Magyar Hírlap online

Ötven éve hunyt el Tildy Zoltán

„Nem jött el, otthon maradt, kitartott mindvégig, megkapta a legnagyobb jutalmat, otthon, hazai földben pihenhet”

Református lelkészből lett kisgazdapárti politikus, 1945-ben miniszterelnök, 1946–48 között magyar köztársasági elnök. A magyar nemzet felemelkedéséért, az ország függetlenségéért küzdött a kommunista diktatúra szorításában, ezért Rákosi, majd Kádár is félreállította. Ma már kevesen tudják, hogy Tildy Zoltán főszerepet játszott az 1956-os forradalomban és szabadságharcban, írásunkkal erre emlékezünk.

Augusztus 3-án volt ötven esztendeje, hogy budai kis lakásában elhunyt Tildy Zoltán, a második Magyar Köztársaság miniszterelnöke, köztársasági elnöke. Az elhunyt politikusról a barát, Nagy Ferenc miniszterelnök az amerikai emigrációban többek között, így emlékezett meg: „…A közéleti emberek számára az igazolást néha nem a történelem, hanem az Úr Isten maga adja meg. És az Úr Isten fényes igazolást adott Tildy Zoltánnak azáltal, hogy élni engedte addig, ameddig részesévé, sőt egyik vezetőjévé válhatott a magyar nemzet egyik legcsodálatosabb történelmi tettének: az 1956-os szabadságharcnak. (…) A mennyei kegyelem még tisztábban megnyilatkozott Tildy Zoltánnal szemben akkor, amikor azt is megengedte neki, hogy a szabadságharcban való részvételéért börtönt szenvedhessen. Előttem Tildy Zoltán alakja tisztán áll azok között, akik a magyar történelmi dicsőség fényében jelentkeznek az utókor előtt. És most, amikor fáradhatatlan elméje és népét szerető szíve megnyugodott, úgy érzem, hogy minden igazságos magyar embernek meg kell hajtani fejét a magyar nép önzetlen harcosa, miniszterelnöke, köztársasági elnöke és szabadsághőse: Tildy Zoltán emléke előtt.”

A szabadságharc hajnalán

Nyolc esztendei házi őrizet után, 1956. május 1-jén arra ébredt a Tildy család, hogy eltűnt az ÁVH-s őrség, amely szigorúan őrizte a magas kőkerítéssel körülvett Budakeszi úti villát, melyet éjszakánként erős reflektorfénnyel világítottak meg. Az 1948 júliusában Rákosiék által lemondatott volt államfő, Tildy Zoltán családja nem tudta mire vélni ezt a fordulatot, de nem kellett sokáig várniuk, mert hamar megjelentek a Független Kisgazdapártba már 1945-be beépített kommunista ügynökök, majd ezt követően Gerő Ernő, aki Moszkvából hozott meghívót Tildy Zoltán számára. Tildy hamar felismerte a csapdát, hogy a kényszerhelyzetbe került szovjet megszállók és itthoni csatlósaik úgy szeretnének úrrá lenni a kialakult feszültségen és továbbra is hatalmon maradni, hogy a magyar demokrácia börtönviselt személyeinek segítségével, egy „népfrontos” színjátékkal próbálják a diktatúrát átmenteni.

Nem volt véletlen, hogy ezzel egy időben hozták haza a Szovjetunióból Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt volt főtitkárát, akit 1947-ben a Vörös Hadsereg hurcolt el. Ezt követően jelent meg egy rövid közlemény az országos sajtóban, hogy Tildy Zoltán és Kovács Béla Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke kíséretében egy termelőszövetkezetet látogatott meg. Tildyt igyekezett a rezsim különböző rendezvényeken a sajtó elé állítani, de fáradozásuk nem járt eredménnyel.

A Nagy Imre-kormányban

Október 23-án a Budakeszi úton Tildy Zoltán a rádión keresztül követte az eseményeket. Majd fia lehozta az egész családot a Tóth Lőrincz utcai kétszobás lakásukba. A helyzet egyre zavarosabbá vált. Moszkvában és Budapesten is úgy ítélték meg, hogy a Gerő vezette kommunista diktatúra minden terror és túlerő ellenére sem tudja a hatalmat megtartani. Így már október 24-én az MDP Politikai Bizottságának ülésén felvetődött Tildy Zoltán bevonása a Nagy Imre-kormányba. Ezt követően megérkezett Moszkvából két politikai bizottsági tag, Mikoján és Szuszlov, akik látva a magyar kommunista pártvezetés tehetetlenségét, követelni kezdték Tildy bekapcsolását az eseményekbe. Dobi István telefonhívására a beteg Tildy október 27-én érkezett a parlament épületébe és elvállalta az államminiszterséget. Ez döntő változást hozott az események sodrában. Október 28-án mondta első rádióbeszédét, akkor, amikor még a kormány teljes egészében kommunista, Moszkva leghűbb zsoldosaival tele. Az első lépés volt, hogy az eddiginél szűkebb kormánykabinetet sikerült életre hívni, és megszervezte a parlamenti őrséget. Ezzel egy időben már ÁVH-s titkos egységek gyülekeztek Apró Antal vezetése alatt a Belügyminisztériumban, várva a jelre, hogy megdöntsék az új, nemzeti kormányt.

