Magyar Hírlap online

Trianon oldása az unióban

Megjelent a Magyar Élet 2009. június 11-i számában

A népidemokráciát, ugye tudjuk hogy kaptuk, a kapitalista élősködést amerikai bankhadosztályok hozták ránk. Európa népeinek életviteli egyesítése két világháború elvesztése után létkérdés. Akkor lesz élhető Európai Unió, ha megszabadul az amerikai bázisú internacionalista neoliberális globális diktatúrától. Magyarország csak Európa pénzügyi függetlenedésével remélheti visszakapni gazdasági önrendelkezését.

Magyarország egy olyan folyamatnak az áramával került ki a szovjet táborból, ami egyúttal gazdasági függésbe kényszerítette a korábban felvett nyugati kölcsönök és további eladósítás által, valamint a neoliberális elven alapuló privatizáció felvállalásával. A minden eddigi kormány mellett működő tanácsosok és a tájékoztató ipar bizonygatta, hogy ez a jólét útja. Húsz év után keserű tapasztalata az országnak, hogy nem lehet piac nélkül piacgazdálkodásra rátérni, tőke nélkül tőkés gazdaságot építeni – saját erőből. De akik Magyarországnak piacot és tőkét hoznak, azok a magyar gazdaságot saját maguknak építik meg. És ez nem magyar specialitás. Európának együtt kell felemelkedni és függetlenné erősödni. Erre kell az országnak felkészülni. Első feladat: kitakarítani a kiszolgáltatottság ügynökeit a hatalmi pozíciókból.

Orbán Viktor fogalmazta meg, hogy "Négy évvel uniós csatlakozásunkat követően Magyarországon is hódít a Nyugaton immár örökzöldnek ható vita: vajon fenyegeti-e nemzeti szuverenitásunkat az európai integráció? A nemzetállamok Európájában boldogulunk jobban, vagy egy európai szuperállamban?" Amikor egy ország szövetségre lép, szuverenitásából csak kevesebbet szabadna leadnia, mint az érte kapott előny. Ahol ez az egyenleg megfordul, ott hódítók és vesztesek vannak. Nehéz ebben a kérdésben mérleget készíteni, Magyarország vesztese is és nyertese is a szövetségnek. Amit még megtehet: törekvés a veszteség mérséklésére. Orbán Viktor negatívként említette, hogy "a legyengített és az árfolyam-spekulánsok kénye-kedvének kitett Magyarországot láthatóan sokkal inkább megtépázza a vihar, mint az euró övezet spekulációtól védett tagállamait". Sarkosabban is lehet fogalmazni, hiszen Magyarország a tönk szélén áll. Ugyanakkor, amit pozitivumként említett, azt el kell fogadni: "A csaknem kilencven évig magyar és magyar közé vasfüggönyként ékelődő trianoni határok a schengeni nyitás révén immár virtuálissá válnak. Sőt, az EU által kiemelten finanszírozott határmenti együttműködés révén újjáéledhetnek az egykor szerves gazdasági és infrastrukturális kapcsolatok, mondjuk, a kisalföldi és csallóközi, vagy hajdú-bihari és érmelléki magyar közösségek közt." A Kárpát-medencén belüli határok megnyitása nagy élménye volt a térség lakóinak, különösen a határok mentén élők érezték a történelmi forduló jelentőségét, hiszen korábban korosztályok nőttek fel úgy, hogy egyik égtáj felé minden út megszakadt. Falvakat, szomszéd falvakat vágott szét a határ, városokat szakított el természetes környezetétől. Rokonok nem látogathatták egymást, mert az Európára rászakadt határzáró politika az egykor virágzó, egységesülő Európából zárt nacionalista táborokat hozott létre, és a határok mentén sérelmet és gyűlöletet gerjesztett, az etnikai elv elvetésével, győztes–vesztes alapon.

A határnyitás ugyanilyen győztes–vesztes alapon érintette az országok népét és főleg politikáját. Nekünk, magyaroknak meghozta nemzettestvéreink szabad látogatását. Már ez is megzavarta a szomszédállamok politikai légkörét, asszimilációs menetrendjét, amit a zártrendű határok között fejlesztettek ki. A trianoni zsákmányterületek megtartásának, nemzeti megemésztésének (homogenizálásának) nagyon kedvező lehetőséget adott a zárt határok rendje. Az új helyzetben e téren egyes politikai körök riadalomba estek, szélsőséges nacionalista pártokat hoztak létre, magyarveszedelemmel riogatnak.

