Magyar Hírlap online

Aranyak - kettesben

Kajak-kenu. Szabó Gabriella türelmes ember, kivárja a szereposztást

A 24 éves Szabó Gabriella duplázott a múlt heti poznani világbajnokságon, amelyen Csipes Tamarával 1000 méteren, Kozma Danutával pedig 500-on nyert párosban aranyérmet. Csipes Ferenc háromszoros világbajnok tanítványával eddigi pályafutásáról készítettünk mérleget.



– Két aranyával sem lett a poznani vb-n főszereplő, mert a média főleg Janics Natasával és Kovács Katalinnal foglalkozott. Nem zavarja?

– Egyáltalán nem, sőt mivel nem nagyon szeretem a szereplést, jól is jött, hogy Natasáék mögött nyugodtan készülhettem. Persze az elismerés mindenkinek jólesik, de türelmes vagyok. A mi sportágunkban ugyanis Katiék olyan magasra tették a mércét, hogy két vb-arannyal nem lehet tündökölni.

– Három világbajnoki és négy Euró­pa-bajnoki aranyérmével sok sportágban királynő lehetne. Nem bánta meg, hogy ezt a minden tekintetben nehéz sportágat választotta?

– Nem, mert a pályafutásom eddig jól alakult. Gyerekkoromban testvéremmel, Edinával több sportágat is kipróbáltunk, mert a szüleink azt akarták, hogy sportoljunk. Úsztunk, tornáztunk is, s mivel anyu kajakozott, ezért ezt is kipróbáltuk a KSI-ben. A vizet mindig kedveltem, pedig elég sokat kellett utaznom érte, mert a belvárosban laktunk, az edzések pedig a Népszigeten voltak.

– Mi volt az az esemény vagy eredmény, amely befolyásolta a pályafutását?

– Tizenöt évesen indulhattam az ifjúsági vb-n, amelyet ráadásul Brazíliában rendeztek. Hatalmas élmény volt, s utána elhatároztam, mindent megteszek, hogy jó kajakos legyek.

– Ebben még az sem akadályozta meg, hogy kétszer is edzőt váltott. Simon Miklós után Fábiánné Rozsnyói Katalint is otthagyta.

– Három éve kerültünk Kati néni csoportjába, ahol az elején minden jól ment. Erős csapatban edzhettem, és sokat fejlődtem. Kozák Danutával 2007-ben és 2008-ban az Európa-bajnokságon győztünk párosban. Aztán jött a pekingi olimpia, amelyre a válogatás olyan feszültséget okozott a csoportban, hogy a sikeres Európa-bajnokság után először Kovács Kati, majd Danutával mi is távoztunk.

– Ha marad Fábiánnénál, akkor nem indulhatott volna az olimpián?

– Nem tudom, hogy mi lett volna, ha. Kati néni még nem közölte a tervét. A csoportban ő volt a főnök, mindenben ő döntött. Miután eljöttünk, Danuta is, én is bekerültünk a négyesbe, így utazhattunk Pekingbe, ahol a döntőben csak hetvennégy századmásodperccel kikaptunk a németektől.

– Két évvel később hogyan látja, miért nem sikerült nyerniük?

– Ennek is sok összetevője volt. A németek kiemelten kezelik a felkészülés alatt is a négyest, míg nálunk az egyes és a kettes után csak a harmadik a rangsorban. A válogatási problémák, az edzőváltás miatt is hatalmas teher nehezedett ránk, és az emiatt elvesztett centik hiányoztak a győzelemhez. Tavaly és az idén is sikerült visszavágni a riválisnak, de a londoni olimpiára még tudatosabban kell felkészülnünk.

– A múlt heti vb-n Csipes Tamarával és Kozák Danutával kettesben fölényes győzelmet arattak.

– Szorosabb csatákra számítottunk. El is gondolkoztam azon, miért sikerült ezren két, ötszázon pedig egy hajóhosszal győznünk. Tamival sokat edzettünk együtt, s a jól sikerült felkészülés után szinte repült a hajónk. Danutával pedig már hosszú évek óta együtt versenyzünk, jól ismerjük egymást, ezért az álmunkból felkeltve is képesek vagyunk igazán jó pályát evezni.

– Akkor most már hátradőlve készülhetnek a jövő évi szegedi világbajnokságra?

– Erről szó sem lehet. Aki ebben a sportágban megáll, az lemarad. Most egy hétig ugyan elmegyek pihenni, de mivel víz mellett leszek, néha kajakozom is. Jövőre még élesebb küzdelmek várhatók a csapatba kerülésért, s nagyon szeretnék a hazai közönség előtt versenyezni. Négy éve csak nézőként láttam a szegedi vb-t, ahol fantasztikus hangulat volt. Ezt szeretném versenyzőként is átélni.