még fejlődni. Joggal várható el, hogy az étteremben a magyar szóra a kiszolgáló ne húzza a vállát, az angolra pedig ne azt mondja magyarul: nem értem. A feladat nem elérhetetlen, hiszen ha a vendég jól érzi magát az egykori Zólyom vármegye üdülőfalujában, máskor is szívesen visszatér.