Magyar Hírlap online

Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki

Lengyel, magyar, két jó barát, együtt harcol, s issza borát – a címben lengyelül szereplő mondat közismert szimbóluma az ezeréves magyar–lengyel barátságnak. Szent Istvántól napjainkig szorosan összefonódott a két nép történelme, gyakran szerencsében, még többször szerencsétlenségben vívtuk harcunkat a szabadságért, függetlenségért, nemzeti boldogulásért. Ma Magyarország is gyászolja Lech Kaczynski lengyel államfőt, történelmi visszatekintésünkkel előtte is tisztelgünk.

Az első „magyar” lengyel – az elmúlt ezer év hányattatásainak ismeretében aligha meglepő módon – egy menekült volt. Bezprym herceget a lengyelek nagy királya, Vitéz Boleszláv űzte el, Szent István pedig befogadta. Nemcsak politikai lépés volt ez, hanem rokoni gesztus is: nagy királyunk ugyanis nagybátyja volt a Piast-házból származó ifjú lengyelnek. A legenda szerint Veszprém máig a nevében őrzi az első „lengyel menekültet” – más források szerint a névadó egy magyar vezér, esetleg a város első ispánja volt.

Az Árpádok és a Piastok kapcsolata később sem szakadt meg, egyes krónikák szerint második szent királyunknak, Lászlónak lengyel volt az édesanyja. A történet annál is valószínűbb, mert Lászlóban meg az első „magyar menekültet” tisztelhetjük, a belviszályoktól Lengyelhonban keresett menedéket a későbbi nagy uralkodó. Szent Lászlót a magyarországi lengyelek máig védőszentjükként tisztelik.

A közös szent
Mint ahogy közös szent az Árpád-házi hercegnő, Kinga is. IV. Béla legidősebb lánya tizenöt évesen feleségül ment a Piast-házbeli V. Boleszláv lengyel fejedelemhez, akivel szüzességi fogadalmat tettek. Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal segítette az ország talpraállítását. Templomokat, kolostorokat építtetett, köztük a nagy kulturális jelentőségre szert tevő ószandeci ferences kolostort. Ide vonult vissza Kinga férje halála után, klarissza apácaként. Vagyonát szétosztotta a szegények között, a kolostor priorisszája lett. Egy legenda szerint Kinga a tatárok elől menekült Legyelországban, és amikor a Pienin-hegységhez ért apácatársaival, egy szalagot dobott a háta mögé, amelyből kanyargós folyó, a Dunajec alakult ki. A tatárok keservesen ugyan, de átkeltek rajta. Ekkor a fésűjét dobta a háta mögé, és abból egy sűrű erdő lett, amelyen a tatárok már nem tudtak átjutni.

Egy másik történet szerint amikor Kinga hazalátogatott a tatárjárás után, édesapjától elkérte a wielickai sóbányákat. Ekkor történt a legendás epizód is Kinga gyűrűjével. Amikor édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba, az egyik aknaszlatinai tárnában Kinga gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket. Ahogy eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott, úgynevezett főtt sóval kénytelenek beérni, így szólt atyjához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.” A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül a mélybe dobta. A legenda szerint később, a wielickai bánya megnyitásakor a lengyel bányászok megtalálták Kinga gyűrűjét egy sótömbben.

A Piastok az Árpád-ház kihalása után is megőrizték a jó magyar viszonyt. Az Anjou Károly Róbert Lengyelországból választott feleséget, Piast Erzsébetet.

Lajosok és Ludwikok
A királynőt a történelemírás kemény és egyben engedékeny asszonyként ismeri. Ez utóbbi vonása kétségkívül megmutatkozott öccse irányában. A Visegrádon időző Kázmér herceg ugyanis elcsábította a királynő udvarhölgyét, Zách Klárát. A liezon miatt felbőszült atya rárontott a királyi családra: a merénylet sikertelen volt, bár a királyné egyik kezének négy ujját is elvesztette, és meghaltak a király gyermekeinek nevelői. Arra alighanem sohasem derül már fény, hogy Zách Felicián tettét lánya sorsa vagy inkább az udvarnál mindinkább gyengülő helyzete miatt követte el. Egy biztos, Záchot még a helyszínen szétvagdalták. Testrészeit elrettentésül szétküldték az országban, és egész családját, rokonságát halálra ítélték. Fiát szolgájával együtt egy ló farkához kötözték, majd miután meghaltak, testrészeiket a piacon a kutyák és disznók elé vetették. Klára lányának levágták az orrát, az ajkait és nyolc ujját, majd lovon körbehordták az országban, miközben azt kellett kiabálnia, hogy aki királyát elárulja, vagy a vesztére tör, ilyen büntetéssel lakol. Kázmér hercegnek nem esett bántódása, s öt év múlva immár királyként tért vissza Visegrádra. A kor közép-európai csúcstalálkozóján még a házigazda Károly Róbert és Luxemburgi János cseh király vett részt. Számos politikai és gazdasági egyezség született, történetünk szempontjából a legfontosabb: Kázmér utód nélküli halála esetén Károly Róbert fia, Lajos örökli a lengyel trónt. Az alkut 1339-ben iktatták törvénybe, valósággá pedig 1370-ben vált, amikor Lajost lengyel királlyá koronázták. Nagy Lajos – Krakkóban Ludwik – uralkodása nem nyűgözte le annyira a lengyeleket, előneveként is inkább a magyart használták. Tény, a lovagkirály figyelmét elvonták itáliai kalandjai. A lengyel történetírás szerint – amely különben nem foglalkozik beha­tóan a Piast- és a Jagelló-kor közti átmenet tizenkét évével – „Lajos nem volt jó királya a lengyeleknek, Nagy Kázmér után jelentősen meggyengítette a Kázmér alatt kiépült központi államszervezetet, csak lánya öröklését tekintette uralma végcéljának, klien­túrát épített ki maga körül, adományozott kiváltságaival pedig évszázadokra előre beprogramozta a lengyel állam 18. századi bukását”. Így talán nem is meglepő, hogy a fiú utód nélkül jobblétre szenderülő nagy uralkodó után a lengyelek saját királyt akartak, a már említett Jagelló-házból.

