Orsós Ferenc és Katyń örök igazsága

A 79 éve felfedezett katyńi tömegsír egyik lengyel áldozatának holttestét vizsgálja Orsós professzor (jobbra) (Fotó: MH) 

Orsós Ferenc professzor a 20. század harmincas–negyvenes éveiben Európa egyik legismertebb patológusa és törvényszéki orvos szakértője volt, aki a koponyacsontok meszesedése alapján új módszert dolgozott ki a halál időpontjának megállapítására. Erre való tekintettel kérték fel, hogy vegyen részt a németek által 1943-ban létrehozott, a katyńi erdőben elföldelt lengyel áldozatok halálának okait és időpontját feltáró, 12 személyes Nemzetközi Orvosi Bizottság munkájában.

Nemzetközi vizsgálatok

1943. április 13-án (a német Transocean hírügynökség pedig még korábban, április 11-én) világgá röpítette a közleményt, amely szerint a hitleri csapatok által 1941 nyarán elfoglalt nyugat-oroszországi Szmolenszk környékén lengyel tisztek tömegsírjaira bukkantak. A sírok Gnyezdovo vasútállomás közelében, a katyńi erdőben lelhetők fel. A közlemény szerint a tömegmészárlást a bolsevikok követték el. Két nappal később az addig hallgatásba burkolózó Szovjetunió válaszul közzétette saját – a németekével ellentétes – közleményét, amely viszont a hitleristákat nevezte a gyilkosság elkövetőinek.

A sírok feltárására és a holttestek vizsgálatára – 1943 áprilisa–júniusa során – német felügyelettel került sor, ám három, egymástól független bizottság részvételével. A német bizottság mellett létrehozták a Nemzetközi Orvosi Bizottságot, amelyben tizenkét európai ország (a többi között Belgium, Bulgária, Dánia, Svájc, Olaszország) tudósai vettek részt, köztük Orsós Ferenc professzor, a törvényszéki és kriminalisztikai kórbonctan magyar specialistája. A vizsgálatokban közreműködött a Lengyel Vöröskereszt Bizottsága is, amelynek tagjai között – illegálisan – ott voltak a földalatti Honi Hadsereg (a németek ellen harcoló partizánhadsereg) képviselői.

A vizsgálatok központi problémája a tömeges vérengzés időpontjának megállapítása volt. Miután a német csapatok 1941 júliusában hatoltak Szmolenszk körzetébe, a halál korábbi időpontja a szovjeteket, későbbi időpontja a németeket vádolta volna. A három bizottság, egymástól függetlenül, különböző eredetű dokumentumok alapján, arra a következtetésre jutott, hogy a mészárlást 1940 tavaszán az NKVD követte el, az áldozatok pedig a kozelski táborból származtak.

A szovjet mészárlás bizonyítása

A tömeggyilkosság időpontjának és a szovjetek felelősségének megállapítása szempontjából alapvetően fontosak voltak a nemzetközi hírű magyar kriminológus, Orsós Ferenc professzor kutatásai, amelyekkel saját (korábban már publikált és alkalmazott) tudományos felfedezéseire támaszkodva, a koponyacsontokban végbement halál utáni mészlerakódás alapján meg tudta állapítani, mennyi idő telt el a halál beálltától számítva. Ha ugyanis – miként már szó esett róla – az áldozatokat három évvel az exhumálás előtt, vagyis 1940-ben gyilkolták meg, mielőtt elkezdődött volna a német–szovjet háború, amikor tehát Katyń még a Szovjetunió fennhatósága alá tartozott, a gyilkosságokat csakis a szovjet állam elnyomó szervei hajthatták végre. 1941 nyarán Szmolenszk és Katyń német kézre került – ha tehát a gyilkosságokat ekkor hajtották volna végre, a vérengzésért a német államot kellett volna felelőssé tenni, miként azt híresztelni is kezdték a szovjetek közvetlenül a németek felfedezéseit
követően.

Megvizsgáltak bizonyos számú koponyát, hogy megállapítsák azt a változást, amelynek Orsós professzor tapasztalatai szerint nagy jelentősége van a halál időpontjának megállapítása szempontjából, és többrétegű, az agyvelőállomány agyagos felszínével már egyneművé vált mészlerakódást tapasztaltak. Három évnél kevesebb ideig sírban fekvő tetemeknél ilyen jelenségek nem fordulnak elő.