A legidegesebbek a szlovákok lettek. Az európai uniós tagság sem kedvezett az exkluzív nemzetállami politikának. Minden erővel be akarják vinni az unióba a korábbi állapotukat, a herrenfolk mániát, a szabadjára engedett, megszokott magyarellenes kiszorítósdit. Nem kevés sikerrel, hiszen a Benes-dekrétumokat lenyelették a brüsszeli jogrenddel, elég könnyen, mert nyugaton nem tudnak felülemelkedni az unconditional surrender szellemében létrejött nemzetközi jogrend igazságtalanságain, azon, hogy magyar területtel fizették ki korábbi kisantant szövetségeseiket.

Északi szomszédaink most éppen nagy botrányt keltettek. Fölakadtak egy szón: Kárpát-medence. Lássuk csak:

"Orbán és Csáky urak a Kárpát-medencét egy képzeletbeli területi egység szintjére emelték, amelyet az Európai Parlamentben minél több magyar nemzetiségű képviselőnek kellene képviselnie. Ez abszurd, és fenyegetést jelent Szlovákia számára" – jelentette ki Robert Fico. A szlovák kormányfő kassai sajtóértekezletén elmondta: diplomácia úton felkéri Orbán Viktort, hogy hagyja abba az indulatok szítását és ne veszélyeztesse Szlovákia területi épségét. Hozzátette, hogy a találkozó leginkább azért háborította fel, hogy Csáky és Orbán azt várják, hogy a szlovákiai magyar képviselők a Kárpát-medencét képviselik majd, és nem Szlovákiát. "Nem fogadhatjuk el, és tarthatjuk tiszteletben, hogy valaki előírja a szlovákiai képviselőknek, kit képviseljenek. Diplomáciai úton fogunk tiltakozni ez ellen, mert ezt Szlovákiának és az ország területi egységének súlyos veszélyeztetésének tartjuk" – mondta Fico, aki támogatta a kezdeményezést, hogy a szlovák parlament tartson rendkívüli ülést, amelyen egyértelmű álláspontot fogalmaznának meg a területi egység ügyében.

Nézzük csak a felháborodás értelmét. Az Európai Parlament nem országok (államok) tanácskozó gyülekezete. Közös európai ügyek megtárgyalására alkották, pártalapon szervezve. A pártok nem a tagállamok politikai pátjainak összessége, hanem külön Európa-politikai, ideológiai szempontok alapján létrejött politikai csoportosulások. Az Európai Szocialisták Pártjában együtt ülnek a magyar MSZP és a szlovák SMER (most vezető kormánypárt) képviselői, míg a Fidesz-képviselők az Európai Néppártban a szlovákiai magyar párt mellett a szlovák kereszténydemokratákkal vannak egy táborban. Ez nem gátolja meg sem a magyarokat, sem a szlovákokat abban, hogy országuk érdekeit, avagy általánosan magyar, vagy szlovák érdekeket támogassanak. Ettől még nem valósul meg akármelyik "ország területi egységének súlyos veszélyeztetése".

Robert Fico "szlovákiai képviselők"-ről szól, Orbán és Csáky a szlovákiai választások során az EU Parlamentbe kerülő szlovákiai magyar képviselőkre utaltak, akiket szlovákiai magyarok választottak meg, saját maguk képviseletére. Tehát a szlovák kontingensben a szlovák államban élő magyar nemzetiségű választók képviseletéről beszélünk.

