Magyar Hírlap online

Elnöki látogatás

Megjelent a Magyar Élet 2009. október 8-i számában

 

„Elnöki programomnak része az,

hogy összetartsam a magyarságot."

Amikor a Magyar Köztársaság elnöke magyar honfitársakat akar meglátogatni, akkor hosszú utazásra kell elszánja magát. Sólyom László köztársasági elnök komolyan veszi az alkotmány azon rendelkezését, amely egyébként egy kurta mondatban elintézi a nemzet egyharmadát: A magyar Alkotmány 6.§ 3-ik bekezdése kimondja, hogy: „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását." Ez így nagyon kevésre kötelez, és mert csak az érzésre alapoz, olyan is az, mint a nemzet iránti érzelem azokban, akik a Magyar Köztársaság nevű intézmény igazgatói. A jelenlegi magyar alkotmány minden hatalmat a kormány kezébe ad, a köztársasági elnöknek, csak annyi marad, amit egyénisége és hivatali méltóságával, tekintélyével el tud érni. Sólyom László köztársasági elnök hivatalos idejének ötödfél évében olyan kormány uralkodott, amelynek felelősségérzete a határain kívül élő magyarok sorsáért több mint elégtelen. A köztársasági elnök igyekszik ezt ellensúlypozni, még annak árán is, hogy a szomszéd államok - a magyar kormány közömbösségén felbátorodva - pimaszkodnak vele.

Sólyom László többször úgy nyilatkozott, elnöki tevékenysége egyik sarkalatos pontjának tartja a nemzeti összetartozás erősítését, s ennek egyik feltétele a határon túli magyarok helyzetének megismerése. Ennek jegyében, és az ő kezdeményezésére indult 2006. május 4-én a Határon túli magyarság a XXI. században című konferenciasorozat, melynek alapvető célja, hogy felhívják a figyelmet arra, mennyire fontosak a határon túli magyarok helyzetére vonatkozó, a megbízható ismeretek. Azzal indokolta, hogy az elnöki protokoll részének és alkotmányos felelősségnek nevezte a határon túli magyarsággal való törődést.

„Miután a Magyar Állandó Értekezlet szünetel, ez egy olyan testület, mely párját ritkítja, hiszen a határon túli magyarság és Magyarország találkozását most mi képviseljük" - mondta az államfő a Határon túli magyarság a XXI. században című konferenciasorozat második találkozóján, amelyen hazai és szomszédos országokban élő magyar tudósok, közéleti és civil szférában elismert személyiségek vettek részt. Hozzátette: „civil kezdeményezésről van szó, tehát a politikai pártokat ebből kizárták".

Ennek és számos hasonló megnyilatkozásnak ismeretében fogadtuk örömmel a hírt, hogy Sólyom László elnök Ausztrália hivatalos vendégeként lesz érkezendő ezév szeptemberében. Ezt követően jött a Sydney-i Főkonzulátus megszüntetésének a híre, ami ha megvalósul, súlyos egyéb kártétele mellett veszélyeztette az elnöki látogatás magyarokkal való találkozásra kiterjesztését. Megakadályozására indította el a NSW-i Magyar Szövetség a tiltakozások sorát, aminek eredménye (egyelőre) a bezárás két hónapos elhalasztása lett.

Az államfő és kísérete Új Zélandon tett négynapos látogatás után, Sydneyben töltött négy napot, majd Canberra hivatalos fogadása után a Melbourne-i magyarokat is meglátogatta saját létesítményeikben.

Az Auckland-i kormányzói palota kertjében állami fogadtatással és hagyományos maori ceremóniával köszöntötték Sólyom Lászlót. (A maorik Új-Zéland Polinéziából származó őslakói.) A kormányzói palota kertjében tartott ünnepségen három félmeztelen maori harcos (toa) fafegyvereket rázva, hangos kiáltásokkal közelített az elnök felé, egyfajta kihívást (wero vagy taki) intézve az érkezőhöz. A heves taglejtésekkel előadott ceremóniának az volt az eredeti célja, hogy megállapítsák: a látogató békével vagy ellenséges szándékkal érkezett-e. A három harcos közül a vezér rakau taput (rövid dárdát) szúrt a földbe az érkező elé, amelyet a vendégnek ki kell húznia. Miután az érkező felvette a dárdát, a harcos whakawaha (tértisztító) mozdulatot végez, majd a jobb combjára csapva jelzi, hogy a látogató beléphet a területére. Sólyom Lászlót a maorik képviselői aztán hagyományos köszöntésükkel, a kezek és az orrok összeérintésével üdvözölték.

