
Spanyol vagy katalán vagy baszk? Kasztíliai, andalúziai, navarrai, aragóniai vagy galíciai? És azon belül melyik város vagy melyik falu, sőt: melyik család specialitása?
Ha „spanyol” konyháról beszélünk, akkor nagyon hamar szembesülünk a fenti kérdésekkel, de semmi vész: ha annak mentén próbáljuk megfogni az Ibériai-félsziget spanyol (és katalán és baszk) konyháját, hogy miben különbözik mondjuk a közép-európaitól, nagyjából körülhatárolható ez a sokszínű kulináris világ – körülhatárolható, de a körülhatárolt területen élő sokféle konyha semmiképpen sem vehető egy kalap alá.
Ami a spanyol, a katalán és a baszk vidéken is közös – illetve a mi hagyományainktól különböző –, az a leves mint műfaj majdnem teljes hiánya: bár van gazpacho, ez mára általában paradicsomból, zöldségekből, kenyérből, fokhagyma, olívaolaj és ecet hozzáadásával készülő hideg zöldségleves nem tekinthető klasszikus levesnek. A hozzávalókat áztatják, turmixolják, szűrik, csak épp nem főzik… (A cocido pedig inkább egytálétel, mint leves.)
Mint általában a mediterrán vidéken, az Ibériai-félszigeten is inkább az „entremeses”, az előétel nyitja a fogások sorát: ez lehet saláta, tortillaszelet (tojáslepény), felszelt chorizo (kolbász), jamon serrano (sonka), sajt – egyszóval minden, ami Olaszországban vagy Dél-Franciaországban hasonló szerepben megtalálható. A főételek között megkülönböztethetjük a halas és húsos ételeket, valamint a paellát, illetve, főleg a katalán konyhában, a mar y muntanya szekciót: utóbbiban a tenger és hegy adta lények keverednek harmóniában, azaz hús és hal, hús és tenger gyümölcsei egy ételben. A húsételekhez a spanyol szakácsok gyakran használnak fahéjat, narancsot, aszalt szilvát, sőt csokoládét is – az első hallásra bizarrnak tűnő kombinációk azonban nagyon is működnek (sokkal jobban, mint a hawaii fantáziátlannéven futó ananászos húsköltemények mifelénk). A baszk konyha egyik híres alkotása a marmitako, ez a tonhalas-krumplis egytálétel, míg a katalánok inkább a mártásos húsok és halak mesterei.
Szintén az ő reszortjuk a langostino, a királyrák feldolgozása és a különféle gombák mesteri elkészítése: a gombagyűjtésre egész családok specializálódtak. Említhetjük persze a chilindront, ezt a navarrai bárányételt, vagy a két híres kolbászt, a chorizót és a sobresadát, és ki ne felejtsük a bacalao (tőkehal), valamint a bonito (tonhalszerűség) mesteri feldolgozásait. Külön műfaj a paella, ez a kétfülű vaslábasban készülő rizses egytálétel, amelyben a rizsen kívül sok minden helyet kaphat, egy dolog, a sáfrány, viszont kötelező.
Anélkül, hogy lebecsülnénk a spanyol terület gasztronómiáját, meg kell jegyeznünk, hogy a nagy gasztrokaland céljából inkább Baszkföldre érdemes ellátogatni, ahol olyannyira komolyan veszik a főzést, hogy 18. század óta működnek txokos néven a főzőegyletek, amelyeknek tagsága kizárólag férfiakból áll, szakácsi tisztsége, a tripazai pedig igen nagy elismertséget jelent. (Itt jegyezzük meg, hogy Baszkföldön úgy lógnak a Michelin-csillagok az éttermeken, mint nálunk gyümölcs a fán, és akkor most jegyezzük meg a nueva cocina vasca, az új baszk konyha kifejezést…)
A desszertek között nem tudunk említeni igazán említésre méltót, hacsak a különféle pohárkrémeket nem számoljuk ide, de az Ibériai konyha fejezet nem lehet teljes a tapas ismételt említése nélkül: ez az a híres, eredetileg a letakart poháron felszolgált falatka, miniszendvics, sonkadarab, tintahalkarika vagy bármi, ami sör- vagy borkorcsolyaként szolgál arrafelé, és amely a legtöbb helyen benne foglaltatik az ital árában. Ja, a baszkok pintxosnak hívják…
A világ harmadik legnagyobb bortermelője
Spanyolország a világ harmadik legnagyobb bortermelő országa, ahol 1,1 millió hektáron terem a borszőlő. A kedvező éghajlatnak köszönhetően a spanyol bor nagyon jó minőségű, a különféle borvidékeknek köszönhetően pedig rendkívül változatos fajták léteznek. A főbb régiók – Rioja, Penedes, Ribera del Duero, Castilla la Mancha, Jerez –, és a szőlőfajták – tempranillo, albarino, garnacha, palomino, airen, xarello, macabeo, parellada, carinena monastrell – hihetetlen gazdagságot eredményeznek. A két legnagyobb bortermelő vidék a Rioja és a Ribera del Duero, ezeken a területeken a tempranillo fajta a legelterjedtebb. Jerezben készül a sherry, míg Galícia a fehérborok hazája. Meg kell említeni az édes malagát is.
Kertész Imre az identitásunkat gyalázta, és jövőnket is kétségbe vonta a Le Monde-ban
A békemenet sok százezer résztvevőjét sértette meg durván Ulrike Lunacek
A miniszterelnök helyzetértékelésével kezdődött szerda este Egerben a Fidesz kihelyezett frakcióülése
In memoriam Csurka István - Az Echo TV különkiadása
Orbán Viktor kormányfő a békemenet derűs elszántságát ajánlotta a kétkedők figyelmébe
Egyoldalas interjú Orbán Viktorral a Le Monde-ban, "Az ember, aki ráijeszt Európára" címmel
Navracsics: a kormány elkötelezett az együttműködés mellett