Kárpát-medence fogalmának eltiltása? Kárpát-medence egyáltalán nem képzeletbeli területi egység. Európa legjobban lehatárolható és leginkább egységes nagytája. A Pannón tenger nyomán kialakult medence tízmillió éves történet, nem a magyar irredenta találmánya. Természetalkotta földrajzi egység, amelynek belső erői és értékei akkor bontakoznak ki, amikor az ott élők összessége termelői és fogyasztói gazdálkodása is egységes feltételeket kap. Lehet közös nyelve, ha a történelme úgy alakítja, de nem a nyelvi kultúra a tájegység (régió) egyedüli meghatározója, hanem inkább a gazdálkodás alakítja ki a politikai egységet. Ez valósult meg a magyar államalapítással, és borult fel a török és Habsburg időkben, majd állt helyre a XIX. században és szakadt darabokra Trianonnal. Helyreálltának gyenge palántája most bontakozik, illetve egyelőre csak annak feltételei. A Kárpát-medence legnépesebb etnikuma a magyar, központi helyzete és történelmi tradíciói alapján alkalmas a medence egységes régióvá alakítására. (Románia soha nem fogja jelenlegi országát egyetlen régióvá alakítani.) A magyaron kívül a Kárpátokon belüli szlovák nép az, amelynek alapvető érdekében áll egy Kárpát-medencei koncepcióban megfogalmazott jövőpolitika – nem lehet bentről kívül lenni. Ennek megértését, felfogását gátolja a homogén szlovák nemzetállam-elv és a Trianon gyökerű gyűlölet. Ahogy újságunk múltheti számában láthattuk, Székelyföld népe tudatta mindenkivel, akit illet, hogy igényt tart nemzeti létének tudomásul vételére. Kiállásával üzenetet küld a román állam vezetőihez, figyelmeztetve a nemzetállam-elmélet tarhatatlanságára, üzeni a Magyar Köztársaság illetékeseinek, hogy elszánt lépésükhöz teljes kiállást igényelnek, továbbá üzeni az Európai Uniónak, hogy nem hajlandó lemondani a területi és kulturális autonómiáról.

Wass Albert is üzent 1986-ban, akkor még csak az emigrációt buzdítva helytállásra: "Közép-Európa békés jövendőjének és jólétének titka a Kárpát-medence egységének helyreállításában rejlik, ezt meg kell értessük a világgal. De ugyanakkor meg kell tennünk minden lehetőt, sőt a lehetetlent is, hogy megőrizzük az elszakított részek magyarjait az életnek, mert holtak számára nincs ország a földön."

A székelyföldi nyilatkozat létrejötte, amiben bejelentették május 22-én az autonómia követelését, ugyancsak az Európai Unió határokat feloldó jellegének köszönhető. A Kárpát-medencei magyarság egyesülésének feltételei megvalósultak, ettől kezdve a magyarokon múlik annak sikere és minősége. Az egységesülésre a Székelyföld népe a legfelkészültebb az összességben, amit nemzeti kötelesség támogatni. Jó fejleménynek tekinthető Romániában, hogy a Nagy-Románia Párt elvesztette parlamenti képviseletét. Ez inkább csak a párt vezérének, Tudor népszerűsége hanyatlásának tulajdonítható, mint a magyarellenes nacionalizmus bukásának. Pártja képviselői más pártokhoz csatlakoztak, ami csak annyi, hogy hangjuk nem olyan egységes. Alapvető szemléletváltás nem ment végbe a romániai politikában. A nacionalista, nemzetállamban való gondolkodás továbbra is központi eleme a romániai pártprogramoknak.

Románia is a homogén nemzetállam alapján áll alkotmányában és közfelfogásában is. Ismételten támadták Markó Bélát, aki utalt arra, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja az összlakosság 10 százalékát, így a nemzetállami meghatározás nem felel meg a valóságnak. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség egyébként is már 1991 óta folyamatosan szorgalmazza a nemzetállam kifejezés törlését az Alkotmányból, ami román füleknek szentségtörés. Megtévesztő volt a románok közelmúltbani türelmes viselkedése a magyarok iránt, amíg az Európai Unió előszobájában várakoztak, de a befogadással visszaállt a "rend". Ez mutatkozott meg bárdolatlan viselkedésükben, amikor Sólyom László köztársasági elnök március 15-i erdélyi látogatását, szereplését igyekeztek megakadályozni. Repülővel érkezett volna, de visszavonták leszállási engedélyét, majd a határnál alkalmazott közúti ellenőrzésen alaposan átvizsgálták, mint valami gyanús utast.