Szentirmay Klára tb. főkonzul szíves közlése alapján:

- Összegezve négynapos látogatását Új-Zélandon, Sólyom László köztársasági elnök kiemelte, hogy a hivatalos megbeszélések folyamán mindenütt egyöntetűen örültek annak, hogy egy uniós tagország államfője látogatott Új-Zélandra. A Judge Anand Satyanand főkormányzóval és az ügyvezetői kormányfői feladatokat ellátó Bill English miniszterelnök-helyettessel, valamint Phil Goffal, az ellenzék vezetőjével is sok szó esett arról, hogyan működhetne együtt az Európai Unió és Új-Zéland. Az elnök úr Európa és Új-Zéland azonosságaira hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy mindkét térségben ugyanolyan az atmoszféra, hasonló a kultúra, és azonosak az értékek is. Meglepte az elnök urat, hogy akármerre járt, magyarokkal találkozott, nem csak az Ő tiszteletére szervezett két alkalmon, amikor több mint száz emberrel, vagy ötven emberrel találkozott, hanem a Rotoru-ában lévő nemzeti parktól kezdve a Pető Intézetnek a módszerét alkalmazó gyógyintézetig mindenhol voltak magyarok. Annak is nagyon örült, hogy sok gyereket látott, akiknek szülei gondot viselnek arra, hogy tudjanak magyarul, és hogy úgy is érezzenek. Annak a meggyőződésének adott hangot: valaki nem attól magyar, hogy magyar állampolgár, hanem hogy magyarnak érzi magát, tud magyarul, de ha nem, akkor is magyarul érez és gondolkodik. Kiemelte, hogy a magyarok akkor maradnak fenn, és akkor maradnak meg magyarnak, ha közösségben vannak, és arra kérte az új-zélandi magyarokat, hogy ne veszítsék el, hanem tartsák meg egymást. Ami pedig a saját hagyományaink továbbadását, például néptáncot, népzenét vagy éppen a magyar nyelvet illeti, hozzáférhetővé tegyenek angol-magyar, vagy csupán angol nyelvű ismertető anyagokat különböző korosztályok számára.

_*

Sólyom László szeptember 27-én még ellátogatott Wellingtonba, városnézés után a Magyar Millennium Parkba, ahol koszorút helyezett el. Felkereste az új-zélandi parlament épületét is, ahol ebédet adtak tiszteletére. Kíséretével ezután Sydneybe repült, ahol este mintegy 150 magyar állófogadáson üdvözölte őt a Canberra-i Magyar Nagykövetség meghívására a NSW-i Parlament fogadótermében.

„A magyar államfő közjogi szerepe és történelmi sajátosságunk okán annak a nemzeti egységnek a megtestesítője, amely három, eltérő létszámú, de emberi értékeit tekintve egyenrangú közösséget ölel fel: a hazai, a kárpát-medencei és a történelmi határokon túlra vetődött magyarságot." Nagy Bálint főkonzul mondta ezt az állófogadás megnyitóján.

Csaba Gábor nagykövet köszöntőjében kiemelte, hogy az elnöki látogatás „elsődleges célja az itt élő magyarsággal való találkozás, helyzetének, törekvéseinek megismerése. Az ausztráliai látogatás egyúttal fontos üzenetet hordoz abban a tekintetben is, hogy a közel húszezer kilométeres távolság nem képezhet áthatolhatatlan akadályt Magyarország és Ausztrália között. Vannak közös dolgaink a világban, itt célunk, hogy a két ország közelebb kerüljön egymáshoz, szorosabb, intenzívebb, tartósabb kapcsolatok alakuljanak ki köztünk. Az alap-okok szilárdak, hiszen értékeink és ideáink közösek, érdekeink sok esetben találkoznak, és a világ dolgairól is jórészt hasonlóan gondolkodunk. Intenzív program vár elnök úrra Ausztráliában is, ahol találkozik a főkormányzóval, kormányzókkal valamint a miniszterelnökkel is."

