2010-03-06
A kapuvédő már túl van az álmodozáson
Labdarúgás. Szűcs Lajos nemcsak a bírók, hanem a saját teljesítményét is kritikusan ítéli meg – Pápától messze van a válogatott
Hosszú ideje kiemelkedő teljesítményt nyújt csapatában a háromszoros válogatott Szűcs Lajos, a Lombard Pápa kapusa. Az oroszok elleni válogatott mérkőzés előtt újságírói kérdésre Erwin Koeman szövetségi kapitány elmondta, figyeli Szűcs teljesítményét, és ha a kapus továbbra is őrzi formáját, nem elképzelhetetlen, hogy meghívja a keretébe.

– Emlékszik még arra, hogy mikor védett utoljára a válogatottban?
– Hát persze... Öt éve Isztambulban védtem Szaúd-Arábia ellen, barátságos mérkőzésen. Ezután viszont Lothar Matthäus azt híresztelte rólam, hogy lemondtam a válogatottságot. Pedig erről szó sem volt. Azért nem lehettem a válogatott tagja, mert nem írtam alá az általa támogatott menedzseri csoportnak. No, de már mindegy.
– Hogyan értesült Koeman érdeklődéséről?
– Csak a tévéből és az újságokból. Úgy tudom, a Telkiben tartott sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva beszélt rólam. Ezért nem is tartom életszerűnek az egészet, mert nem a kapitány ötlete volt a beválogatásom.
– Pedig remek formában véd, és nagy szerepe van abban, hogy ilyen jól játszik az újonc Pápa.
– Ez nagy öröm, bár a saját teljesítményemmel nem vagyok teljesen elégedett, mert ha néhányszor másként döntök, akkor talán három-négy góllal kevesebbet kapunk, s még előkelőbb helyen állnánk. És akadt egy-két bírói hiba is.
– Nem akarom a játékvezetőket védeni, de azt szokták mondani, a bírók hibái harminc forduló alatt kiegyenlítődnek.
– Nem hiszek ebben. A Haladás és a Fradi elleni meccsünkön történt játékvezetői hibákat nem lehet megmagyarázni. És azokat az elvesztett pontokat már nem kaphatjuk vissza.
– Nem bánta meg, hogy annak idején hirtelen felindulásból becsukta maga mögött a Ferencváros öltözőjének ajtaját?
– Sosem tagadtam, hogy fradista voltam és vagyok. Most viszont csak arra figyelek, hogy a Pápával elérjük a kitűzött célt. Különben sem szoktam a múlton töprengeni, mindig csak előre tekintek.
– Mit gondol, ha ötödik éve nem a Pápában véd, többször lett volna válogatott?
– Már említettem, hogy nem szeretek visszanézni. Ráadásul a másodosztályból nem hívnak a válogatottba játékosokat, márpedig én a Pápával három évet a másodosztályban töltöttem.
– A válogatott a tavasszal még Németország és Hollandia ellen játszik. Mit szólna, ha Koeman mégis behívná a keretébe?
– Erre nem látok reálisan sok esélyt. De ha mégis megtörténne, harminchat évesen is boldogan és kellő alázattal mennék. Ám nem élek álomvilágban.
Burkovits Ferenc