Magyar Hírlap online

Ilyenkor kijár a jó szó mindenkinek

Év végi jókívánság

A karácsony és a jókívánságok hagyományosan összekapcsolódnak, hiszen eredetileg az új esztendő Jézus születése napjával, karácsonnyal kezdődött. A karácsonyi népszokások roppant színesek, a lényegük mégis azonos: megbékélés és szeretet.

Vidéken ilyenkor a házat és környékét is alaposan rendbe tették – a nagytakarítással a mai háziasszonyok tehát ezt a szokást követik. Régebben viszont arra is ügyeltek, hogy rendezzék az emberi kapcsolatokat is. Vagyis igyekeztek lezárni a peres ügyeket, a tartozásokat megadni, az elmaradt ígéreteket teljesíteni, a nézeteltéréseket tisztázni, a kapcsolatokat megújítani. Talán erre is érdemes volna ügyelni az ablakpucolás mellett. A karácsony a jókívánságok kifejezésének ideje is, s ezekből a tágabb környezetnek is kijárt. A köszöntés és ajándékozás a kereszténységnél régebbi tradíciókat is hordoz, mint például az István napjához kötődő regölés – varázsének-mondás – a magyar vidékeken. A regősök gyakran kifordított bundát viseltek, láncos botot hordtak, s ezzel verték az ének ritmusát. A szöveg lényege ilyenkor a jókívánsá-gok halmozása volt, s a regölésért ajándék járt.

Apropó ajándék. Anyagi értéke eredetileg csekély volt, de mindenkit megilletett, aki csak bekopogott a házhoz. Az ajándékok hagyományosan természetes dolgok voltak: dió és alma leggyakrabban. S gyakori volt az is, hogy a családtagoknak, a rokonoknak valamilyen saját kezűleg készített figyelmességet adtak.

Sok helyen a karácsony estéjén a háziállatoknak is mondtak jókívánságot, s ők is kaptak ajándékként egy pár jó falatot. Illendő volt éjfélig közösen múlatni az időt a terített asztal mellett. Az asztalt hagyományosan az ünnepek alatt nem is szedték le. Éjfélkor aztán a család közösen ment a misére, s még a boszorkányoktól sem kellett félniük, ilyenkor a Luca-székére állva látható vált, ki is komázik az ördöggel.