Magyar Hírlap online

A nagyszebeni vacsora

"Te vagy, hazám, most a világ vezére…" (3.)

	Nagyszeben cseles bevétele után két héttel Bem apó honvédei egész Erdélyt felszabadították (Fotó: MH)

"Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk, / A szabadság régi bajnoka!" – így kezdte a költő és honvéd Petőfi Az erdélyi hadsereg című, 1849. március végén írt híres versét. Két héttel korábban, március 11-én este hét óra körül Bem tábornok éppen szüneteltette a cs. kir. és orosz csapatok által védett Nagyszeben délután elkezdett ostromát, amikor megérkezett gróf Bethlen Gergely huszár ezredes dandára, soraiban a 11. (kolozsvári) honvédzászlóaljjal. Az erdélyi sereg egyik legvitézebb egységének parancsnoka az ifjú Bethlen Olivér gróf volt. "Őrnagy úr, Szebenben akar ön vacsorázni?" – kérdezte tőle Bem tábornok. "Igenis, a zászlóaljjal együtt." "Menjen hát be Szebenbe, és állítsa fel a zászlóalját a piacon!" Mivel már sötét volt, a honvédek nemigen látták, merre is van az ellen, ám Bem tüzérségi tüzet zúdított a városfalakra, a városban több ház is kigyulladt, és a lángnyelvek fényénél több irányból megindult a szuronyos honvédek rohama: megmászták a sáncokat, betörték a főkaput, lekaszabolták az ellenséges ágyúk tüzéreit, és véres utcai közelharc után megfutamították a császári és az orosz védőket. Este tíz óra tájban a szövetségesek kiürítették Nagyszebent, így az erdélyi főhadparancsnokság székhelye magyar kézre került.

Erdély cs. kir. főparancsnoka, Puchner Antal altábornagy kétségbeesve értesült a császárhű Nagyszeben elestéről, hiszen seregével éppen azért hagyta ott a – Havasalföldről behívott orosz segélycsapatok által is védett – dél-erdélyi szász várost, hogy bekerítse és megsemmisítse Bem csapatait. Az ősz lengyel tábornok azonban kicselezte a cselvetőt (aki 1848 októberében nyíltan szembefordult a magyar kormánnyal, s november végére szinte egész Erdélyt elfoglalta), és meglepetésszerűen megostromolta és elfoglalta Nagyszebent, mielőtt az őt üldöző cs. kir. tábornok visszaérkezett volna féltett erődítményébe.

Az éppen ma 215 éve született Józef Bem – a magyar történelmi legendáriumban Bem apó, Napóleon császár hajdani tüzértisztje, az 1831-es lengyel szabadságharc legendás tábornoka, élete végén pedig a török hadsereg Murád pasája – 1848. december elején lett Kossuth jóvoltából az erdélyi hadsereg főparancsnoka. Bár Görgey a ’48 őszén Bécsben, majd az ottani forradalom leverése után Pozsonyban felbukkanó lengyel tábornok hadi működésétől nem remélt maradandó eredményeket, mert a "divatos forradalmár-katona fajtából való kóbor lovagok egyikének" vélte, Bem rácáfolt a kiváló magyar hadvezérre: hamarosan a magyar szabadságharc egyik legsikeresebb és legnépszerűbb parancsnoka lett. Nemcsak az őt rajongva tisztelő Petőfi versei tették nevét halhatatlanná, hanem fényes, olykor hihetetlen hadisikerei is.

Ha 1849 első három hónapjában nem foglalja vissza a túlerőben levő ellenségtől Erdélyt, és ezzel nem biztosítja a Debrecenbe menekült kormány és a Tiszánál összevont honvéd fősereg hátát, aligha lett volna esély a dicsőséges tavaszi hadjáratra.