Magyar Hírlap online

Mindent elért, ezért korán intett búcsút

Úszás. Szeretett edzeni, és szeretne edzősködni is

De mi van a reflektorfény után? (65.)
Arcok. Arcok tegnapelőttről. Ma már szinte ismeretlenek, tegnap, tegnapelőtt meg mindennap velünk voltak. Sportolók, játékosok, versenyzők, edzők, akiket a sport emelt fel, akik a sportot felemelték, aztán egy idő után kikoptak sportéletünkből, csendben élik mindennapjaikat. Ilyen sportembereket kerestünk meg, és sorozatunkban igyekszünk bemutatni, hogyan élnek, mi lett velük.



Hol máshol találkoznánk Szabó „Joe” József olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszóval, mint a Komjádiban, ahol a nevét viselő úszóiskolát vezeti. Egykoron üstökösként robbant be a nemzetközi élmezőnybe Széchy Tamás talán legkedvesebb tanítványa, mindent megnyert, aztán nagyon fiatalon, 23 évesen visszavonult.

– Lefoglalja az úszóiskolai munka?

– Persze, nyaranként tábor van, reggeltől négyig itt vannak a gyerekek, később egyéni tanfolyamokat tartunk. Az alapokkal, a víz megismerésével kezdjük, majd megtanítjuk a technikákat. Aztán, ha valaki úgy gondolja, versenyszerűen folytatja. Régebben ezt házon belül megoldottuk a Széchy Tamás Sportegyesületben, de ez 2009-ben sajnos anyagi okok miatt megszűnt. Nem tudtuk kifizetni a bérleti díjakat, lejjebb mentünk, s ilyenkor az úszószakosztályt kell leválasztani, hiszen az úszóoktatásból élünk. Sajnos alig van gyerek.

– Év közben is tapasztalható a visszaesés?

– A délutáni tanfolyamokon mindenképp, érződik, hogy kevesebben jönnek. Jó barátom, Gyarmati Andrea gyerekorvosként dolgozik, és ő is arról mesél, hogy kevesebb a munkája.

– Más volt, amikor ön elkezdte?

– Sokan voltunk. 1969-es születésű vagyok, a fogantatásom idején volt egy olyan kedvezmény, ha egy család vállalt még egy gyereket, nagyobb lakásba költözhetett. Nagyon sok gyerek úszott, annyian voltunk a margitszigeti gyerekbajnokságon, hogy ketten úsztunk egy pályán. Összesen tizenhatan, és ebből volt vagy nyolc futam.

– Mikor döntött úgy, hogy versenyszerűen úszna?

– Már fiatalon jól ment, aztán tizenkét évesen az Öreghez, Széchyhez kerültem. Én voltam a legjobb a korosztályomban, megesett, hogy négyszáz vegyesen vagy huszonöt másodpercet javítottam az országos csúcson.

– Miért váltott át a mellúszásra?

– Bár vegyes úszó voltam, a mell ment a legjobban, a hát pedig a legkevésbé. Az Öreg kitalálta, hogy pille, mell, mell, gyorsat kell úsznom vegyesen. Ez még jobban megnehezítette a dolgomat, hiszen a mellnél a hát jóval gyorsabb úszásnem. Aztán azt is az Öreg vette észre, hogy kétszáz mellen van egy kis lyuk a nemzetközi élmezőnyben.

– Így is hatalmas meglepetést okozott, amikor 1986-ban, tizenhét évesen világbajnok lett.

– Ez tény, még Victor Davis, a szám olimpiai bajnoka is bevallotta, hogy fogalma sincs, ki vagyok. Honnan is tudta volna, alig egy éve úsztam akkor felnőttversenyeken. Aztán a kétszáz mell magyar szám lett. Amúgy az aranyam és Darnyi két elsősége csak a világnak volt meglepetés, az Öreg már évekkel azelőtt megmondta előre. Még 1981-ben volt egy edzőtábor, néztük a menőket Darnyival, odajött az Öreg, és azt mondta: na, őket kell megvernetek. Megtettük.

– Nagyon tudatos edző volt?

– Mindent előre megtervezett, a véletlen nem létezett. Egy évvel az olimpia előtt, 1987 szeptemberében elmentünk Szöulba. Tudtuk, hogy az olimpián majd 21-én fogok úszni, így az Öreg éppen azon a napon beszélgetett el velem az egy évvel későbbi döntőmről. A verseny napján adott egy cetlit, amire mindent felírt. Mikor érkezzek, mikor öltözzek, zuhanyozzak, mikor vegyem be a C-vitamint. A végére odaírt egy időeredményt, 2,13:30-at, ez jobb volt a világcsúcsnál. 2,13:52-őt úsztam, huszonkét századot tévedett…

– Széchy úgy nyilatkozott, hogy bár nem szokott meghatódni, de az ön győzelmét megsiratta.

– Igen. Amikor jöttem vissza a dobogóról, benéztem a fülkébe, ott állt egy füstüveges ajtó mögött. Amikor odaértem, már úgy zokogott, mint egy gyerek. Köszönöm, mondta. Kínos, de nagyon jó érzés volt. Az az ember bőgött a vállamon, akire gyerekkorom óta mágusként néztem fel. Minden annak volt alá rendelve, hogy egyszer olimpiai bajnok legyek. Emlékszem, hogy Szöul előtt csak negyedik voltam a bajnokságban, de az Öreg ragaszkodott hozzá, hogy én induljak kétszázon. Elfogadták, mert óriási tekintélye volt. Jó példa erre, hogy a repülőgépen négyen utaztunk első osztályon, az Öreg, Darnyi Tamás, Vitray Tamás és én. Még Schmitt Pál is mögöttünk ült. Két biciklit kapott a magyar csapat a táborban, az egyiket én kaptam, a másikat Darnyi. Ha az Öreg ott volt, akkor ez nem volt kérdés.

