Magyar Hírlap online

Fővárosunk a tudomány Davosa lett

Orbán Viktor szerint jelenleg olyan emberekre van nagyobb szükség, akik úgy gondolják, a világ több, mint amit látunk belőle

Világszerte ismert és elismert tudóstalálkozóvá vált a november 17. és 19. között Budapesten immár ötödik alkalommal megtartott World Science Forum (WSF). A Magyar Tudományos Akadémia által szervezett eseményen Orbán Viktor kormányfő, Schmitt Pál köztársasági elnök, Pálinkás József MTA-elnök, Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója és videoüzenetben Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is fölszólalt.

„A tudósoknak még soha nem volt olyan felelősségük, mint ma: a válság új kérdéseket és válaszokat vet fel, a gazdaságnak, a politikának és a tudománynak pedig együtt kell működnie, hogy megoldásokkal szolgáljon” – mondta múlt héten, a budapesti Tudomány Világfóruma (WSF) megnyitóján Orbán Viktor miniszterelnök. Úgy fogalmazott, hogy bár a válságot globálisnak szokták mondani, efelől lehetnek kétségek. „Az bizonyos, hogy súlypontja a nyugati világban van. Az átrendeződéssel járó folyamatok nyertesei a korábbi elmaradott országok, új tudományos központok emelkednek ki, a tudomány pedig győztese a változásoknak” – emelte ki. A miniszterelnök szerint jelenleg olyan emberekre van nagyobb szükség, akik úgy gondolják, a világ több, mint amit látunk és ismerünk belőle, olyanokra, akik új kérdéseket vetnek fel, és új válaszokat keresnek. A válság nem más, mint az attól való félelem, hogy kifogytunk az eszközökből, hogy ugyanígy folytassuk az életet – hangoztatta. Felhívta a figyelmet arra, hogy az emberiség gyorsabban használja erőforrásait, mint ahogy azok termelődnek, hétmilliárd ember élelmezéséről kell gondoskodni – mutatott rá a tudósokra váró fontos kérdésekre a kormányfő.

Rohamosan változó világunk folyamatosan új kihívásokkal szembesít minket, amelyekre a megfelelő választ, az új megoldásokat a tudomány segítségével találhatjuk meg – hangsúlyozta Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a megnyitón. „A tudomány, a szakértelem a válaszkeresés legfőbb eszköze, ugyanakkor a tudósnak becsületesnek és őszintének kell lennie. Ahhoz, hogy megfeleljünk a jelenkor kihívásainak, sokkal jobban, mint korábban bármikor, szükségünk van erkölcsre, hitre, bátorságra, vízióra, valamint újfajta hozzáállásra” – emelte ki Pálinkás József.

A World Science Forumot, azaz a Tudomány Világfórumát az MTA partnerszervezeteivel, az UNESCO-val, a Nemzetközi Tudományos Tanáccsal (ICSU), valamint a Science folyóiratot kiadó Amerikai Tudományfejlesztő Társasággal (AAAS) közösen rendezi. A WSF előzménye a Budapesten 1999-ben tartott Tudomány Világ­konferenciája volt, amelynek szervezői új típusú szerződés kialakítását tűzték ki célul a 21. század tudásalapú társadalma számára politikusok, tudósok, a gazdasági élet vezetői, valamint a média közreműködésével.

„A konferenciának olyan rendezőt kerestek, amelynek önálló nemzetközi nagykonferenciák lebonyolítására alkalmas szervezete van, az országban a tudomány megbecsültséget élvez és »mellékesen« bírnia kell azokkal a forrásokkal, ötszázezer dollárral, amely a nemzetközi vendég- és szervezőcsapat költségeit fedezi” – idézte fel az előzményeket Glatz Ferenc, az MTA akkori elnöke. Hozzátette: Pálinkás József akkori oktatási államtitkár és Láng István akadémikus mint a magyar előkészítő bizottság elnöke sikeres, Magyarország hírnevét öregbítő rendezvénnyel igazolta a nemzetközi szervezetek bizalmát.

„A magyar kormány ötszázezer dollárral járult hozzá a rendezvényhez. A befektetés pedig busásan megtérült” – emlékezett vissza Láng István, hozzátéve: a rendezvény Magyarországra irányította a világ vezető kutatóinak és tudománypolitikai döntéshozóinak figyelmét, a 152 országból érkezett több mint kétezer résztvevő pedig a konferencia költségeinek többszörösét költötte el budapesti tartózkodása alatt. Az 1999-es világkonferencia egyik konkrét eredményeként született meg a Tudomány Világfóruma budapesti rendezvénysorozat, a WSF-et először 2003-ban rendezték meg.

