2009-11-08
Egy Radetzky-huszárból lett optikus
Visszatekintő
Stefano Calderoni 1794-ben az észak-olaszországi Rovertóban látta meg a napvilágot. A városka akkortájt az Osztrák Birodalomhoz tartozott, így Calderonit a császári hadseregbe hívták be: a szorgalmas, éles tekintetű, bátor és gyors felfogóképességű ifjú a napóleoni háborúk idején egészen az őrmesterségig vitte. Rokonai bizonyára meglepődtek, amikor megtudták, hogy mégsem Itáliában, hanem tőlük nagyon távol, Pesten nyitott boltot.
Stefano Calderoni nyughatatlan vérű ifjú volt. Még nem volt húszéves, amikor beállt katonának, egészen pontosan Radetzky-huszárnak. Mikor véget értek a napóleoni háborúk, nem akart visszatérni a kevés megélhetést nyújtó szülővárosába, Roventóba. Nyakába vette tarisznyáját, s elindult Magyarországra. Pesten megtakarított pénzéből vett egy díszes asztalt, néhány tucat bicskát, pápaszemet, húsz-harminc üveg kölnit és néhány vasalót, s kinyitott a Bécsi utca és a Szervita tér közelében található Fehér Hajó vendéglő kapualjában. Felesége néhány sarokkal arrébb illatszereket, kencéket kínált eladásra. A pár kissé tört magyarságával hamar belopta magát a közönség szívébe. Olyannyira ment a bolt, hogy 1822-ben átköltözhettek a Váci és a Nagyhíd (a mai Deák Ferenc) utca sarkán épült kétemeletes Drasche-féle házba – e helyen kereken kilencven esztendőt töltött a cég. A kezdeti termékek közül az 1848-as forradalom kitörésének idejére eltűntek a piperék, s átadták helyüket az optikáknak, szemüvegeknek, hőmérőknek és csillagászati távcsöveknek.
Calderoni 1860-ra jelentős vevőkört mondhatott magáénak, s a párnak látszólag nem lehetett oka panaszra – ám nem volt fiúgyermekük, akinek vállalkozásukat örökségül átadhatták volna. S ekkor szinte szó szerint az ölükbe pottyant Franz Hopp, azaz ahogy mi ismerjük, Hopp Ferenc, a későbbi neves világutazó.
A cégtulajdonos 1845-ben ismerte meg az akkor tizenhárom esztendős fiút, akinek apja morvaországi posztókereskedő volt. A gyerek először inas volt, majd 1853-ban két évre egy bécsi, majd ezután négy esztendőre egy New York-i optikushoz küldték gyakorlatra. Hopp Ferenc 1860-ban lett teljes jogú társa az alapítónak. Kitűnő üzletember volt, az elsők között honosította meg hazánkban a fotótechnikát. Az új társ, amikor úgy érezte, jól fut a szekér, kivásárolta Calderonit, s az üzlet vezetését rábízta kollégáira. A férfi a biztos megélhetéssel a háta mögött elindult külföldre, s néhány esztendő alatt világraszóló gyűjteményt halmozott fel.
A cég 1872-ben külön üzletet létesített a tanszerosztálynak. Megbízást adtak asztalosoknak, ácsoknak és műszerészeknek, hogy külföldi minták alapján készítsenek taneszközöket. A bolt kezdetben nem ment: Calderoni már ott tartott, felszámolja az egészet, ám Hopp Ferenc jó érzékkel nem ment bele a roló lehúzásába. Igaza lett: 1890-re ők lettek a legnagyobb szállítók. A két cég útjai 1909-ben váltak szét. Az előbb említett részleg történetének az 1947-es államosítás, míg az optikai boltnak egy 1944-es bombatalálat vetett véget.
Lázin Miklós András