Magyar Hírlap online

Nagy diadal Szolnoknál

"Te vagy, hazám, most a világ vezére…" (2.)

	A magyar honvédek Szolnoknál megfutamították a császáriakat (Fotó: MH)

A szabadságharc egyik legkülönösebb jelenete volt, amikor 1849. március 5-én Szolnok egyik utcáján az előnyomuló 9. vörössipkás honvédzászlóaljhoz tartozó két század belebotlott egy ellenséges lovasosztályba. A gyalogos honvédek habozás nélkül sortüzet adtak le a nehézlovasságra, majd irtózatos erejű szuronyrohammal megtámadták és megfutamították a cs. kir. hadsereg elit csapatnemének számító vérteseket. Jókai elbeszélése szerint egy veterán lengyel katona így méltatta a honvédrohamot: "Én szolgáltam Napóleon alatt, láttam az ancienne garde csatáit, részt vettem a lancier-csapat harcaiban, de oly csatákat egy sem vívott, mint a vörössipkás."

Százhatvan éve, március 5-én délutánig a szolnoki hídfő volt az egyetlen tiszai átkelő, amely a cs. kir. csapatok kezén volt. Az 1849 elején Windisch-Grätz herceg, császári fővezér által megszállt Buda-Pest, illetve a magyar képviselőház és az Országos Honvédelmi Bizottmány ideiglenes székhelyéül szolgáló Debrecen között nagyjából félúton fekvő Szolnok a Tiszántúl kapuja volt. 1849 első két hónapjában többször is gazdát cserélt, és a magyar fősereg tavaszi ellentámadásának nyitánya lett Szolnok visszafoglalása. Kereken két hónappal azután, hogy Windisch-Grätz azt jelentette Ferenc József császárnak: "az ellenség teljesen elvesztette tartásának és önbizalmának maradványait", a délvidéki hadszíntérről megérkező Damjanich János és Vécsey Károly honvédtábornokok hadosztályai meglepetésszerűen bekerítették a Karger tábornok dandára által védett Szolnokot, majd rövid, véres tusában visszafoglalták a várost a kulcsfontosságú Tisza-híddal együtt. A cs. kir. hadvezetést katasztrófaként érte a szolnoki vereség, kivált a néhány nappal korábbi – tévesen döntőnek hitt – kápolnai győzelem tükrében. Tény: magyar csapatok ilyen összehangolt és ilyen nagy veszteségeket okozó támadására addig nem volt példa. Míg a kétnapos kápolnai csatában a császáriak vesztesége több mint háromszáz halott és sebesült volt, a szolnoki ütközetben mintegy hétszáz embert vesztettek. Nem kis részben a szolnoki hídfő visszafoglalása tette lehetővé, hogy a februárban a Tiszánál összevont magyar csapatok átcsoportosításával a honvéd fősereg átvegye a kezdeményezést.