Magyar Hírlap online

Viták a vasúti nyomvonalakról

Visszatekintő

Súlyos, leginkább a mai autópálya-építkezésekhez hasonló vitákat kavart hajdanán, hogy merre haladjon az első magyar vasútvonal.

Az első hazai vasútvonal építését hétesztendős huzavona előzte meg. Reformkori politikusaink és vármegyéink máig élő rossz magyar szokás szerint egyéni és országos érdekekre hivatkozva képtelenek voltak megegyezni, merre fektessék le a debütáló talpfákat. A dunántúli potentátok báró Sina György vezetésével a Duna jobb partjára, Győr és Bécs közé, míg nemzeti érdekeket szem előtt tartó ellenfeleik Pest középponttal a folyam bal oldalára képzelték a pályákat. Velük szemben a Rothschild bankház egy Pozsony-Bécs-Krakkó közötti szakaszon törte a fejét.

Sináékat az osztrák befektetők és a nyugati magyar polgárság támogatta. Amikor 1838-elején az általa szervezett császári és királyi szabadalmaztatott Bécs-Győri Vasúttársaság megalakult, azonnal piacra dobtak 25 ezer darab ötvenforintos részvényt. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a kibocsátó intézeteknél csak karhatalommal lehetett fenntartani a rendet. Az eseményeket látva Rothschildék is léptek, s hamarosan létrehozták Kaiser Ferdinands Nordbahnt. Az első hatvan kilométerre elkészített számvetés szerint a pálya lefektetése mintegy tizenkétmillió forintot emésztett volna fel. Ez akkortájt horribilis összegnek számított, csak összehasonlításképp: egy munkás egész évi keresete hatvan-nyolcvan forint körül mozgott. Harmadikként a Pesten élő szitányi Ullmann Móric lépett fel. A hús- és gabona-nagykereskedésen meggazdagodott vállalkozó Pest középponttal a Pozsony-Győr-Debrecen szakaszokra kért előmunkálati engedélyt. A tornyosuló nehézségeket és a konkurencia mesterkedéseit látva a férfi úgy vélte, együtt többre jutnak, ezért tárgyalásokat kezdeményezett a számára szimpatikusabb Rothschild Bankházzal, aminek eredményeként 1838 végén megalakult a Magyar Középponti Vaspálya Részvénytársaság. A cég induló alaptőkéje tízmillió forint volt.

A reformkori sajtóban természetesen óriási vita lángolt fel, melyik vonal épüljön meg elsőként. Ezernyolcszáznegyvennégyre kiderült, Sina pusztán pénzügyi befektetésnek tekintette az ügyet, visszalépett, s egy ausztriai vasútba fektette a pénzét. A kétségbeesett kisbefektetők még megpróbálkoztak egy-két tőzsdei manőverrel, ám nem jártak sikerrel, s csak jelentős veszteséggel tudtak megszabadulni papírjaiktól. A vasút kérdése a nemzet nagyjait sem hagyta hidegen, Széchenyi István, a hazai közlekedésfejlesztés apostola kezdetben a bárót, míg Kossuth Lajos és az általa szerkesztett Pesti Hírlap a leendő fővárost centrumnak tekintő tervet támogatta. A Vác-Pest szakasz munkálatai végül 1844 nyarán kezdődtek el.