Magyar Hírlap online

Szélhámos volt a pénzügyi guru

Visszatekintő

Piramisjáték régen is volt, igaz, nem így nevezték, hanem csak szimplán pénzügyi csalásnak. Ezúttal egy réges-régi esetet elevenítünk föl, amelyben a bűnöst nem egy feldühödött gróf, hanem egy kantinosné buktatta le.

1886 forró nyarán egy finom papírra nyomott levelet kapott a Pesten élő özvegy Csáky Kálmánné. A feladó nem kevesebbet állított magáról, mint hogy ő Emmanuel Meyer Granitz, a bécsi Rothschild-ház egykori pénztárosa és bizalmasa, s mint ilyen, szívesen ajánlja szolgála­tait a nagyságos asszony figyelmébe. A megnyerő modorú úriember a személyes találkozáson olyan garanciákat és átlagon felüli haszon lehetőségét tárta a Magyar Királyság második leggazdagabb bárónője elé, amellyel elérte, hogy az özvegy rábízza vagyona egy részének kezelését. S mivel az első ügyfél tökéletesen elégedett volt a kapott szolgáltatással, bátran továbbadta Granitz elérhetőségét barátainak. Emberünket egy idő után az egész pesti arisztokrácia a tenyerén hordozta. Vélhetően senki sem lepődik meg, ha eláruljuk: Granitz szélhámos volt. Mai szóval piramisjátékos, aki az újabb befizetésekből fedezte saját költségeit, és fizette megbízóinak a mesés részleteket. A sors furcsa fintora, hogy 1895-ös bukását nem egy pénzét vesztett, s ezen joggal feldühödött gróf vagy szeszélyes baronesse, hanem egy özvegy kantinosné, bizonyos Szmircsák Ferencné okozta. Történt, hogy „a bankár” egyik lóti-futi ügynöke kiderítette, hogy a Ferencvárosban található fegyvergyári laktanya büfésnője igen tekintélyes summával bír.

Granitz nagy garral ajánlatot tett az özvegynek, aki nem tudván ellenállni az akkori banki kamatokat messze meghaladó csábító lehetőségnek, rábízta a pénze nagy részét. A bűnöző az utolsó garasig elsikkasztotta a hölgy megtakarításait, s amikor özvegy Szmircsákné, megelégelve az üres szavakat, követelni kezdte a beígért extrakamatokat, nemes egyszerűséggel kidobatta az irodájából. A felháborodott asszonyság első útja a rendőrségre vezetett. A bukást egy ideig késleltette, hogy a szervek nem mertek eljárni a „minden gyanún felül álló úriemberrel” szemben. Ám sorsát senki sem kerülheti el; június hatodikán a Váci utcai bankházat megszállta egy csapat detektív és könyvszakértő, majd estefelé megjelent a rendőrkapitány, s őrizetbe vette a magába roskadt „bankárt”. Az esetnek hamar híre ment, s reggelre több száz befektető tolongott a cég bejárata előtt.

Mint a bírósági tárgyaláson kiderült, Granitz 150 ezer forintot sikkasztott (akkortájt az állam éves bevétele 80-120 millió forint volt), s legalább ugyanekkora értékű kifizetetlen számlát hagyott maga után. Arra is fény derült, hogy emberünk egyszer már összeütközésbe került a törvénnyel. A férfi korábban egy rosszul sikerült tőzsdeművelet után hatalmas összeget sikkasztott egykori munkahelyén, amit akkor hat év börtönnel büntettek. A bíróság hosszas tárgyalás után ez esetben is hasonló büntetést szabott ki az extraprofit reményével kecsegtető csalóra.