Magyar Hírlap online

A vágy villamosa: itt a végállomás

	Karl Malden szeretett minden filmet, amelyben játszott (Fotó: Reuters/Fred Prouser)

Mladen George Sekulovich 1912. március 22-én született Chicagóban egy cseh varrónő Minnie Sebera és egy szerb tejesember, Peter Sekulovich legidősebb gyermekeként. Két testvérével Indiana államban nőttek fel, és Mladen az iskola elkezdéséig egy szót sem beszélt angolul. Apjának a zene volt a szenvedélye, az ifjú Mladen is csatlakozott az apja által szervezett Karageorge Kórushoz. A gimnáziumi évek alatt a kosárlabda volt a mindene, játék közben kétszer is betörték az orrát, amely ennek következtében eldeformálódott, később megduzzadt, és furcsa orra védjeggyé vált a filmiparban. Az Emerson Gimnázium elvégzése után egy főiskolai sportösztöndíjban reménykedett, de nem kapta meg. A sport mellett a színjátszásban is jeleskedett. A középiskola után három évig acélüzemben dolgozott, majd spórolt pénzét színiórákra költötte Chicagóban. Négy év kemény tanulás után a New York-i színházi életben próbált szerencsét, ahol fokról fokra küzdötte magát felfelé, egészen a Broadwayig.

1934-ben színésztanonc lett, ott ismerkedett meg későbbi feleségével, Mona Grahammel is, akivel néhány hónapja ünnepelték hetvenedik házassági évfordulójukat. Nevét huszonkét éves korában változtatta meg Mladen Sekulovichról Karl Maldenra. A világháború alatt katonai szolgálatot teljesített, ezután figyelt fel rá a szintén emigráns rendező, Elia Kazan. 1947-es első együttműködésük, a Bumeráng után még sokszor dolgoztak együtt. Munkakapcsolatuk gyümölcsöző, barátságuk legendás volt. Karl Malden markáns, életerős alakításai, dinamikus, néha csupán az eseményekkel sodródó figurái révén a színházi, majd a filmes élet egyik kedvenc színészévé vált. A jellegzetes orrú, rekedtes hangú színész több alkotás karakterszerepei által vált emlékezetes és híres színésszé. A Kazan által, Tennessee Williams színművéből rendezett A vágy villamosa című 1951-es filmben nyújtott alakításáért a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is elnyerte.

Malden ugyan sohasem lett sztár, de karakterszerepeivel és tévés alakításaival belopta magát a közönség szívébe, generációja egyik legtehetségesebb és legmarkánsabb férfiszínészévé érett. Világraszóló ismertségét a ’70-es években forgatott televíziós krimisorozat, a San Francisco utcáin hozta meg számára, sorozatbeli partnere, Michael Douglas élete legfontosabb mentorának tartotta Maldent.

Bár pályafutásának meghatározó időszakát a Kazannal végzett munka fémjelezte, a későbbiekben olyan nagy hírű rendezőkkel dolgozott, mint Hitchcock (Meggyónom), John Ford (A cheyenne indiánok alkonya) vagy Norman Jewison (Cincinatti Kid). 1957-ben az Időhatár című háborús filmmel rendezőként is debütált. A színész 1989 és 1993 között az amerikai filmakadémia elnöke volt.
"Munkaalkoholista vagyok. Szeretek minden filmet – még a rosszakat is –, minden sorozatot, minden darabot, amiben valaha játszottam, mert imádok dolgozni. Ez hajt előre" - mondta korábban Malden.

---

Pályakép
Karl Malden (eredeti nevén Mladen George Sekulovich) amerikai színész 1914. március 22-én született Chicagóban. 1952-ben a legjobb férfi epizódszereplő kategóriában nyerte el az Oscar-díjat A vágy villamosa című filmben nyújtott alakításáért. 1963-ban musicalszínészként Golden Globe-díjra jelölték, 1975-ben és 1976-ban pedig Emmy-díjra mint legjobb színészt a San Francisco utcáin című dráma sorozatért. Ugyanebben az évben szintén Golden Globe-jelölt mint legjobb televíziós színész. Legutolsó szerepét 2000-ben, Az elnök emberei című tévésorozat első évadjának egyik epizódjában alakította. 2009. július elsején Los Angeles-i otthonában halt meg.