Magyar Hírlap online

Ma kell győzni, vagy mehetünk a Tisza mögé

"Te vagy, hazám, most a világ vezére…" (6.)

	Görgey Artúr tábornok, a honvédsereg fővezére (balra, fehér lovon) az isaszegi csata egyik legválságosabb pillanatában megállítja Klapka György tábornok, hadtestparancsnok (középen) visszavonuló csapatait  (Fotó: MH)

"Nem harc, nem ütközet volt itt, hanem párbaj tízezer és tízezer férfi között; párbaj gyalog és lóháton, golyóval és szuronnyal, karddal és puskaaggyal, kövekkel és puszta kézzel. Egy óriási párharc, hol külön minden fa alatt minden férfi magára harcol ellenfelével…" – írta a százhatvan éve lezajlott isaszegi csatáról Jókai talán legnépszerűbb regényében (A kőszívű ember fiai). A Gödöllőtől délkeletre, a Rákos-patak keleti oldalán fekvő Királyerdő volt 1849. április 6-án a szabadságharc egyik legnagyobb ütközetének helyszíne. A magyar fősereg ezen az erdőn keresztülvágva akarta bevenni Isaszeget, amely a Pestre vezető országút kapuja volt.

A 29. évét aznap betöltő Klapka György újdonsült tábornokként a még Dembinski altábornagy által kidolgozott haditervet úgy módosította, hogy a Windisch-Grätz tábornagy által Gödöllő térségében összpontosított mintegy ötvenezer főnyi cs. kir. hadsereg ellen a következő módon támadjon a honvédsereg: a gyöngyös–hatvan–pesti országút mentén a 16 ezer főnyi 7. hadtest, míg az összesen 31 ezer főnyi 1., 2. és 3. hadtest egy délnyugati kerülővel a Jászságon át igyekezzen az ellenséges fősereg oldalába, hátába kerülni.

A Görgey Artúr tábornok, ideiglenes fővezér által jóváhagyott megkerülő hadművelet április 2-án indult. E napon a 7. hadtest Gáspár András ezredes vezényletével megnyerte a hatvani ütközetet, s e győzelemért megkapta a tábornoki és hadtestparancsnoki kinevezést. Ezt követte április 4-én a "kétfelvonásos" tápióbicskei ütközet, amelyben először Klapka 1. hadteste vereséget szenvedett – még a harctérre siető Görgey sem tudta megállítani futásukban a felbomlott zászlóaljakat –, majd a Damjanich tábornok vezényelte 3. hadtest híres 3. és 9. honvédzászlóaljai bravúrosan megfordították az ütközetet.

Két nap múlva Isaszegnél majdnem megismétlődött a tápióbicskei forgatókönyv. A délben a Királyerdőben megkezdődő csata első szakaszában a magyar balszárnyon Klapka hadteste meghátrált, már-már felbomlott, és ezzel veszélybe sodorta a magára maradt Damjanich-hadtestet. Az oda száguldó Görgey próbált lelket önteni csüggedt tábornokába: "Ma kell győzni, vagy mehetünk vissza a Tisza mögé!" Azzal biztatta, hogy Damjanich a túlerő ellenére állja a csatát, Aulich hadteste pedig nyomban itt lesz, végül Klapka összeszedte magát és csapatait, s a fővezér "rábeszélésére" újra támadásba lendült. Görgey átvette a csata vezetését a veszélyeztetett középen, Damjanich hős katonái pedig a túlerővel szemben éjjelig kitartottak a felgyújtott, pokoli erdő északi részén. Aulich 2. hadtestének megérkezése után aztán a magyar sereg a déli szárnyon fölénybe került, késő estére rohammal bevette Isaszeget, mire a császári csapatok éjjel visszavonultak Gödöllőre, majd azonnal Pest felé.

Ha az Aszódon (a haditervnek megfelelően) egész nap várakozó 7. hadtest öntevékenyen támadást indít északkelet felől Gödöllő felé, akkor az ellenségnek aligha lett volna ideje, hogy kikerülje a Görgey szerint "csaknem bizonyos katasztrófát". A császári hadsereg így is a legnagyobb – bár nem döntő – vereségét szenvedte el Isaszegnél a szabadságharc kezdete óta.