Magyar Hírlap online

Öt évvel ezelőtti áldozatok

A folytonos robbantásokkal és merényletekkel a lakosság biztonságérzetét csökkentik a banditák

Annak ellenére, hogy a terror szó eredetileg latin kifejezés, napjainkban mégis az iszlám vagy a muszlim szavakkal egy szövegkörnyezetben mint a társadalom egészére erőltetett félelem szinonimája jelenik meg.

Amikor 1972. szeptember 5-én Münchenben, a nyári olimpiai játékok idején a Fekete Szeptember elnevezésű palesztin terrorszervezet az izraeli csapat tizenegy tagját túszul ejtette, új korszak kezdődött a terrorizmus történetében. Németföldön palesztin terroristák izraeli állampolgárokat
– és rajtuk keresztül anyaországukat – terrorizálták. Beköszöntött a nemzetközi rémségek időszaka.

A szörnyűség gyökerei
Azok a gazdasági, társadalmi és erőforrásbeli egyenlőtlenségek, amelyek a nyugati és az iszlám országok között feszülnek, a mindennapokban a kultúrák erőltetett szembeállításában manifesztálódnak. A világkereskedelem nyolcvankét százalékát a Föld öt leggazdagabb országa adja. A jólétben élők nyolcvanhat százaléka megegyezik a világ lakosságának húsz százalékával. Nyugaton ötvenmillió ember rendelkezik ugyanakkora bevétellel, mint két és fél milliárd szegény a világ más részein. Az iszlám országok többségében európai mércével mérve alacsony szintű az oktatás, elmaradott a gazdaság, és a társadalom korfája fiatal. Az elképesztő szegénység és a demokráciakép fejletlensége miatt ezekben az országokban sokan elutasítják a nyugati típusú demokráciát és életformát. Mindez teret enged a szélsőségeseknek. Talán nem véletlen, hogy az al-Kaida céljai között szerepel Isten földi hatalmának megerősítése, a hit (és az életfelfogás) terjesztéséért vívott harc és mártírhalál és a világ erkölcsi megtisztítása.

A hatalomképzés új ideológiája
Az Oszama bin Laden által 1988-ban létrehozott al-Kaida tekinthető a muszlim terrorszervezetek archetípusának. Szervezeti felépítésében szinte állami közigazgatást mintáz azzal, hogy tanácskozó tanács vezeti, amelynek „munkáját” öt bizottmány segíti, a katonai, a vallási-oktatási, a pénzügyi, a jogi és a médiaügyekért felelős bizottság. A média kiemelten fontos szerepet kap, mivel napjaink terroristáinak új hatalomképzési ideológiája csak a nyilvánosság által éri el hatását. Az új felfogás szerint amennyiben nem tudnak vezető szerepbe kerülni egy országban (pl. Afganisztán, Irak), akkor a hatalomban lévők és az ország lakosságának biztonságérzetét csökkentik erőszakos akcióikkal egészen addig, amíg be nem következik az összeomlás.

A franchise rémület
A franchise rendszerben kiépülő külföldi sejtek célpontjai a nyugati civilizáció alapját képező, szimbólumértékű infrastruktúra alkotóelemei (bankok, közlekedési eszközök, iskolák). Vagyis mindazon „puha” célpontok, amelyek a nyugati felfogás szerint az állam működéséhez szükségesek, a létbiztonságot és komfortérzetet adják. A NATO katonai beavatkozásai során korlátozott célú csapásokat hajt végre, kerüli az emberáldozatokat, törekszik az infrastruktúra és a működőképes állam megőrzésére.

Ezzel szemben a muszlim terroristák számára a puha célpontok és a jelentős, főleg civil emberáldoza-
tok a fontosak. Ha a lakosság félelemben él, az meggyengíti az államot, az állam pedig a terrortámadások megelőzésére csak a védelem fokozásával és olyan intézkedések bevezetésével válaszolhat, amelyek korlátozzák az általa hirdetett és terjesztett demokráciát. Mivel a terrorszervezetek mind költségvetés, mind pedig taglétszám tekintetében hátrányban vannak a nyugati világ erőivel szemben (az al-Kaida éves költségvetése becslések szerint ötvenmillió dollár, taglétszáma pedig kétezer fő), ezért aszimmetrikus hadviselésre rendezkednek be.

A polgári lakosság és célpontok ellen az autóbombák és az öngyilkos merényletek bizonyulnak a leghatásosabb fegyvereknek. Egyetlen alsó középkategóriás autóba átlagosan kétszázhúsz kilogramm robbanóanyag szerelhető, amelynek robbanása harmincméteres körben mindenkit megöl. Az öngyilkos merénylők között egyre több a nő, akik önkéntesen, személyes indíttatásból, nem pedig politikai okokból áldozzák életüket a szervezet céljaiért. Mindez jelzi azt a társadalmi abnormalitást, amely az iszlám világ szélsőséges rétegeinek jellemzője. Míg a nyugati demokráciában a legfőbb érték az ember és az általa létrehozott civilizáció, addig a muszlim terroristák számára a bajok forrása éppen a nyugati felfogás alapját képező emberközpontúság, amely az individuumra épül.