Sólyom László államelnök beszéde elején így szólt: „Az ausztráliai útnak van egy állami része, egy hivatalos része, de legalább annyira fontos, annyira motiválta ezt az utat, hogy a nagy, itteni magyar közösséggel találkozhatok. Elnöki programomnak része az, hogy összetartsam a magyarságot. Ezért van az, hogy minden nemzeti ünnepet a Kárpát-medence egy másik országában, az ottani magyarokkal ünnepelem meg. Büszke vagyok arra, hogy amint elnök lettem, az első március 15-i beszédemben Kolozsvárról szóltam az egész magyar nemzethez. De nem korlátozódik ez a tevékenységem arra, hogy a népszavazás utáni sebeket begyógyítsam a kárpát-medencei magyarok között, hanem mindenhol, ahova elmegyek, tanácskozom a magyarokkal. És mindenhol nagy-nagy örömmel tapasztalom azt, hogy milyen élő és erős közösségek vannak, még ilyen messze is. Új Zélandban nagy öröm volt számomra, hogy a régebbi emigráció az 56-osok után igen sok fiatal van, gyerekek vannak, és tartják a magyarságot, tartják a nyelvet. Itt ahol egy tulajdonképpen százezres magyar közösség él, rendkívül jól integrálva, sikeresen, itt egyáltalál nem látom veszélyben a magyarságnak a jövőjét és, ez az első hely, ahol nem kell angolul megismételni a házastársaknak és a gyerekeknek, akik már nem tudnak magyarul. Itt látom, hogy van cserkészet, itt szinte minden olyan eszköz megvan, és minden olyan akarás megvan Önökben, hogy nemzedéken keresztül magyarok maradjanak. Hiszen rendkívül fontos, hogy egyetlen lelket se veszítsünk el. Mindenhol az is program, hogy megtudjam, hogy hogyan lehet erősíteni a kapcsolatot a magyarország és a más országokban élő magyarságot.

Van mégegy fontos dolog, kettő is van, amit szeretnék elmondani. Az egyik az, hogy nagyon erős az ausztráliai magyar közösség. Én Önöket szeretném kérni, hogy az itteni lehetőségeiket mozgósítsák arra, hogy a két ország közötti kapcsolatok, gazdasági kapcsolatok erősödjenek, amennyiben erre van lehetőségük. A másik hogy mielőtt elutaztam volna, megkaptam a NSW-i szervezetnek a levelét, és az ausztráliai tiszeletbeli konzulok levelét, amiben azt panaszolják, hogy be akarják zárni a Sydney-i Főkonzulátust. Kérésüknek megfelelően beszéltem miniszterelnök úrral, aki megígérte, hogy utánanéz a dolognak. Nem tett határozott ígéretet rá. Elment New York-ba, én meg eljöttem ide. Nem tudom, hogy mi lesz vele. De beszéltem Orbán Viktorral is, aki azt mondta, hogy ha ők nyerik meg a választásokat, egészen biztos, vissza fogják állítani a sydneyi főkonzulátust. Hiszen minden olyan helyen, ahol jelentős számú magyarság él, nekünk kötelességünk fönntartani az állami képviseletet, amely kapcsolatot jelent, szervezeti központot jelent, és amit egyszerűen nem adhatunk föl. Ez vonatkozik Torontóra, vonatkozik Sydneyre és még néhány olyan helyre, ahol nekünk jelen kell lenni, ahogy most én itt jelen vagyok addig is. Tudom, hogy már hozzák a kulcsot, hogy becsukják a főkonzulátust. Nagyon kár, felesleges pénzkidobás, kénytelen vagyok ezt mondani. Lehet, hogy ha mindketten hazaérünk, miniszterelnök úr és én is, akkor történik változás. De ha nem, akkor ne keseredjenek el a csukott ajtót látva, mert az ki fog újra nyílni" - tette hozzá.

A köztársasági elnök szeptember 29-én Sydneyben, a Royal Motor Jacht Clubban, a NSW-i Magyar Szövetség által rendezett vacsorán vett részt kísérőivel. De még a vacsora előtt szállodai lakosztályán fogadta a magyar közösségi rádióadók vezetőit, Kiss Katát és Ilosvay Gusztávot, és a Magyar Élet főszerkesztőjét Csapó Endrét. A kérdések között itt is a külföldi magyarság és a magyar állam intézményes kapcsolata merült föl, mint közérdeklődésre számot tartó kérdés. A külön erre a célra létrehozandó, a külföldi magyarság egészére kiterjedő intézmény elgondolásával kapcsolatban az államfő úgy fogalmazott, hogy ez meghaladná a megengedett lehetőséget. Ő, mint a magyar állam feje, nagyon élesen megkülönbözteti a politikai nemzetet, akik a magyar állampolgárok, és a kulturális nemzetet, ami minden magyart jelenti, aki magát magyarnak érzi. „Annak én formálisan nem vagyok a feje, viszont felelősséget viselek formálisan, az alkotmány szerint is értük. És ezt tudom arra kihasználni, hogy azt mondhassam, hogy itt vagyok, nem vagyok vezetője ezeknek a közösségeknek, viszont otthon a szószólójuk vagyok, az egész biztos. Tehát én meg tudok szólalni az érdekükben. Megszólaltam most a főkonzulátus bezárása miatt is, és hát ez otthon meglehetős politikai hullámokat vert, mint látom a sajtójelentésekből".

