2010-06-07
Jelentős állami fejlesztések nélkül nem lesz felzárkózás
Az új magyar kormányzatnak a gazdasági fordulathoz az elkövetkezendő évtizedben a jelenleginek közel a tízszeresét kellene kutatás-fejlesztésre költenie, s emellett a szabályozásban is alapvető átalakítást kellene végrehajtania az innováció ösztönzésére. A ráfordítások növelését az Európai Unió új programja is előirányozza majd, de e nélkül egyébként sem húzhatja ki a kormány az ország szekerét a válság mocsarából.

Az Európai Unió új programjának célkitűzései között szerepel a kutatás-fejlesztési beruházások növelése a GDP jelenlegi 1,9 százalékos átlagáról három százalékra. Ebben a tagországok kormányinak kellene szerepet vállalniuk, különösen Magyarországon, mert a hazai magánvállalkozásoknak még a pályázati önrészre sincs pénzük, nemhogy saját fejlesztésekre. Mivel a hazai gazdaságnak a megcélzott uniós két-három százalékos GDP-növekedés átlagának legalább a dupláját kell produkálnia ahhoz, hogy felzárkózhassunk a kontinens nyugati feléhez, az uniós átlagnak legalább a dupláját kell költenünk innovációra is. Ez pedig azt jelenti, hogy a jelenlegi 0,5 százalék helyett a GDP öt százalékát kellene kutatás-fejlesztésre fordítani. Magyarországnak ugyanis köztudottan a legnagyobb kincse a szürkeállománya, vagyis az innovatív szellemi értékteremtés lesz az egyik kitörési pontja a válságból.
Szólamokból eddig sem volt hiány, viszont a legutóbbi szocialista kormánynak sikerült húsz százalékot lefaragni az Innovációs alap forrásaiból. A szocialista kormányzat folyamatosan a hazai össztermék (GDP) egy százaléka körüli összegeket emlegetett a kutatás-fejlesztés támogatása kapcsán. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számaiból azonban kiderül, hogy itt is trükköztek, hiszen az ilyen irányú beruházások valóban GDP 0,9 százalékát tették ki, de ebbe már beleszámolták a hazai és külföldi magáncégek erőfeszítéseit is. A közvetlen állami hozzájárulás – az önkormányzatokkal együtt – viszont 2008-ban csak 111,4 milliárd forint volt, ami a GDP mintegy 0,5 százalékának felel meg. Az Európai Bizottság két évvel ezelőtti adatokra épülő, ez év márciusában nyilvánosságra hozott, 2009-es innovációs országrangsorban a 27 tagállam közül Magyarország a 22. helyre került. A visegrádi országok közül csak Lengyelország áll egy hajszállal mögöttünk, de anyagi és szellemi erőforrásokban jóval jobban állnak, és már jövőre megelőzhetnek bennünket. A bizottsági jelentés is aggasztónak tartja a kockázati tőke kivonulását Magyarországon ebből az ágazatból, amit a befektetések 26 százalékos csökkenése jelez.
A szakemberek ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy a szabályozást is az innováció szolgálatába kellene állítani. Különösen igaz ez a foglalkoztatottak csaknem kétharmadának munkát adó kis- és középvállalkozások esetében. A mostani szabályozás ugyanis a forráshoz jutást általában vagy a termelés vagy a foglalkoztatás növelését szabja feltételül. A kisvállalkozások ezzel nem tudnak mit kezdeni, mert a munkaerőre rakódó terheket nem képesek kifizetni, és ráadásul a piacaik is beszűkültek. Forrásra azért lenne szükségük, hogy korszerűbb terméket állíthassanak elő, a jelenleginél olcsóbban. Akkor ugyanis lenne esélyük piacaik későbbi bővítésére is, s csak ekkor jöhet a többlettermelés és a többletmunkaerő. Fordítva ez még akkor sem megy, ha a szabályozás eddig a fordítottját ösztönözte.
Szalontay Mihály