Magyar Hírlap online

JÁTÉK A SZÁMOKKAL

A számok beszélnek, ha megfelelõen tálalják és értékelik õket. Nem megfelelõ környezetben, beállításban ámítanak, csalnak, megtévesztenek. Néhány napja olvastam, hogy az egyik tömegszervezet jelentése szerint egy bizonyos napon kb százharmincezren vettek részt a különbözõ rendezvényeken egy bizonyos alföldi pusztán. A gyüléseken megjelenõ tömeget kétféleképen lehet „megszámolni”. Az egyik – a legjobb – módszer a légifelvétel.. Egy rácsos beosztású átlátszó mûanyag lapot teszünk a felnagyított fényképre. Megszámoljuk az egyik négyzetben található fejeket s megszorozzuk a tömeg által betöltött kockák számával. A másik másik – kevésbé pontos, de olcsó módszer szerint lemérjük a tömeg által elfoglalt tér nagyságát négyzetméterben és azt megszorozzuk az egy négyzetméteren állók számával. Ez átlag kb 3 személyt jelent. Az elsõ sorokban akár négy is lehet, de hátrább ez lecsökken kettõre, majd a legutolsó sorokban egyre. Tehát a Hõsök terének kapacitása – ha 100 méterszer ötven méterre, azaz 5000 négyzetméterre tesszük, legjobb esetben 15,000 ember. Ha a környezõ terek-utcák kapacitását háromszorosra becsüljük, összesen hatvanezerre (60,000) jön ki a maximum létszám. Már ez is szép tömeg, ezeknek a szállítása is komoly feladat a tömegközlekedés számára. Az elõbb emlitett alföldi pusztán állítólag 130,000 ezren jelentek meg szombaton. Számoljunk csak egy kicsit: Azon a napon a három rendelkezésre álló vonattal jó, ha háromezer személy érkezett. Tehát marad 127,000 ezer ember. Ebbõl talán kétezren érkeztek gyalog, kerékpárral a környezõ településekbõl.. Talán öt ezren érkeztek buszokkal. A maradék 120,000 személyt elosztom – gépkocsinkként 5 személlyel, kapok 24,000 gépkocsit.. Ha a tárolásra és utakra csak 10 négyzetmétert számítok kocsinként, az 240,000-re, azaz 24 hektárra jön ki. Szép nagy terület, a pusztán lehet is ennyi, de..24,000 gépkocsinak utak is kellenének. Ugyan mennyi volt a környezõ utak óránkénti kapacitása, beleszámítva a parkoló helyre való betüremkezést is. A tetejében a buszokat is el kell helyezni valahol. Az ember elvárná egy katonatiszt szervezõtõl, hogy értsen valamit legalább egy gépkocsizó ezred felvonulási és mentigényeirõl és ne szédítse a jónépeket irreális számokkal... A másik, sokkal súlyosabb átverés, a külföldi cégek magyarországi beruházási összege. Tegnap olvastam egy gumigyár gyártási kapacitásának növelésérõl. Megint csillagászati összegekrõl beszélnek, aminek csak egy nagy szépséghibája van. A gyárnak valószínûleg elég sokba kerül a beruházás, de biztosan nem a jelzett összegbe. A tényleges befektetésnek összetevõirõl egy szót sem szóltak. Ez kb igy néz ki: 20% találmányok és a know-how-t átadó szakértõk 50% behozott gépek (robotok, szállító eszközök, szerszámgépek, szerszámok, nyersanyag 10% ide telepített adminisztrátorok, munkavezetõk, szakértõk, igazgatók. A maradék 20% - ha annyi – elmegy a telekre (ha nem ingyen kapták), az épitkezési anyagra (ha nem osztrák cementet és téglát, olasz tetõfedõ anyagot, amerikai festéket stb. használnak), épitkezésre.Engedélyek beadására és különbözõ állami segélyek intézõinek megkenésére. Tehát a nagyhangú bejelentés számunkra nem jelent mást, mint a munkások bérét. Az sem semmi, de azt is megvásárolja a (pártunk és)kormányunk különbözõ kedvezményekkel, adó elengedésekkel. Tehát a nagy hangon bejelentett újabb befektetés számunkra nem jelent semmit, csak munkahelyet, amit akkor visz el a gyár olcsóbb országba, amikor akar. Az itteni gyárak hasznát is szépen dézsmálják. Egyik ismert eszköz a túlszámlázás. Például, ha valaki felhivja a külföldi anya céget egy kis tanácsért, vagy egy rajzért, legalább ezer Page 2 dollárt számolnak fel érte. Ilyenformán akár az egész hasznot is le tudják fölözni. A mégis kimutatható hasznot persze devizában küldik haza.. Ha netán beindítják a makói gázmezõk termelését, csak a 12% (?) bányajövedékre számíthatunk. Ennek se örüljünk. Ugyanis ha az egész termelést mi használjuk fel, természetesen világpiaci vagy ahhoz közeli árat kell fizetnünk érte. Az óriási hasznot pedig devizában viszi ki a külföldi vállalat. Ilyenformán jobban járunk, ha attól vennénk a gázt, amelyik országba egyenértékû exportunk van vagy kiépíthetõ. Az egyedüli megoldás a szerzõdés felbontása lenne – ha merne ilyet tenni a kormány. A magyar szakértelem, fúrástechnikai felkészültség és a gépi berendezés rendelkezésünkre állna.

 

Magyaródy Szabolcs