„Három korábbi kormányfő, Boross Péter, Horn Gyula és Orbán Viktor mellett Medgyessy Péter akkori miniszterelnök is felszólalt” – illusztrálta egy példával a világfórum iránt megnyilvánuló közéleti érdeklődést Vizi E. Szilveszter, az MTA akkori elnöke. A Karolinska Intézetben kutató és oktató Gulyás Balázs, az MTA külső tagja, a világfórum igazgatója azt emelte ki, hogy a WSF a legjelentősebb tudóstalálkozóvá vált. Megvalósult a rendezők célja, és Budapestet „a tudomány Davosaként” kezdték emlegetni a világban.

„A tudomány válaszokkal szolgálhat a klímaváltozás, a pénzügyi válság, valamint az egyre súlyosabb éhínség és egyenlőtlenség égető globális kihívásaira” – hangsúlyozta Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár videoüzenetében. Kiemelte: a technológia és az innováció hozzájárulhat a megújuló energiaforrások jelentősebb kiaknázásához, a természet védelméhez és értékes munkahelyek teremtéséhez. Be kell zárni az országok közötti technológiai rést, és biztosítani kell a tudományos oktatást mindenkinek.
Irina Bokova, az UNESCO bolgár főigazgatója beszédében rámutatott arra: a tudomány nélkülözhetetlen a konfliktusok feloldásában, a béke és a fejlődés megteremtésében. A tudományos élet ma már széles, nemzetközi együttműködésre kell, hogy épüljön szervezeti és államközi szinten is, a nőknek nagyobb szerephez kellene jutnia a tudományos életben. Li Jüan-ce (Lee Yuan-Tseh) Nobel-díjas tudós, a Nemzetközi Tudományos Tanács (ICSU) elnöke a találkozón arról beszélt, azonnali cselekvésekre van szükség, hogy választ adjunk korunk égető problémáira, mindenekelőtt a globális felmelegedésre, és ki kell dolgozni a fenntartható fejlődés módozatait, hiszen már napjainkban is „túlhasználjuk” a Földet.

Gretchen Kalonji, az UNESCO természettudományokért felelős főigazgató-helyettese előadásában korunk legnagyobb kihívásait, az éghajlatváltozást, a biodiverzitás megőrzését, a költséghatékony egészségügyi ellátás, oktatás biztosítását elemezte, s azt, hogy miként alakul mindezek hatására át a tudomány gyakorlata.

A találkozón fölszólalt William Colglazier, az amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton tudományos főtanácsadója is, aki előadásában arról szólt, hogy a tudomány az emberiség legszebb kalandja. Ebben szerepe van az oktatásnak, az egyre szaporodó tudományos fesztiváloknak, ahogy a médiának, az elhivatott tudománykommunikátoroknak is. Sir Chris Llewellyn Smith, a Royal Society tanácsadó testületének elnöke azt emelte ki, hogy a világháló, a Skype, az egyre olcsóbbá váló utazási lehetőségek jelentős előrelépést eredményeztek a nemzetközi tudományos együttműködésben. Sergio Machado Rezende, Brazília korábbi tudományért és technológiáért felelős minisztere azt vázolta fel, hogy ötven éve még alig százan szereztek doktori fokozatot Brazíliában, ma viszont már csaknem százezren rendelkeznek vele, majd azt is ismertette, hogy az oktatásba, tudományba való folyamatos befektetéseknek köszönhetően miként ugrott meg a dél-amerikai ország kutatóinak száma, mely területeken értek el számottevő eredményeket. Johan Rockström, a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet igazgatója azt mutatta be, hogy az elmúlt tízezer éves „kegyelmi” időszakban miként növekedett a kezdetben két–negyven milliós népesség, elérve napjainkban a hétmilliárd főt.
Az esemény zárónapján fölszólalt Schmitt Pál köztársasági elnök, aki a Szegeden európai összefogással megépítendő szuperlézer-berendezés példáján keresztül az együttműködés fontosságát hangsúlyozta. A WSF zárónyilatkozatában leszögezték, gyors és fundamentális változások idején biztosítani kell a tudomány támogatását, hogy az az elérhető legjobb módszerek segítségével felmérhesse, meghatározhassa a politikai döntések, a természettudományi és társadalomtudományi felfedezések hatásait.