A második meghatározó lengyel uralkodócsalád aztán három uralkodót adott Magyarországnak is. Az első a Hunyadi Jánost „felfedező” Ulászló, aki elesett Várnánál, a második a hasonló névű, Dobzsének csúfolt király. A vaskezű Mátyás után trónra ültetett II. Ulászló mindent a nagyurak kénye-kedve szerint tett, innen származik a Dobzse – lengyelül: jól van – ragadványnév is. Ulászlótól származtatható a lacikonyha szó eredete is: a királyi udvar éléskamrája kiürült, az uralkodó így sokszor a budai vár alatt lévő egyszerű pecsenyéssátrakból hozatott magának olcsó ételt.

Az utolsó magyar Jagelló a tragikus sorsú II. Lajos, a mohácsi csatavesztés után a Csele-patakban lelte halálát.

A titokzatos Sárosi gróf
Miközben az önálló magyar királyság elveszett, uralkodót adtuk Lengyelországnak. Az 1575-ben megkoronázott erdélyi fejedelem, Báthory István volt az első szabadon választott lengyel király. Báthory nagyobbrészt magyar hajdúkból álló seregével háromszor is legyőzte a Lengyelországra törő Rettegett Iván csapatait. Távolabbi politikai tervét – Lengyelország, Magyarország és Erdély államszövetségét – nem tudta megvalósítani, 1586. december 12-én váratlanul meghalt a litvániai Grodnóban. Halála után a krakkói Wavel székesegyház kriptájában temették el. A lengyelek egyik legnagyobb királyukat tisztelik benne, annak ellenére, hogy velük csak latinul érintkezett.

Egy másik erdélyi nagyúr is feltűnik közös történelmünkben. Tudják, ki az a Sárosi gróf? S Rákóczi Ferenc? Nos, a két személy egy és ugyanaz. Az 1711-es szatmári béke után a fejedelem Lengyelországba menekült, s majd egy évig élt Sárosi gróf álnéven Gdanskban. Rákóczi tíz évvel korábban is Lengyelországba menekült a bécsújhelyi börtönből, hogy majdan hatszáz lengyel önkéntes – a történelmi hűség kedvéért; zsoldos – élén indítsa el a magyar szabadságharcot.

A lengyelek kulcsszerepet játszottak az 1848–49-es szabadságharcban. A Wysocki-légió katonai szempontból is súllyal bírt, s míg Henrik Dembinszky tábornok inkább teszetoszaságával vonul be a magyar hadtörténelembe, Bem József a szabadságharc egyik legnagyobb vezérévé nőtte ki magát.

A 20. vérszázadban is együtt van a bajban lengyel és magyar. Az évszázados megszállás után függetlenné váló Lengyelországot 1939-ben eltiporta Hitler és Sztálin – s bár ez kevésbé közismert, a hadjáratban szintén részt vett a demokratikus Csehszlovákia. Lengyelek százezrei menekültek Magyarországon át Nyugatra, sokuk nálunk lelt menedéket. A néhai miniszterelnök édesapja, idősebb Antall József menekültügyi miniszterként segített, nevét emléktábla őrzi a varsói óvárosban.

1956 júniusában a poznani munkásfelkelés híre megrendítette a magyar uralkodó pártot is, s több mint szimbólum Bem József szobrának szerepe október eseményeiben. Wroclawban 1956 őszén a Sztálin utca a Magyar hősök utcája nevet kapta, a városháza épületén pedig gyászszalagos magyar zászló lobogott. A Lengyel Munkáspárt élére visszatérő Gomułka kommunista létére ellenezte a szovjet beavatkozást, védte Nagy Imrét, majd segélyszállítmányokat küldött a magyaroknak. Hangsúlyozottan: a magyaroknak.

---

Misével emlékeznek Lech Kaczynskira
Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke misét mutat be a lengyel államfőt, Lech Kaczynskit és kíséretét szállító repülőgép tragédiájának áldozataiért a nemzeti gyásznapon, szombaton a budapesti Szent István-bazilikában. Vasárnap Sárospatak önkormányzatának szervezésében délután öt órától ökumenikus imádság keretében emlékeznek a lengyel államfőre és a kíséretében lévőkre a helyi Basilika Minorban. A miskolci minorita templomban vasárnap 16 órakor mutatnak be gyászmisét az áldozatok lelki üdvéért.
(MH)