Magyar Hírlap online

Csak a tett szabadít meg

"Te vagy, hazám, most a világ vezére…" (7.)

	Ludwig Rohbock: A gödöllői kastély, 1856. (Forrás: Gödölli Királyi Kastély Múzeum)

Április 17-én futár érkezett Debrecenből Görgey tábornok lévai főhadiszállására, s hírül hozta, hogy az országgyűlés – válaszul az olmützi császári alkotmányra, amely letörölte a térképről a Magyar Királyságot, és eltörölte az V. Ferdinánd király által szentesített 1848-as alkotmányt –, Kossuth javaslatára, Magyarországot "szabad, önálló és független európai státusnak", az áruló, hitszegő, a magyar nemzet ellen fegyvert fogó Habsburg–Lotharingiai-házat pedig "trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek" nyilvánította. A magyar hadsereg fővezére csak annyit üzent vissza az 1849. január eleje óta Debrecenben tartózkodó kormány vezetőinek: "szakítsanak már azzal a szokásukkal, hogy a balsorsban gyávák, a jó szerencsében elbizakodottak".

Görgey e gúnyos üzenettel arra kívánta emlékeztetni a debreceni református Nagytemplomban (április 14-én) megválasztott kormányzó-elnököt, amit néhány nappal korábban gödöllői négyszemközti beszélgetésükön így fogalmazott meg: "A szó nem szabadítja meg hazánkat, csak a tett. Lehet-e a március 4-i oktrojált alkotmányra csattanósabb feleletet adnunk a győztes csatáknál?" Ám Kossuth éppen az április 8-i, húsvét előtti nagyhét nagy győzelmein (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg), továbbá Bem erdélyi és Perczel bácskai hadi sikerein felbuzdulva látta megérettnek az időt, hogy a nemzet kinyilvánítsa függetlenségét.

Erről az isaszegi csata másnapján, nagyszombat délután a gödöllői Grassalkovich-kastélyban tárgyalt Görgeyvel, aki nem lelkesedett az Ausztriától való elszakadásért. Két évvel később írt emlékirata szerint ő úgy vélte, a függetlenségi nyilatkozattal a magyar önvédelmi harc igaz ügye az osztrák monarchia elleni támadássá változna, s emiatt a honvédség magvát alkotó régi cs. kir. katonák (akik Ferdinánd magyar királyra tettek esküt) erkölcsi tartása és harcereje megrendülne; míg az ellenség minden szomszédos államban új szövetségesre találna az európai egyensúlyt megzavaró magyarok ellen.

Kossuth viszont azt hitte-remélte, hogy a brit, a francia, a török kormány is el fogja ismerni a független Magyarországot, és az egységes nemzetállamért harcoló németek és olaszok is fegyvert ragadnak Ausztria ellen; eközben az Európa legerősebb hadseregének parancsoló orosz cár semleges marad a Habsburg-birodalom és Magyarország élet-halál harcában.

Kossuth ebben sajnos tévedett, de az április 7-i, gödöllői haditanácson még együtt (jól) döntöttek Görgey és vezérkari főnöke, Bayer ezredes haditervéről, amely a fősereg zömének Pest északi megkerülésével – Vácon, Rétságon, Ipolyságon, Léván és a Garam folyón keresztül előrenyomulva – a hónapok óta ostromolt komáromi erőd fölmentését irányozta elő. Azzal számoltak, hogy a Windisch-Grätz császári fővezér által Pest alatt összevont ellenséges fősereg vagy kiüríti a magyar fővárost, és visszavonul Bécs felé, vagy annak a veszélynek teszi ki magát, hogy harapófogóba szorítják a magyar csapatok. A Damjanich-hadtest április 10-i, váci győzelmével megkezdődött a dicsőséges tavaszi hadjárat második szakasza.