Magyar Hírlap online

Hős oroszlánok Budavárban

"Te vagy, hazám, most a világ vezére…" (12.)

	Görgey Artúr régi-új lovas szobra a Fehérvári-bástyán emlékeztet Buda 1849. május 21-i bevételére (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Százhatvan évvel ezelőtt, május 16-án a Komáromból megérkezett nehéz ostromlövegek bevetésével végre megkezdődött a május 4-én körülzárt Budavár tényleges ostroma. A magyar tüzérek másnap estére akkora rést lőttek a Fehérvári-rondella melletti délnyugati falszakaszon, hogy Görgey tábornok, a harmincezres sereg fővezére a 18-ra virradó éjjel erőltetett felderítést rendelt el. Ekkor a négy irányból indított támadás még nem volt sikeres, s Görgey a Pest osztrák bombázása miatti felháborodásával indokolta az elhamarkodott rohamot. Május 13-i levelében arról tájékoztatta Kossuth kormányzó-elnököt, hogy Hentzi budai várparancsnoknak "sikerült a pompás Duna-sort több helyen egyszerre meggyújtani", és a tűz "Pestnek legszebb részét hamuvá tette. Borzasztó látvány volt! (…) én részemről az egész tüneményben az ausztriai dinasztia halálpompájára gyújtott fáklyáknak lobogását láttam…"

A félig magyar származású császári tábornok annak ellenére ágyúztatta ismételten Pestet, hogy a magyar ostromsereg a Duna bal partja felől egyszer sem kísérelt meg támadást, éppen a pesti lakosság és épületek megkímélése végett. A következő három napon "folyamatos üzemben" volt a Nap-hegyen telepített réstörő üteg és a Várat félkörben körülfogó honvéd tüzérség (több mint száznegyven ágyú), a gyalogság pedig minden éjjel színlelt támadásokkal nyugtalanította-fárasztotta a várőrséget, miközben több száz hosszú ostromlétrát szereztek be Pestről.

Görgey parancsára május 21-én hajnali három órakor valamennyi üteg sortüzet adott, aztán elhallgatott. Ez volt a jel az általános rohamra. Nagysándor József tábornok (a kilencedik aradi vértanú) 1. hadtestének jutott a feladat, hogy zászlóaljai a várfal délnyugati szakaszán tátongó résen át törjenek a várba. Aulich Lajos tábornok 2. hadteste dél felől, Knezic Károly tábornok (ők is aradi vértanúk) 3. hadteste pedig a Vérmező felől támadott. Kmety György ezredes hadosztályának a Víziváros felől kellett a Lánchídnál levő dunai vízművet elfoglalnia.

A hatalmas túlerőben levő honvédsereg elsöprő rohamának a védők nem sokáig tudtak ellenállni. A Máriássy János ezredes hadosztályába tartozó honvédzászlóaljak már hajnali négy óra tájban betörtek a Szent György térre, és Püspöky Grácián zászlótartó elsőként tűzte ki a várfalra a piros-fehér-zöld lobogót. Hajnali ötkor a harcoló csapatokat személyesen vezető Nagysándor tábornok azt üzente az ostromot irányító Görgeynek: "Ha Isten is úgy akarja, tartani fogjuk magunkat a várban, melynek egy részét kilenc zászlóalj hadtestemből már elfoglalva tartja. Honvédeim úgy küzdenek, mint az oroszlánok." Dél és a Lánchíd felől Aulich katonái, az északi várfalon és a Bécsi kapun keresztül pedig a 3. hadtest honvédei is bejutottak a várba. Hat óra tájban Hentzi tábornok a Szent György téren maga állt a maradék védősereg élére, s halálos sebet kapott. Utoljára a királyi palotában védekező cs. kir. csapatok adták meg magukat. Az egész vár reggel hét órára a magyarok kezébe került, s a vízi védművet feladó Allnoch ezredesnek szerencsére nem sikerült felrobbantania a Lánchidat (csak önmagát).

Budavár visszafoglalása a magyar szabadságharc legnagyobb katonai győzelme volt. Több mint hétszáz ellenséges katona esett el, és 4200 került hadifogságba. A magyarok vesztesége 370 halott és csaknem hétszáz sebesült volt. A honvédsereg jelentős hadikészletek (köztük mintegy száz tüzérségi löveg) birtokába jutott. 1849. május 21. volt Budán az a nap, melyen Jókai szavaival "Attila kardja megüti hegyével az égen a korona csillagképletét" – és ezen a napon Varsóban Ferenc József osztrák császár kezet csókol Miklós orosz cárnak azért, hogy katonai segítséget nyújt neki a magyar "lázadás" leverésére.