Magyar Hírlap online

Rizses sör – habos álom bármely esetre

Sör

Török ételekhez magától értető­dően balkáni eredetű vörösbort illene ajánlani, az itthoni választékból mondjuk jó fűszeres kadarkát, de ne is fűzzük tovább a mondatot, képtelenség az egész, miután az átlag török nagyjából annyira szereti a bort, mint mi magyarok, mámoros hajnalon, átfűtött lélekkel és felhevült testtel mondjuk a fekete teát (bár tegyük hozzá, hogy oszmánéknál igenis akadnak kiváló borok). Éppen ezért most török bor helyett sert – és nem serbetet – ajánlunk.

Az Efes sört jól ismerik a nézőpontunkból részleges szesztilalomtól sújtott kemáli államban itókára ácsingózó turisták – a komolyabb helyeken mindenütt találunk belőle. Hála istennek, már Budapesten is lehet kapni, hogy hol, azt nem írhatom le, tessék utánanézni a világhálón.
Bár hazájában piacvezető, az Efes sör világkarrierje azért így, ebben a formában nem igaz, mindenesetre a Balkánon, Oroszországban, Közép-Ázsiában milliók számára maga a sör, a habos álom.

Az Efes egyébként egyszerűen a régi Epheszoszt jelenti törökül, a gyárat nem is olyan régen, 1969-ben alapították. Igaz, maga a cégcsoport már az ötvenes években is létezett: az Özilhan and Yazici család egyesítette erőit az Anadolu-csoportban.

Az Efes pilseni típusú sör, különleges aromáját a főzéskor alkalmazott rizstől nyeri. Nekem meglehetősen ízlett, de hozzá kell tennem, hogy mindig olyan körülmények között ittam Ankarában, amikor rakin kívül más szeszes italra esélyem sem mutatkozott.

Efesszel öblíteném le a főcikkünkben olvasható ételek mindegyikét: bátran innám nyári melegben, sötét éjszakákon, a szíriai sivatagban vagy egy péceli disznótoron. Éppen az a jó az Efesben, hogy nem kínál sokat, de azt korrekten teljesíti: kellemes világos sör, a cseh és a német sörök barátainak feltétlenül ajánlom.