Magyar Hírlap online

Fulladozó halak a világtengerekben

a hetvenes évek eleje óta a felszíni vizekben észlelt halott zónák számát várhatóan csak gyarapítja majd a globális felmelegedés

Egy hatalmas darab szakadt le a világ legészakibb gleccseréről, miközben Oroszország lángol, Pakisztán pedig a vízben fulladozik. A tudósok eközben a világtengerek oxigénhiányos „halott zónáinak” vészes növekedéséről számolnak be. A nyereségvágyból elkövetett emberi környezetszennyezés lassan felborítja a légkör szénháztartását, ami a bolygó élővilágának létét veszélyeztetheti.

Augusztus ötödikén egy újabb sziget született – jelentette be a minap Andreas Muenchow, a Delaware Egyetem tengerkutatója. A világ legészakibb jégfolyamáról, az Északi-sarktól ezer kilométerre délre fekvő, grönlandi Petermann-gleccserről ugyanis leszakadt egy 260 négyzetkilométernyi, vagyis fél Budapest nagyságú darab. A Gellért-hegynyi magasságú jégsziget annyi édesvizet rejt, amennyi az Egyesült Államok vízszükségletét négy hónapig biztosíthatná. A szakemberek szerint aligha lehet kétséges, hogy ez a globális felmelegedés következménye, amely a jelek szerint gyorsabb változásokat idéz elő a sarkvidékeken, mint azt a tudósok korábban gondolták. Az idén ugyanis szinte minden eddigi, a globális felmelegedéssel kapcsolatos rekord megdőlt. Grönlandon pél­dául a Petermann-gleccser elveszítette hetven kilométeres úszó jégkészletének egynegyedét, s ezzel az 1962-es méretére zsugorodott vissza. A most elszabadult jégsziget hamarosan besodródik majd a Kanada és Grönland közötti Nares-szorosba, ahol kisebb, de valódi szigetekkel ütközik, és vagy eltorlaszolja az átjárót, vagy széttöredezik apróbb jéghegyekre és úgy sodródik tovább az Atlanti-óceánba.

A tudósok felhívják a figyelmet arra, hogy az emberi tevékenység nyomán a légkörbe jutó egyre nagyobb mennyiségű szén-dioxid felboríthatja bolygónk szénháztartását is. Az üvegházhatást okozó gáz csapdába ejti a meleget, a globális felmelegedés pedig bolygónk egész élővilágának a létét veszélyezteti. A bolygó kétharmadát borító tengerekben a tudósok már a hetvenes évek óta tapasztalják az oxigénben szegény „halott zónák” kialakulását a nyári időszakban. Ez kezdetben csak a növényvédő szerek alkalmazásának következménye volt, ami a vizek elalgásodásához és olyan baktériumok elszaporodásához vezetett, amelyek elhasználták a vízben oldott oxigént. A halott zónák száma azóta jelentősen megnőtt, számuk már meghaladta a négyszázat.

A szakemberek azonban úgy vélik ezeknek az oxigénben szegény zónáknak a száma és a mérete tovább gyarapszik majd a közeljövőben. A felmelegedés miatt ugyanis a víz kevesebb oxigént képes feloldani. Ehhez még hozzájárul az is, hogy egy melegebb világban több lesz az eső, és gyorsabban oldódnak a jéghegyek, vagyis több édesvíz kerül a tengerekbe, megváltoztatva a felszíni rétegek sűrűségét. Ezek könnyebbek lesznek, vagyis nehezebben tudnak majd lesüllyedni a mélyebb rétegekbe, ahová így kevesebb oxigén kerül.

Az óceánok oxigénszegénysége nyomán a szakemberek becslései szerint húsz-harminc százalékkal csökkenhet a világ halállománya 2050-re, miközben a Föld lakossága a jelenlegi felével gyarapszik majd és meghaladja a kilencmilliárdot. Vagyis az emberiség az egyik legfontosabb táplálékforrását vesztheti el. Ráadásul még úszni is egyre veszélyesebb lesz a tengerekben, mert elszaporodnak a medúzák, amelyek jól alkalmazkodnak az oxigénszegény környezethez. Természetes ellenségeik fogytán viszont a medúzák felélik az algákból táplálkozó mikroszkopikus lényeket, ami az oxigénzabáló baktériumok további szaporodásához és így az oxigénszint további eséséhez vezet majd. Ezekben a halálzónákban viszont túltengenek majd az olyan nitrogéngázokat termelő baktériumok, amelyek tovább erősítik az üvegház hatást.

A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy amennyiben az emberiség nem tanulja meg korlátozni a szén-dioxid-kibocsátását az alacsony oxigénszintű óceánok halott világának rémképe már ennek az évszázadnak a közepére valósággá válik.