Magyar Hírlap online

Az adattenger szép új világa

Az emberiség egyelőre csak a töredékét képes kihasználni az információs forradalom adta lehetőségeknek

Egy évszázada még az információ hiányára panaszkodtak a döntéshozók, ma pedig a nap minden percében adatok áradata zúdul a hétköznapi emberre is. Az emberiség azonban egyelőre csak a töredékét tudja kihasználni azoknak a lehetőségeknek, amelyeket az egyre korszerűbb hordozók egyre gyorsabban növekvő, lassan mindenhonnan hozzáférhető tárházaiból ránk zúduló adattenger rejteget.

Amikor az ezredfordulón a Sloan Digital Sky Survey felállította csillagvizsgálóját az amerikai Új-Mexikó államban, az első néhány héten annyi adatot gyűjtött össze, mint amennyit a csillagászat történetében addig összesen ismertek. Ma, egy évtizeddel később, az amerikai kongresszusi könyvtár katalógusa tízszeresének megfelelő adatmennyiséget tárol. Utódja, amelyet 2016-ban kívánnak rendszerbe állítani Chilében, ezt az adatmennyiséget öt nap alatt fogja előállítani. Az Economist című brit gazdasági hetilap azonban emlékeztet arra, hogy ilyen csillagászati adatmennyiség eléréséhez nem kell feltétlenül a csillagokig elmenni. Itt lenn, a Földön is gyorsan összegyűlik. A világ legnagyobb áruházlánca, a Wal-Mart, egymillió vásárlói tranzakciót bonyolít le óránként, amelyhez a már említett kongresszusi könyvtárban tárolt adatmennyiség 167-szeresének átáramoltatására van szükség. De ha felmegyünk a Facebook közösségi portálra, akkor mindjárt negyvenmilliárd fényképpel szembesülünk. Az adatfeldolgozás felgyorsulását azonban talán a legjobban az emberi géntérkép elkészítése jelenti, ami tíz évig tartott, mire 2003-ra először elvégezték. Mostanság egy hét alatt megvan.

Ezek a példák is azt igazolják, hogy a világ olyan mennyiségű információt gerjeszt már ma is, hogy attól egyszerűen fulladozik. Ráadásul a kibocsátandó adatmennyiség exponenciálisan növekszik. A digitális információ mennyisége Moore törvénye szerint ötévenként megtízszereződik. Az adathordozók tárolóképessége és a feldolgozás sebessége másfél évenként a duplájára növekszik, miközben a lapkák ára a felére csökken. Ami pedig a hozzáférhetőséget illeti, az internet már a közeljövőben olyan természetes közegünk lesz, mint a víz vagy a levegő. A jövőt egy olyan felhőnek becézett rendszer jelenti majd, amely egyesíti az interneten működő szolgáltatásokat, egyetlen belépési ponton át hozzáférést biztosít mindegyikhez, és bármely felcsatlakozni képes eszközről elérhető lesz. Az elnevezés onnan ered, hogy a fejlesztők, amikor a rendszert tervezték, az egyes szolgáltatókat kis felhőcskékkel jelölték. Ezek összekötése egyetlen rendszerbe forradalmi változásokat hozhat a számítógépek használatában. A rendszer lényege annak folyamatos bővíthetősége, vagyis hogy a teljesítménye annak megfele-
lően és olyan mértékben lesz növelhető, amennyi új alkalmazást becsatlakoztat a felhasználó.

A várhatóan a közeljövőben a piacon megjelenő új „felhőben” tehát az összes kereső-, levelező-, telefon- és üzleti szolgáltatóprogram egy belépési ponton lesz elérhető. A fejlesztők emellett gőzerővel dolgoznak azon is, hogy a „felhő” minden az internetre felcsatlakozni képes eszközön használható legyen, mert ezzel rengeteg időt takaríthatnánk meg, ami tudvalevőleg sok pénzt is jelent.

A nagy kérdés az, hogy mit kezdjen az emberiség a világhálón hozzáférhető és egyre kezelhetetlenebbé duzzadó adattengerrel. Ráadásul az adatok ipari forradalma a hagyományos információs fogalmakat is összezavarta. Eddig ugyanis azt hittük, hogy az adatokat összegyűjtve mi alkotjuk meg az információkat. Számítógépeink azonban már annyira korszerűek, hogy a nyers adatokból maguk is ki tudnak hozni olyan összefüggéseket, amelyekről mi álmodni sem merünk.

Az információ rendezése hatalmas üzletággá nőtte ki magát. Az utóbbi években a világ legnagyobb információtechnológiai cégei, az Oracle, az IBM, a Microsoft és a SAP, csaknem 15 milliárd dollárt költöttek adatkezelésre és elemzésre szakosodott cégek felvásárlására. Szakértői becslések szerint ma már százmilliárd dolláros üzletágról van szó, amely évente tíz százalékkal bővül, vagyis fejlődésének üteme a duplája a szoftverágazaténak.

A szakemberek becslései szerint jelenleg a Föld lakosságának csaknem egyharmada használja az internetet, s egy évtizeden belül elérhetjük a kétharmadot. A szélessáv elterjedtségének bővítése azonban önmagában még nem old meg semmit, csak egy lehetőséget ad arra, hogy innovatív szakemberek forradalmasíthassák az információ cseréjét. Az interneten lévő programok és alkalmazások átjárhatóságát biztosító „felhő” pedig azt a virtuális teret fogja megjeleníteni, ahol ennek a forradalomnak a csatáit az üzletemberek megvívhatják. Ráadásul a világon bárhol járnak, és bármilyen, internetre felkapcsolódni képes eszköz van a kezükben, azonnal beléphetnek a csatatérre.

A betegek kórházi adatainak digitális szabványosításától a fogyasztók napi igényeihez igazodó elektromos hálózatokon át a saját érdeklődésünkre számot tartó témák mobiltelefonunk kameráján át azonosítható kódolásáig, a felhasználási területek száma gyakorlatilag végtelen.

Csak amíg a múlt század elején a telefon és a távíró megjelenése megalapozta a tömeggyártást, addig ma az adatbőség lehetővé teszi, hogy a vállalkozások a legkisebb piaci réseket is megtalálják bárhol a világban. Az információáradat a személyre szabott szolgáltatások végtelen tárházát nyitja meg. Léteznek olyan böngészők, amelyek 225 milliárd jegyvásárlás elemzése alapján már képesek megmondani, hogy most érdemes-e repülőjegyet venni egy adott irányba, vagy inkább várjunk, amíg csökken az ára. Ezt a módszert most fejlesztik tovább autókra és hotelszobákra, de gyakorlatilag minden fogyasztási cikkre is alkalmazható. A fejlett világ GDP-jének több mint kétharmadát ma már a szolgáltatások adják, s ezeknél a gyors és személyre szabott adatátvitel a versenyképesség kulcsa.

Az adatok bőségének azonban nemcsak pozitív hatásai lehetnek, hanem gyakran nem várt negatív fordulatokat is hozhatnak az életünkbe. A legutóbbi gazdasági válság pél-
dául felfedte, hogy a bankok és a hitelminősítők téves modelleket használtak. Bár rengeteg adattal dolgoztak hatékonysági számításaik elvégzésekor, mégsem tudtak olyan információt kihozni belőlük, amely helyesen mérte volna fel a pénzintézetek döntéseit befolyásoló tényezők közül a legfontosabbat: ügyleteik pénzügyi kockázatát.