Október 30-án nagyrészt Tildy Zoltán tekintélye nyomán sikerült elérni, hogy a kormányban még többségben levő kommunisták is belementek a parlamenti demokrácia alapján nyugvó többpártrendszer visszaállításába. Tildy 14.28-kor így szólt Magyarország népéhez: „Magyar testvérek! A nemzet akarata, a nemzeti forradalom győzött!” Beszéde végén a Független Kisgazdapárthoz intézett szavai, mint annyiszor a korábbi években, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot árultak el. Ezekben a napokban Tildy Zoltán számára a legnagyobb esemény az volt, hogy Anasztaz Mikojan, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettese, az SZKP elnökségének tagja kereste, és vele akart tárgyalásokat folytatni a kibontakozásról. Ugyanis Mikojan és Szuszlov a szovjet kormány híres deklarációját hozták magukkal Kelet-Európáról és Magyarországról. Ebben a nyilatkozatban a Kreml az SZKP XX. kongresszusa szellemében önkritikát gyakorolt és elítélte a múlt hibáit. Hangsúlyozta: ezentúl a szocialista államok kölcsönös kapcsolatainak az alapja „a teljes egyenjogúság, a területi integritás, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása, egymás belügyeibe be nem avatkozás”.

Tildy a nyilatkozat után reményeket fűzött a Mikojannal történő találkozóhoz. Erre részben az szolgáltatott okot, hogy tisztában volt azzal, a nemzeti függetlenség elnyerése Moszkvától függ, mivel nem várható, hogy az 1945-ben kialakult status quót a nyugati világ megváltoztassa. Tildy tárgyalási lehetőségeit csak nehezítette, hogy október 29-én kitört a szuezi válság, így a figyelem középpontja elterelődött a közép-európai eseményekről. Tildy előtt most is, éppen úgy, mint 1945-ben, a finnországi megoldás lebegett, amely Moszkvával barátságot hozott létre, de ennek fejében belpolitikailag független helyzet megteremtését célozta meg. Mikojan biztosította Tildyt, hogy mivel a szovjet csapatok nem a Varsói Szerződés alapján tartózkodnak itt, kivonják őket.

Október 31-én az orosz csapatok elhagyták Budapestet és a november 1-jén délután összeülő nemzeti kormányt erősen foglalkoztatta, hogy míg Moszkva az ENSZ-ben kivonuló egységekről beszél, addig mind nagyobb katonai erők lépik át keleten a magyar határt. A kormányfő magához kérette Andropov szovjet nagykövetet, és közölte vele, hogy amennyiben ez folytatódik, akkor Magyarország felmondja a Varsói Szerződést, és kinyilatkoztatják Magyarország semlegességét. Ehhez a döntő lökést Tildy Zoltán adta meg, míg Nagy Imre köréből Losonczy Géza volt az a miniszter, aki ezt a kezdeményezést támogatta. A kabinet november 2-i, ötödik ülésén döntés született arról, hogy magyar kormányküldöttség megy New Yorkba az ENSZ-közgyűlésre. A delegáció összetételét Tildy javasolta Nagy Imre miniszterelnöknek. Kádár János eddigre már eltűnt és nem vett részt a kormány ülésén.
Tildy Zoltán rendkívüli aktivitását mutatta, hogy igyekezett segíteni a Szociáldemokrata Párt újbóli megteremtésében, mivel Kéthly Anna Bécsben volt a Szocialista Internacionálé ülésén. Ugyanígy segítette, hogy a Nemzeti Parasztpárt helyén életre hívták a Petőfi Pártot, és mindkét párt minisztereit igyekezett a kormányban elhelyezni. Ezek az erőfeszítések meghozták az ország konszolidálódását, és az emberek hétfőre, november 5-re készültek, hogy felvegyék a munkát, ezzel is erősítsék a kormány nemzetközi helyzetét.

