Magyar Hírlap online

Digitalizált csatamező

Élénk az érdeklődés az amerikai technika iránt

Nemrégiben a hírportálokon arról lehetett olvasni, hogy bajban van az amerikai hadsereg. Egy GPS-frissítéskor a rendszerben álló nyolcszáz–ezer készülék csaknem tíz százaléka azonnal használhatatlanná vált. Annak ellenére, hogy a problémát maguk az amerikai informatikusok okozták, érdemes elgondolkodni azon, hogy a digitális információ milyen meghatározó tényezővé vált a 21. század fegyveres küzdelmeiben.

Egy „történelmi” példa

A 2008-as orosz–grúz háború kapcsán hangzott el először a katonai szakértők részéről az a megállapítás, hogy a hadműveletek részeként kiberhadviselés is folyt. Vagyis a szembenálló erők hackerek segítségével próbálták megbénítani egymás informatikai rendszerét. Ezekben a támadásokban főleg az oroszok jeleskedtek, bár nagy károkat nem okoztak, mivel Grúziában az internet és a kapcsolódó hálózatok penetrációja meglehetősen alacsony. Így az orosz hackereknek be kellett érniük azzal, hogy néhány kormányzati oldalt – köztük az elnökét is – megbénítottak. Egyébként az orosz kormány a mai napig tagadja, hogy bármiféle megbízást adott volna ezekre az akciókra.

Az orosz–grúz háború az elektronikai hadviselés szempontjából főpróba volt, akkor is, ha a támadással az Orosz Föderáció csak a Nyugat felé akarta az erejét demonstrálni. Egy gépesített orosz tömeghadsereg (az észak-kaukázusi katonai körzetben állomásozó 58. hadsereg) nézett farkasszemet az amerikai fegyverzettel felszerelt grúz haderővel. A grúzok talán abban bíztak, hogy beigazolódik a hadtudomány képviselői által hangoztatott tétel, vagyis egyetlen digitális hadosztály, akár háromszor, de akár hatszor is hatékonyabb, mint a hagyományos gépesített társa. Mással aligha lehet magyarázni, hogy a nagyságában a Magyar Honvédséghez mérhető grúz haderő háborúba bocsátkozott az orosz medvével. Az utókor azonban úgy emlékezik majd erre a háborúra, mint az orosz túlerő újabb gyors győzelmére. A háttérből azonban hallatszottak olyan hangok is, hogyha a grúzok ügyesebben és bátrabban alkalmazzák a rendelkezésükre álló eszközöket, akkor az orosz erők nagy bajba kerülhettek volna. Mindezt nehéz eldönteni, tény azonban, hogy a zsákmányolt, grúz hadrendben álló, amerikai fejlesztésű modern infokommunikációs eszközökkel az oroszok nem igazán tudtak mit kezdeni. Persze – meg kell jegyezni – hogy akkor és ott, mármint a csatatéren. Az elszállításuk óta valószínűleg már alkotóelemeikre szedték őket valamelyik orosz katonai kutatóintézetben.

Hálózatos hadsereg

Talán nem véletlen, hogy Borisz Fedorovics Cselcov orosz vezérezredes, a hadtudomány doktora egy tanulmányában nemcsak arról írt, hogy megkezdődött a hadviselés új korszaka, hanem arról is, hogy az orosz katonai vezetésnek a közeljövőben meg kell oldania az egyidejű információk többszintű feldolgozását, természetesen a megfelelő technikai háttér kiépítésével.

A hadtudomány képviselői megegyeznek abban, hogy a háborúkat az információs társadalom korában is a katonák fogják vívni. Ugyanakkor ezek az egyenruhások már kevéssé emlékeztetnek a letűnt tömeghadseregek katonáira. A 21. század hadseregeiben olyan szakértők szolgálnak, akik nemcsak a fegyvereiket tudják kezelni, hanem a fegyverrendszereket kiegészítő, azokat hálózatba szervező információs eszközöket is. Cselcov vezérezredes az orosz hadsereg ebbéli hiányosságát érzékelte a grúz konfliktus során. A digitális hadsereg az információra épül, mert ez teszi lehetővé az információs és vezetésfölény kialakítását. A csapatok informatikai hálózatokba kapcsolt felderítő, döntéstámogató és tűzvezető rendszereket használnak, amelyek segítségével a nagy találati pontosságú, okos fegyverekkel (smart weapons) harcolhatnak.

Ha…

És, hogy miért a feltételes mód? Két okból. Egyrészt egy digitális, precíziós és hálózati elvekre épülő hadsereg kialakítása és fenntartása elképesztő összegekbe kerül. Egyetlen, amerikai gyártmányú B–2-s hadászati bombázó előállítási költsége eléri a kétmilliárd dollárt. Az amerikai gyalogság által használt Javelin-rakéta darabja negyvenezer dollárba kerül. Másrészt, ahogy a bevezetőben szó esett róla, az új típusú hadsereg vezetése nemcsak a hagyományos fegyverekkel, hanem a hálózati rendszerek szisztematikus támadásával is megsemmisíthető. Elég, ha összeomlik a GPS-rendszer. Ahogy Kovács László okleveles mérnök őrnagy, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Informatikai és Hírközlési Intézetének egyetemi docense mondta: „A jövő hadviselése alapvetően az információk megszerzéséért és felhasználásáért folyik majd, ennek megfelelően az elektronika és a mérnöki tudás felhasználása mind a védelem mind a támadás oldaláról elsődleges szerepet kap. A tudásalapú társadalomnak tudásalapú hadseregre van szüksége, ezért elengedhetetlen, hogy olyan felkészült tiszteket képezzünk, akik ennek a mérnöki tudásnak a birtokában vannak.”