Magyar Hírlap online

Nemzeti tabukról írt könyvet Jesús Martinez

A División Azul, azaz a kék hadosztály a falangisták által hordott egyenruha színe után kapta a nevét

 Nevét a falangisták által viselt kék egyenruha után kapta, a katonák azonban már a Wehrmacht uniformisában masíroztak. 1944-ben szerelték le őket, de sokuk még egy évvel később, Berlin ostromakor is harcolt. A Kék Hadosztály története a Franco-diktatúra egyik utolsó, tabuként kezelt kérdésének számított; egyetlen tankönyv vagy a hidegháborúban született film sem foglalkozik vele, sőt a későbbi korok dokumentumfilmjei sem merték bemutatni a világháború eddig szinte teljesen ismeretlen epizódját. Nem így Jorge Martínez Reverte, aki a Kék Hadosztály: Oroszország, 1941–44 címmel írt könyvet az egységről.

A dolog pikantériája, hogy Reverte édesapja, Jesús Martínez Tessier ismert újságíró maga is harcolt a Kék Hadosztályban, de élményeiről soha sem beszélt senkinek. „Nem azért mert félt volna, vagy mert úgy érezte, valamit rosszat tett – azért, mert az élmények traumaként érték” – írja a történész a könyv előszavában. Amikor Reverte édesapja meghalt, előkerültek naplói és feljegyzései, amely a Kék Hadosztályban eltöltött időkről mesélnek.

A spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán harcolókkal együtt Tessier is azért kérte felvételét az egységbe, hogy így bizonyítsa lojalitását az új rezsim előtt.

A történész a hadosztályban harcolók családtagjaival beszélgetett, bejárta a csatatereket és a hadsereg útvonalát is; a könyvből kiderült, a División Azul kötelékéből ötezren vesztették életüket, de miután a háború véget ért, Spanyolország pedig NATO-tag lett, a hadosztály története gyorsan feledésbe merült. Számos magas rangú katonai vezető még a hatvanas-hetvenes években is a spanyol hadseregben szolgált, de érthető módon kevésbé üdvözölték a demokrácia eljövetelét. Három veteránt 2004-ben a szocialista kormányzat is meghívott, hogy együtt vonuljanak fel a Második Köztársaság hadsere­gének egykori tagjaival.