Magyar Hírlap online

A komáromi döntetlen

"Te vagy, hazám, most a világ vezére…" (9.)

	Magyar huszárok és császári vértesek összecsapása a komáromi csatában (Fotó: MH)

"Komárom teljes fölmentésével a Gödöllőn – az isaszegi csata után – vezérkari főnökünk (Bayer József honvéd ezredes) által készített haditerv végrehajtása kielégítően megtörtént…" – Görgey Artúr 1851-ben írt emlékiratában a hadisikert főként Damjanich tábornok nagysallói "rendíthetetlen állhatatosságának" és Aulich tábornok Pest előtti "csodálatra méltó kitartásának és ritka hadművészetének" tulajdonította, a saját szerepéről szerényen hallgatva. Holott a hatvani ütközettel kezdődő (április 2.) és a komáromi csatával végződő (április 26.) tavaszi hadjárat alatt Görgey tábornok volt a magyar fősereg fővezére, és több ízben maga is csatát vezetve állta az ellenséges ágyútüzet, vállalta a közelharcot és az életveszélyt.

A nagysallói diadal (április 19.) utáni hét volt a szabadságharc egyik sorsdöntő időszaka. Ha valaki a Duna fölött léghajóból figyelhette volna az eseményeket, szabályos versenyfutást láthatott a magyar és a császári fősereg között. A mintegy harmincezer főnyi három magyar hadtest a Garam folyó felől, és a hasonló létszámú két császári hadtest Buda-Pestről (a harmadik Jellacic altábornagy vezetésével a délvidéki hadszíntérre indult) egyaránt Komárom felé vonult, erőltetett menetben. A legerősebb s legfontosabb magyar erődítményt január óta egy több mint tízezer főnyi császári ostromsereg vette körül Simunich altábornagy vezetésével. Damjanich és Klapka hadtestei április 22-én észak felől fölmentették az ostromzár alól a Duna bal partján levő komáromi várat és több ezres védőseregét, a császári csapatok visszavonultak a Duna jobb partjára, majd elsüllyesztették a hajóhidat – ezzel napokig késleltették a magyarok átkelését.

Eközben az új császári főparancsnok, Welden táborszernagy az április 24-re virradó éjjel hadereje zömével a magyar fővárosból Komárom felé indult, hogy ott egyesüljön Simunich hadtestével. A Nagysallónál megvert és Érsekújvárra visszavonult tartalék hadtesttel együtt Weldennek több mint ötvenezer főnyi hadserege volt, szemben Görgey mintegy harmincezer katonájával. (Aulich Lajos tábornok tízezer főnyi 2. hadteste április 25-én vonult be Pestre, és ott is maradt, mert a budai várat Hentzi vezérőrnagy ötezres seregével védte.)

Az április 22-én Komáromhoz érkező magyar csapatok csak az április 26-ra virradó éjjel tudták megkezdeni az átkelést az utászok által elkészített új tutajhídon a megáradt Duna jobb partjára. A Görgey, Damjanich és Klapka által vezényelt 1. és 3. hadtest (a 7. hadtest ekkor még a Garam folyó mellett állt) egy több kilométer széles arcvonalon – az ácsi erdőtől Ószőnyig – hajnaltól több órán át hevesen támadta a keményen védekező császári csapatokat, amikor déltájban a csatatérre érkezett a Pest felől visszavonuló császári fősereg zöme, s ez az erőviszonyokat az osztrákok javára billentette. Miután kora délutánra mindkét sereg kimerült, és egyaránt elfogyott a tüzérségi lőszere, a császári csapatok sietve visszavonultak Győr felé.

Bár Görgey azt írta, "a győzelem így is a miénk volt", valójában döntetlenül végződött a komáromi csata. A tekintetben pedig inkább magyar kudarcról lehet beszélni, hogy nem sikerült megakadályozni a cs. kir. erők rendezett visszavonulását a nyugati határra, ahonnan – alig két hónap múlva – megindult az újjászervezett és megerősített Habsburg-hadsereg újabb támadása. És akkor már a "spejzban" voltak az oroszok.