Magyar Hírlap online

Spanyol-magyar közös fejezetek

Bármilyen fontos is volt, a magyar külügyminisztérium hajdanán pénzhiány miatt nem nyithatott nagykövetséget madridban

Jakab Melinda a spanyol-magyar kapcsolatokkal foglalkozik. Kutatási területe a kevéssé ismert 1920-30 közötti időszakra, a polgárháborút megelőző évekre vonatkozik.

– Milyen időhatárok között mozog a kutatási területe?

– Spanyolország 20. századi történelmének meghatározó eseménye az 1930-as években lezajlódó polgárháború volt. Ezzel a témával rengetegen foglalkoznak, a végletekig felboncolták minden mozzanatát. Bizonyára még így is akad bőven kutatható fehér folt, ennek ellenére én inkább az odáig vezető utat, a kevésbé ismert húszas éveket és a harmincas évek elejét vizsgálom 1936-ig, a polgárháború kirobbanásáig.

– Mi a kutatásainak a fő irányvonala?

– A kutatásom fő irányvonala a Magyarország és Spanyolország közötti diplomáciai kapcsolatok alakulása ebben az időszakban.

– Miként változtak ezen idő alatt a spanyol-magyar kapcsolatok?

– Magyarország a trianoni békeszerződés után kényszerpályára került, külpolitikai mozgástere lecsökkent. A Bethlen-kormány alatt megfogalmazódott, majd Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt valódi politikai programmá is vált a revízió gondolata. Spanyolország dinasztikus szálakkal kötődött hazánkhoz, a kapcsolatot tovább erősíthette volna, hogy mindkét ország hasonló fejlődési szakaszon esett át.

– Ennek ellenére anno kevéssé érdeklődtünk Spanyolország iránt.

– Igaz. A párhuzamosságok ellenére nem alakult ki magas szintű diplomáciai képviselet Magyarország részéről Spanyolországban, 1939-ig, Andorka Rudolf kinevezéséig ideiglenes ügyvivők látták el a feladatokat. Spanyolország konzuli képviseletét Budapesten csak 1920-ban emelte követségi szintre. A szűkös anyagi kerettel bíró külügyi tárca nem engedhette meg magának, hogy állandó madridi magyar követséget nyisson, bármennyire is fontos volt számára támogatásuk. A magyar kormánynak fontossági sorrendet kellett felállítania. A körülmények kényszerítő ereje miatt kezdetben még csak az elcsatolt magyarok, Gömbös Gyula idején már a nyersanyagbázisok visszaszerzése miatt szövetségesekre volt szükség, elsősorban olyan államok támogatására, amelyek szintén elégedetlenek voltak a Párizs környéki békékkel. Ebben találtak partnerre Olaszországban, Németországban, Nagy-Britanniában, Lengyelországban, Törökországban, Ausztriában és a Szovjetunióban. Ezekhez a kap­csolati hálókhoz nélkülözhetetlen még néhány gondolatot hozzáfűzni, ugyanis a húszas években a Beth­len István által képviselt mérsékelt revíziós gondolatot Göm­bös Gyula sokkal vehemensebben követte, kiegészítve azt további területszerzési lehetőségekkel. A két miniszterelnök eltérő politikája a kapcsolati rendszerben is változást hozott. Nagy-Britannia, amely a húszas években minden eszközzel igyekezett segítséget nyújtani a megcsonkított Magyarország gazdaságának helyrehozatalában, a Gömbös által képviselt revíziós gondolattal már nem tudott azonosulni. Németország viszont a harmincas években lett igazi partnere hazánknak, ugyanis a húszas években a Streeseman által képviselt külpolitikai, franciákhoz fűződő irányvonal Hitler hatalomra jutásával megszűnt.

– És a szovjet? Ön őket is a partnerek között említette.

– A Szovjetunióval a kapcsolatfelvétel a húszas években Horthy Miklós kormányzó aggályai miatt elakadt, annak megújítására csak a harmincas évek elején került sor. Az ország legnagyobb, úgynevezett nagyhatalmi státusban lévő ellenlábasa Franciaország volt, amely minden segítséget megadott a kifejezetten magyarellenes kisantantnak. Politikai terveink, de gazdasági hátterünk miatt sem jöhetett létre szorosabb viszony Spanyolországgal, nem is beszélve a földrajzi távolságokról. A madridi magyar követséget is a Párizsban székelő látta el. A spanyol udvar és a kormány sokáig nehezményezte ezt az állapotot. A kint élő magyar ügyvivők napi és heti jelentéseiből azonban láthatjuk, hogy szó sincs ilyesmiről. A magyar Külügyminisztérium mindig is érdeklődő volt – hiányosságait gazdasági és kulturális téren kompenzálta. Vladár Ervin magyar királyi követségi tanácsos jelentéseiből is jól láthatjuk, hogy a spanyoloknak mennyire fontos volt a pia­cunk. A spanyolországi magyar ügyvivők legfőbb feladata is a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok feltérképezésében merült ki. Kulturális téren a Spanyolországban élő, magyar származású írók, műfordítók, mint Orbók Lóránd, Révész Andor vagy Brachfeld Ferenc Olivér, tevékenységének köszönhetően számos magyar irodalmi alkotást sikerült eljuttatni a spanyol olvasóközönséghez.