November 3-án délelőtt elkezdte a munkáját az egy nappal előtte hivatalba lépett koalíciós Nagy Imre-kormány, amelynek a tagjai között már ott volt a szociáldemokraták részéről Kéthly Anna, Kelemen Gyula, Fischer József, míg a Petőfi Párt részéről Bibó István és Farkas Ferenc, valamint a Kisgazdapártból B. Szabó István, Kovács Béla került Tildy Zoltánnal mint államminiszterek az utoljára átalakított minisztertanácsba. November 3-án a Parlamentben lezajlottak Malinyin tábornokkal a szovjet kivonulást célzó tárgyalások, és aznap este mondta el a Parlament rádióstúdiójában Mindszenty bíboros azt a beszédét, melyet Tildy készített elő. A beszéd megkezdésével egy időben indult ki az Erdei Ferenc és Maléter Pál vezette kormányküldöttség Tökölre, a szovjet főhadiszállásra. A bíboros a beszéd elmondása után azonnal visszament Budára a prímási palotába.
Az oroszok támadása, miután a KGB letartóztatta a magyar kormányküldöttséget, reggel 4 óra 10 perckor kezdődött meg. Nagy Imre, aki egész éjjel a román kommunista párt küldöttségével tárgyalt, nem sokkal négy óra után érkezett meg a parlamenti rádióstúdióba, ahol felolvasta a Tildy Zoltán által megírt beszédét. Ezt követően, anélkül, hogy szólt volna a kormány tagjainak, egyszerűen eltávozott a Parlamentből; egyedül hagyva Tildy Zoltánt, aki azután egyedül fogadta az Országházhoz érkező orosz páncélosokat.

Letartóztatás és börtön

Tildy Zoltán megállapodott a szovjet katonai vezetőkkel, hogy a civilek békésen elvonulhatnak a Parlamentből, ahol ezután a kormány tagjai közül egyedül Bibó István államminiszter maradt. November 4-én Tildy nem tudta elérni fiának budai lakását. Mivel lakása nem volt, így feleségével visszaköltöztek korábbi rabságuk színhelyére, a Budakeszi út 46.-ba. Innen hurcolták el a Kádár-kormány rendőrei 1957. május 23-án.

1958-ban a Nagy Imre-per keretében a Tildy-ügyet is tárgyalták. A börtöncellákban, ahol a foglyokat elhelyezték, alig lehetett aludni, mert tele volt poloskával. Ezenkívül állandóan hanyatt kellett feküdni, és éjjel is erős lámpafény világított a foglyok szemébe. Ha az ágyán oldalra fordult, az őrök ordítva ébresztették fel. Teljesen kikészítették a fizikailag és lelkileg egyébként is beteg embert. Amikor hosszú idő után Zoltán fia meglátogathatta, mivel nem tudott már menni, így két karjánál fogva húzták elé.

A Belügyminisztérium II/8 Osztály a következő szigorúan titkos feljegyzést írja 1958. január 9-én: „Tildy Zoltán burzsoá nacionalista politikus. Nagy Imre áruló tevékenységét, valamint az országban kialakult helyzetet arra akarta felhasználni, hogy a FKP jobboldali reakciós erői számára a kormánykabinetben többséget biztosítson, melyen keresztül végrehajtják a proletárdiktatúra, a szocialista demokrácia maradványainak felszámolását és a polgári rend visszaállítását.”

Tildy Zoltán államminisztert a Biszku Béla vezette BM által készített vádindítvány alapján a kommunista bíróság hat esztendei börtönre ítélte, ami az ő megromlott egészségi állapotát figyelembe véve halálos ítélettel ért fel. 1959. április 3-án a rádió reggeli műsorában hírül adták, hogy egy korlátozott amnesztiarendelet alapján Tildy Zoltánt is feltételes szabadlábra bocsátották. Állítólag Dobi Istvánnak sikerült kiharcolnia, hogy egy szabaduló levelet kapjon, de minden héten jelentkeznie kellett a rendőrségen, és Budapestet nem hagyhatta el. A börtönből történt kiszabadulása után Tildy szívbetegsége egyre rosszabbra fordult. 1961. augusztus 3-án éjjel kettőkor szívroham végzett vele.

Varga Béla, az 1945–47-es Nemzetgyűlés kisgazdapárti elnöke, az amerikai magyar demokratikus emigráció vezetője 1961. augusztus 4-én délután a következő táviratot küldte az Egyesült Államokban élő lányának, Tildy Erzsébetnek: „Tildy Zoltánnak, édes Erzsébetem, nincs szüksége emberek, pláne emigránsok dicséretére. Ő volt köztünk mindig az első, maradt halálában is. Nem jött el, otthon maradt, kitartott mindvégig, megkapta a legnagyobb jutalmat, otthon, hazai földben pihenhet. Én szerettem volna, hogy kijöjjön. De mennyivel jobb volt, hogy nem jött, hanem maradt akkor is, amikor már mindent elvesztett!”