A román diplomácia roppant gyorsan reagál, egyetlen elve a praktikusság, míg mások elemeznek, dönt és lép. Tamás Gáspár Miklós elemzi mostani külpolitikai helyezkedését:
"A román állam, miután részben leküzdötte a Nyugat tartós bizalmatlanságát, a térségben (Lengyelország mellett) az Egyesült Államok első számú szövetségese lett, amire történeti okokból nagyon mély oroszellenessége is predesztinálta. (Az oroszellenesség rendszereken áthúzódó adottság, így Ceausescu rezsimjét is jellemezte.) A kisebb szomszédaihoz képest katonailag meglepően erős román állam az iszlám fenyegetés és az újra aktivizálódott orosz militarizmus miatt stratégiailag fölértékelődött Fekete-tengeri régióban kulcsszerepet játszik, s amint ezt Törökország párhuzamos példája szépen mutatja, ez fontosabbnak minősül, mint a romániai demokrácia minősége. Tehát a Nyugat bírálata, gyanúi miatt kevésbé kell aggódni Bukarestben, mint korábban. Ehhez adódik, hogy – ismét csak szemben Magyarországgal – a közvélemény sokáig pozitívan ítélte meg a NATO-tagságot és az európai integrációt. A román elitek hagyományos kisebbrendűségi érzéseire gyógyír volt a szíves fogadtatás. A nyugati megfigyelőket és a nyugati sajtót aggasztó szélsőjobboldalt kiszorították a nagypolitikából, a gazdaság pedig – állítólag – fejlődött. Három–négymillió román állampolgárságú vendégmunkás dolgozott nyugat-európai országokban, s minden probléma (románokkal és romániai cigányokkal szembeni olasz, spanyol stb. idegengyűlölet) ellenére ez is szorosabbra fűzte Románia kapcsolatait a külvilággal. A román kultúra (különösen a film és a képzőművészet) exportja hihetetlenül sikeresnek bizonyult, s a bukaresti elitek (szemben a pestiekkel) tisztában vannak ennek a politikai jelentőségével."

Románia EU-csatlakozását követően megszűnt az ország monitorizálása kisebbségügyi szempontból. Azzal, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) kikerült a parlamentből, még nehezebb lesz bebizonyítani az Uniónak, hogy a román politika kisebbségellenes. Most legutóbb olyan intézkedésbe fogott, ami arra utal, hogy egy újabb, ezúttal nyíltan lendületes magyarellenes kampányba kezdenek. A román kormány a 37/2009-es sürgősségi kormányrendelettel megszüntette a központi közigazgatás megyei intézményeiben vezető tisztséget betöltő szakemberek köztisztviselői státusát és elkezdte tömeges leváltásukat. A jövőben ezeket a tisztségeket legtöbb négy évre szóló szerződéssel alkalmazott személyekkel fogják betölteni. Ennek az intézkedésnek a célja azonnal láthatóan autonómia ellenes lépés volt, a közigazgatás magyar elemeinek megszüntetése. A leváltott magyar intézményvezetők helyét ugyanis román nemzetiségűek veszik át, ami különösen a 85 százalékban magyarok lakta Hargita megyében és a 75 százalékos magyar többségű Kovászna megyében idéz elő tarthatatlan és elfogadhatatlan helyzetet. Csak ebben a két megyében 73, a kormány-rendelet megjelenéséig köztisztviselői státusban, vezető beosztásban dolgozó magyar szakember közül eddig 41-et bocsátottak el vagy helyeztek át alacsonyabb pozícióba, holott eddig sem haladták meg az 50 százalékot. A 40 százalékban magyar lakosságú Maros megyében szintén megfeleződik az eddigi arány, 17 intézményvezető leváltásával kevesebb, mint 10 százalék körülire szorították le a magyar vezetők arányát. Erdélyszerte125 magyar nemzetiségű vezetőt váltott le a kormány a 222-ből, így a kormányrendelet életbe lépésével a magyar közigazgatási szakemberek kevesebb, mint fele tarthatta meg állását – egyelőre.

A román politika ravaszságára utal, hogy a leváltások okát a választások eredményével magyarázzák, a kormánykoalícióból kiesett RMDSZ tisztviselőket cserélték fel a kormányra jutott pártok embereivel. Romániában a közigazgatási pozíciók párthűséghez kötődnek. Ez pedig korszellem, többé-kevésbé másutt is így van, ez a pártokrácia átka.