Magyar Hírlap

2010-04-23

A magyar baloldal csupa vörös ugye?

Az elmúlt század az emberiség számára visszafordíthatatlan változásokat hozott létre, szinte minden átrendeződött. Európa országai teljesen új szemlélettel viszonyultak egymáshoz, előbb egymás elpusztításában keresték, majd a kialakult helyzet állandósulásában keresik a kényszerű megoldást. Ez a félsziget, amely az emberi fejlődés élén járva tizenöt évszázadon át a szellemi haladás és a társadalomszervezés kialakító műhelye volt, majd világrendező szerepre jutott, két nagy, számára értelmetlen háborúban ezt a szerepét elveszítette. Az európai műveltséget kialakító műhelyek elveszítették irányító szerepüket, a szellemi élet és a tudományosság előmozdítóit, tudósok légióit elszívta Észak-Amerika, onnét indul ki azóta minden új irányzat, a követendő vezetés igényével. Ám az újvilágban elveszett az élénk, állandóan újat alkotó europäische Geist, ott már - csakúgy mint a politika mezőnyén - teljesen az üzleti világ kiszolgálása a szempont.

A kötelező politikai irányzat a demokrácia. Nem is lenne ezzel probléma, ha megmaradna abban az általánosan ismert elképzelésben, ami szerint a demokrácia a türelemnek és a középarányosságnak a rendje. Az amerikai-szovjet háborús szövetség súlyos örökségeként szenvedjük azt a részrehajló eltorzulást, amivel a mai uralkodó szemlélet még mindig keblén cipeli a baloldali (kommunista, ateista, liberalista, anarchista) szélsőségeket, ugyanakkor kirekeszti, és a nácizmus, fasizmus kategóriájába sorolja a természetalkotta nemzeti törekvéseket. A gazdasági élet terén a szélsőséges liberalista filozófia (neoliberalizmus) egyeduralkodóvá vált az angolszász világban, és amerikai behatolással Európa keleti felén, így Magyarországon is, ahol gyakorlatilag megvalósította a kizsákmányolás alternatív módszerét, méltóvá válva a „nyugati bolsevizmus" elnevezésre.

A szabadpiaci krédó által kötelezővé tett, szabályozhatatlan, korlátozhatatlan nemzetközi (nemzetek feletti) pénzügyi igazgatás rendszere időnként világraszóló válságot szenved. Ennek ellenére a politikai világhatalom erőlteti ezt a módszert, ami a politikai nemzetköziséget erősíti. Ilyenkor bankok sora megy tönkre, de egy-két év alatt rendbejönnek, új erőre kapnak, felvásárolják a tönkrementeket, a veszteséget pedig áthárítják a társadalomra.

A jelenleg folyó pénzügyi világválság Magyarországon felgyorsította a korrupt és társadalomellenes baloldal népszerűsége hanyatlását, és megérlelte összeomlását. Ezúttal a magyar társadalom nagyon érzékenyen viszonyult a gazdasági élet romlásához és a kormányzati korrupcióhoz. Fellángolt a nemzeti érzés, teljesen átalakult a politika pártszerkezete. A baloldal hiteltvesztetten összezsugorodott.

Nem a Fidesz győzött, senki nem győzött, Magyarország sem. Megbukott az eddig kormányzó két baloldali párt, és az MDF erkölcsileg is velük süllyedt. Két új párt kerül be a parlamentbe, ismeretlenek, tagjaik, vezetőik egymást sem ismerik. Egyetlen működőképes párt van ma Magyarországon, a Fidesz. Felelőssége óriási. Ha fellépésével, első intézkedéseivel nem tudja megszerezni a társadalom rászavazott részének bizalmát, azt, hogy módszerei felkeltik-e a reményt arra, hogy a további nélkülözések, megszorítások után lesz eredményes kibontakozás, akkor a gazdasági után az ország politikai rendje is összeomlik.

Nyugat politikai és média-körei nem érzékelik, hogy Magyarországon a baloldal milyen alakzatot képez, hogy az általa gyakorolt neoliberális közgazdaság milyen mélyreható társadalmi egyenetlenséget és feszültséget termelt. Nyugaton jut elég mindenekinek a neoliberális elgarázdálkodás után is, nálunk nyomorszintre jutott a fele lakosság. Nyugaton az emberek tudatában a baloldali pártok a demokrácia letéteményesei. Ott a bal azt jelenti, hogy szociális gondoskodás. Magyarországon a szocializmus a nemzetközi szolidaritás szellemében született még a XIX. században, és azóta sem találta meg az utat a nemzethez, de még a munkásosztályhoz sem. Ez a baloldal nehezen fogad el bármit ami nemzeti, az neki már veszélyes szélsőség. A nyugati baloldal nem ismeri ezt a magyarországi sajátosságot, szolidáris a magyar elvtársakkal. De már Nyugaton is, a baloldali politikai folklórban ami nemzeti, az már felkelti a fasizmus rémképét. A mieink hazai riadalmakkal táplálják a külföld rosszhír-éhségét.

A mi baloldalunk - enyhén szólva is - rossz gazdája volt az országnak. Ha a történelem azzal bünteti a magyar baloldalt, hogy hosszú időre, akár három választási időszakra ellenzéki szerepre utalja, talán sérül a váltópárti uralom elmélete, de megérdemli, miért engedte a hatalom folyamatosságában érvényesülni azokat az embereket, akik a kommunista időszakban is gyötörték a magyar társadalmat.

Kétségtelen, hogy a politika mezőin, az elmúlt húsz évben elterpeszkedett MSZP-s SZDSZ-es bolsevisták a magyar politika legundorítóbb férgeinek gyülekezetét alkották. Avagy, ha nincs is olyan rétege a magyar baloldalnak, amely erre érzékeny, akkor maradjon a jobboldal középerőben, és sérüljön a parlamenti váltógazdálkodás elmélete az ország javára.

Csapó Endre Rovat oldali kiemelés Kiemelés Megkülönbözetett cikk A cikk megkülönböztetve jelenik meg a rovat oldalon Ajánló kép Offline cikk A cikk megjelenik a nyomtatott újságban Olvasói cikk A cikk olvasói levél Forrás

Megnevezés:
URL:

Banner A rovathoz rendelt banner megjelenik a cikk szövegében Külső URL Külső előnézeti hivatkozás: http://www.magyarhirlap.hu/nemzetegyesites/a_magyar_baloldal_csupa_voros_ugye.html?preview=37c6f4e8879617a52bd87bd6b889c2eceee97554 Megjegyzés

Hír küldése ismerősnek