Orsós Ferenc 1879. augusztus 22-én született a Magyarország délkeleti részében fekvő, idővel Temesvárhoz csatolt Spindl nevű helységben. Tanulmányait a budapesti orvoskaron fejezte be 1903-ban.

A kaposvári kórház kórboncnok főorvosa lett, s közben a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert kórbonctanból. 1918-ban a debreceni egyetem Kórbonctani Intézete, majd három évvel később ugyanott a Törvényszéki Orvostani Intézet vezetője lett. 1935-ben meghívást kapott Budapestre, s a Pázmány Péter Tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézetének lett a vezetője nyilvános professzori rangban. Ebben az időszakban az Orvosi Kamara képviseletében tagja volt a Parlament Felsőházának. A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének elnöki tisztét is ellátta. 1928-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1940-től pedig rendes tagja volt. Mintegy 250 tudományos munkát publikált a kórbonctan és a törvényszéki orvostan területéről.

1944 augusztusában, Katyń miatt tartva a szovjetektől és az NKVD-tól, az intézetet, annak tudományos javait és néhány munkatársát Németországba telepítette át (az egész orvoskar áttelepítésének keretén belül). Ugyanazon év októberében még visszatért Budapestre, ám decemberben újra elhagyta, immár véglegesen, Magyarországot. Németországban telepedett le (az amerikai zónában), előbb Halle am Saaléban, 1946-tól pedig Mainzban élt, ahol az ottani egyetem professzoraként művészeti anatómiát tanított. Itt kell megemlíteni, hogy Orsós professzor nemcsak kutatóorvosként ért el sikereket, művészi adottságokkal is rendelkezett a rajz, grafika és festészet területén. Alkotásait több ízben is bemutatta nyilvános kiállításokon a háború előtt csakúgy, mint a háború éveiben. Összesen tizenhét egyéni kiállítása volt (unokaöccse, Orsós Sándor emlékei szerint). Orsós Ferenc professzor 1955-ös nyugdíjba vo­nulásáig dolgozott a mainzi egyetemen. Ugyancsak Mainzban hunyt el 1962-ben.

A vád hazugságra épült

Orsós Ferenc életének jelentős eseményeiről unokaöccse, Orsós Sándor professzor mesélt egy a közreműködésemmel 1990 tavaszán, a kiváló krakkói történész, Stanisław Maria Jankowski által a professzor budapesti lakásán készített interjúban.

„Ferenc bácsikám másoknál többet tudott az oroszokról, az országukról, a mentalitásukról, arról, hogy milyen ravaszak és kegyetlenek tudnak lenni. Még az első világháború idején került orosz fogságba, különféle fogolytáborokat megjárva eljutott egészen Krasznojarszkig. A háború befejezése után is fogva tartották, s később már nem volt könnyű hazatérnie az előbb a bolsevik forradalom, majd a polgárháború által sújtott országból. Krasznojarszkban emlékezetébe véste, mire képes a bolsevik Cseka, az NKVD elődje. Bácsikámnak 1944-ben el kellett menekülnie Budapestről, mert jól tudta, hogy keresni fogja őt az NKVD. Gyanította, hogy a szovjet politikai rendőrség nem bocsát meg senkinek, aki ott járt a vérengzés színhelyén, holttesteket vizsgált, aláírta azt a jegyzőkönyvet, amely egészen mást tartalmazott, mint az oroszok által kiadott közlemény.”

A budapesti Törvényszéki Orvostani Intézet áttelepítésével kapcsolatban viszont a következőket mondta a professzor egyik közeli munkatársa, Tamáska Loránd (a Kő András által készített interjúban, Magyar Nemzet, 2005. II. 25.): „Orsós 1944-ben kitelepítette az egyetemet Németországba. Sokat szidták érte, de ő ezzel a lépésével sokak életét mentette meg, akik így megmenekültek a szibériai munkatáboroktól.”

A háború után, 1949-ben, az egyre vérszomjasabb kommunizmus idején, a Magyar Tudományos Akadémia Orsós professzort – távollétében – kizárta tagjai sorából. A kiváló szakember elleni vád hazugságra épült. Jóllehet a szovjet vezetés 1990-ben közölte a világ közvéleményével, hogy a katyńi vérengzés a Szovjetuniót és a sztálini rezsimet terheli, Orsós Ferencet a Magyar Tudományos Akadémia a mai napig nem rehabilitálta.