Magyar Hírlap online

Főbelövés? Fővezérség!

"Te vagy, hazám, most a világ vezére…" (5.)

	Görgey Artúr vezérőrnagy 31 évesen lett a honvéd fősereg parancsnoka (Fotó: MH)

Négy héttel azután, hogy Kossuth főbe akarta lövetni Görgey tábornokot, 1849. március 30-án kinevezte a magyar fősereg (ideiglenes) fővezérévé. Az utolsó pillanatban, mert a több mint negyvenezer főnyi honvédsereg várva várt támadása éppen megindult a gyöngyös–pesti országúton Windisch-Grätz herceg, császári fővezér Gödöllő térségében összevont hadserege ellen. Bár az Országos Honvédelmi Bizottmány (de facto a kormány) elnöke nehezen hozta meg döntését, ezúttal – Damjanich és Klapka tábornokok határozott kívánságára – jól döntött. A következő héten ugyanis a Görgey fővezér és Klapka, Aulich, Damjanich, Gáspár András hadtestparancsnokok vezényelte honvédsereg a hatvani, a tápióbicskei és az isaszegi ütközetben háromszor is győzelmet aratott a létszámfölényben levő cs. kir. fősereg ellen – ezzel megkezdődött az 1848–49-es Európában egyedülálló dicsőséges tavaszi hadjárat. A haditáborban tartózkodó Kossuth már április 3-án arról számolt be az OHB-hoz írt levelében, hogy a seregben "minden kerék gyönyörűen összevág, mint a jó óramű", és "mi ezen jó egybevágás harmóniájának kulcsa? Az: hogy Görgey a legtisztább indulatú hazafi, kiben a haza tökéletesen bízhatik".

Micsoda szerencse, hogy nem lövette főbe március 4-én, Tiszafüreden! Görgey ugyanis, Klapka és Répásy hadtestparancsnokok és a sereg törzstisztjeinek támogatásával az előző napon – Szemere Bertalan kormánybiztos közreműködésével – leváltotta a fővezéri posztról a kápolnai csatavesztés és az azt követő visszavonulás miatt a hadsereg bizalmát elvesztő Dembinski altábornagyot, és átvette a fővezérséget. Kossuth Mészáros Lázár hadügyminiszterrel és helyettesével, Vetter Antal tábornokkal oldalán azzal a szándékkal sietett Debrecenből Tiszafüredre, hogy a katonai lázadás vezetőjét, Görgeyt agyonlöveti. A helyszíni kihallgatások során azonban az OHB elnöke meggyőződött arról, hogy a Dembinski–Görgey-konfliktusban az egész tisztikar nem az általa január végén fővezérré kinevezett lengyel altábornagy, hanem a – szintén általa – 1848. november elsején a feldunai sereg (a későbbi 7. hadtest) főparancsnokává kinevezett magyar tábornok mögött áll.

A politikai vezetés végül is kényszerűen jóváhagyta Dembinski leváltását, ám a tétovázó – vagy inkább taktikázó – Kossuth Görgeynek és Vetternek is megígérte a fővezérséget. Március 8-án aztán az osztrák nemesi származású volt császári tisztet, a honvédvezérkar főnökét nevezte ki altábornaggyá és főparancsnokká, ám vele szemben hasonló ellenszenvet mutattak ki a meghatározó parancsnokok, mint lengyel elődjével. Különösen azután, hogy március közepén éppúgy kudarcba fulladt a Duna–Tisza-közén a magyar fősereg offenzívája, mint február végén Dembinski vezényletével. Így amikor március 28-án Vetter váratlanul megbetegedett, Kossuthnak most már valóban alkalmas fővezért kellett találnia, aki a másfél hónapja tervezett, s végre elindult hadjáratot sikerre viheti. Eljött hát Görgey ideje.