A vacsorán résztvettek a Sydney-i magyar egyesületi, közösségi és egyházközösségi élet vezetőségi tagjai, jeles magyar személyiségek, az üzleti élet magyarországi kapcsolataiban foglalkozó üzletemberek. Kardos Béla adott személyreszólóan is tájékoztatást a megjelent személyekről, továbbá a NSW-ben folytatott magyar egyesületi, közösségi élet intézményeiről.

A vacsora alkalmával a köztársasági elnök ismét szólt a főkonzulátus esetéről: „Otthon elhatároztam, hogy fel fogok szólalni a sydneyi főkonzulátus fenntartása mellett. Most éreztem át az első találkozás után, és ott rögtön mondtam is, hogy ez sokkal több annál, mint - ahogyan az ausztráliai magyarság egyik vezetője is fogalmazott - könyvelői kérdés. Sokkal nagyobb súlya van, és elsősorban a jövőt tekintve óriási a súlya. Úgy hogy örülök, hogy ezt mondtam, és ugyan az otthoni sajtóvisszhangot és politikai visszhangot látva nem kommentálom, annyit teszek hozzá, hogy nagyon jól tudom, hogy melyek egy elnöknek az alkotmányos lehetőségei, és egészen nyugodt vagyok abban, hogy - szemben az otthoni véleményekkel - én az elnöki szerepkörben maradtam. Sőt, azt látom el ezzel az itteni állásfoglalásommal is. Másrészt pedig óriási félreértés, félremagyarázás ezt a nyilatkozatot pártpolitikai szimpátia kifejezésének nyilvánítani. Ez éppen hogy nem az, hanem e fölött álló nyilatkozat volt. Szeretném a reményemet még egyszer kifejezni, hogy a főkonzulátus újra meg fog nyílni, és megígérni, hogy ezért otthon mindent meg fogok tenni."

(Itt közbevetve megjegyezzük, hogy Sólyom Lászlót durva támadás érte az MSZP elnökasszonya részéről, aki azzal vádolta, hogy állást foglalt a jövő évi választások esélyei kérdésében, azáltal, hogy utalt Orbán azon ígéretére, hogy ha kormányra kerül, visszaállítja a sydney főkonzulátust.)

Sólyom László azzal a kijelentéssel élt, hogy a köztársasági elnök legfontosabb missziója, hogy a magyarok közösségét - amennyire lehet - tartsa össze. „El kell mondanom, hogy eddigi tevékenységemnek nagy része a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarokra korlátozódott. Egyszerűen azért, mert úgy éreztem, hogy be kell gyógyítanom azokat a sebeket, amelyeket a 2004-es népszavazás okozott, és muszáj volt megmutatnom, hogy jelen vagyok a legkisebb faluban is".

Hangsúlyozta, hogy amikor távolabbra utazik, akkor szinte szíven üti, hogy mennyire élő, és fontos és erős az a magyarság, amelyik kívül van Európán. Mint mondta, Kanadában tapasztalta ezt először és most itt (Sydneyben) másodszor. Felkérte az ausztráliai üzleti életbe „beágyazódott" Új-dél-wales-i magyarokat, hogy terjesszék Magyarország „jó hírnevét". Úgy magyarázta, hogy ez tényleg fontos, mert hiszen ők azok, akik ezt tovább tudják adni, és nyilván a nagykövetség mindig minden adatot megad, hogy milyen nagyszerű dolgok történnek a gazdaságban. „Ezt nekem meg kell erősítenem. Nem hivatalból, hanem tényleg úgy, hogy én úgy érzem, hogy ezt a krízist Magyarország úgy ahogy átvészelte, és azt ki kell számítani, hogy jövőre még milyen utóhullámok lesznek munkanélküliségben, ebben-abban" - emelte ki.

Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a magyar államelnök intézményi magasságában nemcsak híve, de elkötelezettje is a magyar nemzetegyesítés nemes gondolatának.

Sólyom László és kísérete Sydney-ből Canberrá-ba, majd Melbourne-be utazott.

Csapó Endre