– Tizenkilenc évesen már Európa-, világ- és olimpiai bajnok volt.

– Mindent elértem. Elmentem három hónap szünetre, ilyen sohasem volt korábban, az olimpiára egy évig edzettünk! Aztán a három hónapos kihagyás után, úgy, hogy mindent megnyertem, nem voltam már eléggé éhes a sikerre. 1991-ben azért ötödik lettem a vb-n, de az már nem volt elég. Aki előtte nyert, attól már nem jó ez az eredmény, akkor már „csak” ötödik. Abbahagytam, elmentem Amerikába nyelvet tanulni, aztán visszajöttem, és megnyitottuk az úszóiskolát 1993 szeptemberében. Az elején csak a fenti kismedencében, később már a kintiben is. 2003-ban jött a Széchy SE, hogy a tehetségek ne kallódjanak el. Két pályánk volt, de igen jó eredményeket értünk el. Sajnos nem tudtunk továbblépni, így megszűnt a klub.

– Élversenyzőkkel szívesen foglalkozna?

– Persze, csak nincs kikkel, és nincs hol. Tervbe van véve, ezért végeztem el a TF-en a szakedzőit.

– Mindig itt lakott a harmadik kerületben?

– Most itt élek egy lakóparkban. Elváltam, egyedül vagyok, gyerekem nincs. Egyelőre. Gyerekként Újpalotán laktam. Hajnali öt óra negyvenre kellett járni edzésre, ötkor jött a busz, nem értem ide csak öt ötvenre. Az Öreg rávette a családot, hogy költözzünk közelebb az uszodához, a Honvéd segített a lakáscserében. Keményen edzettünk, egyedül a szombat esténk volt szabad, hiszen vasárnap csak nyolcra kellett edzésre jönni. Amúgy semmi gondom nem volt ezzel, szerettem edzeni, és tudtam, hogy ez olyan sport, ahol csak akkor van eredmény, ha mindent beleadsz.

– A szülei támogatták?

– Igen, nagyon büszkék voltak. Apám mindig kihozta a munkatársait szurkolni, kijött vagy húsz ember, gyertek, nézzétek a fiamat. Édesanyám is támogatott, de ő 1984-ben agyvérzést kapott, lebénult, és onnantól inkább az Öreg volt az anyám. Őhozzá tudtam fordulni a dolgaimmal, apám a hátteret teremtette meg. Széchyvel tényleg gyermek-szülő volt a kapcsolatunk. Ő is tudta, hogy csak úgy lehet elviselni az edző-tanítvány kapcsolatot, ha az edzéseken kívül másképpen viselkedik. Az edzésen követelt, de a parton már sokkal lágyabb volt. Amikor Hargitay volt a szövetési kapitány, úgy hívta, hogy nagypapa. Kérdeztük, hogy miért. „Annak idején minket még vert, veletek nem csinál semmit, csak fenyeget.” Ha év elején adott egy pofont, azt egész esztendőre beosztottuk. Ismerni kell a sportvilágot, egyszerűen nem megy úgy, hogy te, légy szíves, ússzál még kétszázat. Az edzőnek ez a feladata, rá kell jönnie, hogyan kell kihoznia a legjobbat. Mi, a tanítványai majdnem hasonlóak voltunk, s aki végigcsinálta az Öreggel az edzéseket, abból lett valaki. Ha viszont nem gyerekkortól volt az edződ, sokkal nehezebben ment. Rózsa és Czene így is kibírta, és nagy bajnokok lettek. Természetes kiválasztódás, mondogatta. És jól működött, generációkon át.

– Hogy bírta Széchy a kritikákat?

– Nehezen, hiszen mindig támadták, még a sikerkorszakban is. Legtöbbször Gyárfás Tamás, ráadásul elnökként. Lehet, hogy szenzáció kellett a tévéműsorához, nem tudom.

– Lehet, hogy emiatt kapnak kevés szerepet a Széchy-tanítványok?

– Tény, hogy minket valahogy nem nagyon szeretnek megkérdezni. Lenne mit mondani, mert csak elértünk valamit. Sikeresek voltunk, de ezt a mai világban valahogy nem szeretik, csak az elbukottakat, talán mert őket könnyebb irányítani. Minket kevésbé. Szerencsére jóban van a társaság, összejövünk, esküvőkre, születésnapokra. Együtt nőttünk fel. Edzőtáborból edzőtáborba mentünk, jobban ismertem őket, mint az édesanyámat. Imádtam edzőtáborba járni, edzeni és versenyezni. Ha még egyszer el lehetne kezdeni, ugyanezt csinálnám.

---

Pályakép

Szabó József (1969. március 10., Budapest)

Vegyes és mellúszó, edző. Klubjai úszóként: Bp. Vasas Izzó (1975–1978), Bp. Honvéd (1979–1992). A Szabó József úszóiskola alapítója és vezetője (1993–), a Magyar Úszószövetség alelnöke (1993–2000), a Széchy Tamás Sportegyesület alapítója és vezetője (2003–2009).

Eredményei, díjai: olimpiai bajnok (1988), világbajnok (1986), Európa-bajnok (1987), Eb-második (1987), Eb-harmadik (1989), vb-negyedik (1991), vb-ötödik (1991), Kemény Ferenc-díjas.