Magyar Hírlap online

Az önkormányzat ellehetetlenítése „Fejéren feketén”

Fejér megye

Balogh Ibolya, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke három és fél évvel ezelőtt azzal kezdte a munkáját, hogy bejárta a megyei fenntartású intézményeket. „A valódi problémákat nem lehet kényelmes karosszékekből látni” – mondta. Ma már tudja, a mostani ciklus miniszterelnökeinek, kabinetjeinek sem sikerült ez. Talán nem is erőltették a dolgot. Sukoróról mindenképpen ejtsünk szót, hangsúlyozta rögtön beszélgetésünk elején.

- A King's City történetével már rengeteget foglalkozott a média. Nem gondolja, hogy unják az olvasók?

– Meglehet. De a kormányzati magatartást sem kevésbé, amit tükröz. Meggyőződésünk, hogy a projekt rombolón hatna a tókörnyék, a megye, sőt az ország életére. És hogyan is tudná a szerencsejáték-biznisz letelepítése kirántani az ország szekerét a kátyúból? Ezért is tiltakoztunk közéleti személyiségekkel, kiváló sportemberekkel, tenni akaró civilekkel együtt. Vagy itt van a milliárdos költségű Velencei-tó kapuja projekt, amiben egy homokos műtengerpartot is kialakítanának Velencén. Miért kellene egy beruházáshoz megváltoztatni a táj eredeti jellegét és giccsé silányítani? Általában a tókörnyéki fejlesztések aránytalanok, van, ahol százezrek, másutt milliárdok jutnak rá. Elnökségem idején egyébként sokkal hatékonyabb volt az együttműködésünk a legkülönfélébb kérdésekben a civilekkel, mint a kormányzattal.

– Vajon miért?

– A választ az olvasók bizonyára kitalálják: mert a Fidesz színeiben nyertem négy évvel ezelőtt. Nagy a szám, s nem hagyom magunkat. Küzdök a szemellenzős politikával, próbálom menteni megmaradt értékeinket, óvni intézményeinket…

– Mekkora sikerrel?

– Vegyes a kép. Az előző ciklusban még a kormánypártok adták a többséget a közgyűlésben, azaz „maguknak oszthatták a pénzt”, mégis 2,6 milliárdos hiánnyal vettük át tőlük a kasszát. A megye értékes ingatlanjai közül jó néhányat eladtak, pontosabban elkótyavetyéltek. Némelyik botrányosan alacsony áron talált gazdára! Az egyik hat hektáros tóparti, velencei terület például mindössze 90 millió forintért... Tartalékaink tehát nem voltak, csak rossz szerkezetű adósságaink. Innen indultunk.

Aztán ránk szakadt az „egészségügyi reform”, ami a szükséges pénzeszközökön túl nélkülözte a szakmai és fenntartói konzultációkat is. Betegek százai állnak sorba időpontokért, és 2009 elején „tartaléklistára” került a fehérvári, de megyei fenntartású óriási intézmény is. Az 1066 aktív, 550 krónikus, illetve rehabilitációs ággyal rendelkező Szent György Kórház. A TIOP-os, 11,3 milliárd forintos pólus-pályázatát gyakorlatilag elutasították. Az infrastruktúra-fejlesztés lehetőségének sutba dobásával a teljes Közép-Dunántúl egészségügyi ellátását veszélyeztetik. Pedig volt olyan régió, amelyikben két intézmény is kapott a milliárdos uniós támogatásokból. Mivel az értékelés és a döntés szempontjai nem voltak ismeretesek, magyarázatot kértünk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől, majd a miniszterelnöktől is. Válaszra sem méltattak minket. Legutóbb a Legfőbb Ügyészséghez, majd Brüsszelhez fordultunk, hogy kényszerítse ki számunkra a megfelelő jogorvoslat lehetőségét a döntéssel kapcsolatban. A kizárólag megyei fenntartásban működő kórházat az „ág is húzza”: tavaly áprilisban ismét változott a finanszírozás rendje, ami havi 80-120 millió forintos bevételkiesést jelent.

Hasonló a helyzet az oktatás területén is. A hibás kormányzati politikát megsínyli a minőségbiztosítási rendszer, a művészetoktatás finanszírozása, az érettségi és a szakmai vizsgarendszer, az intézményfenntartó társulások büdzséje, a pedagógusok – egyébként jogszabályban rögzített – kötelező továbbképzési támogatása. Teljes forrásmegvonást szenvednek el a közoktatási közalapítványok is. Míg korábban az állam által az önkormányzatoknak fizetett közművelődési, sport, közigazgatási normatívák együttesen 510 forintot tettek ki. Ma ez összevonva már csak 392 forint.

– Ez eddig inkább negatív kép. Mitől lesz vegyes?

– Attól, hogy a jóakaratú emberek és a megyei önkormányzat sokszor erején felül viselik azokat a terheket, amelyeket a kormánynak volna kutya kötelessége cipelni. Fejér megyében körülbelül 800 gyerek él gyermekotthonokban, lakásotthonokban vagy nevelőszülőknél. A gyermekvédelemben a normatívák néhány évvel ezelőtt az elfogadható színvonalú ellátás költségeinek még 60-70 százalékát fedezték, ma már a felét sem. Egy-egy cég, szervezet, magánszemély támogatása jelent némi segítséget. Önkormányzatunk a jogszabály szerint számoltakon felül is juttatott projekttámogatásokat gyermekvédelmi intézményeinknek. Ezek összege 2007 második felétől máig összesen ötven millió forint volt. De hát a dolgoknak nem ez volna a normális rendje! Az általunk fenntartott, tartós bentlakásos és szociális foglalkoztató intézményekben 1270 értelmi fogyatékos, idős és pszichiátriai beteg él, a kormány „adakozó kedvetlenségének” kitéve. Öt éve folyamatosan csökkentik a normatívát – ami napjainkig reálértéken körülbelül 30 százalékot ért el. 2010-ben az elhelyezés után járó normatívát újabb 16 százalékkal nyirbálták meg. Ha ehhez hozzávesszük az intézményen belüli foglalkoztatáshoz nyújtott támogatás még durvább, 62 százalékos elvonását, beláthatjuk, hogy az ellátó intézményeket a pénzügyi csőd, az ellátottakat a magukra hagyatottság fenyegeti! A pályázati lehetőségek szinte megfeleződtek…

– Azért a megyei önkormányzat próbálkozik. Miből teremtik elő az önerőt?

– Valóban, minden lehetőséget megragadunk, hogy ne csússzunk le az uniós pályázati forrásokról. A legjobb bizonyítékok erre a jelenleg folyó sárbogárdi beruházások, a Petőfi Sándor Gimnázium, a járóbeteg-szakrendelő és a Gyermekjóléti Központ öt épületének felújítása. De a már előbb említett székesfehérvári kórházprojektet sem a megye által benyújtott pályázat minőségi hiányosságai, hanem nyilvánvaló politikai okok miatt hagyták ki a támogatotti körből. Az önrészekre pedig – a megyének egyébként járó kormányzati pénzek megvonása miatt – kénytelenek vagyunk hiteleket felvenni. Sarkosan és képletesen fogalmazva: adósságba verjük magunkat azért, hogy kimerhessük a rászorulóknak a napi meleg ételt, és ez nem demagógia. Megválasztásomkor az első dolgom volt, hogy körbejártam az intézményeinket. Szerettem volna pontosan tudni, hol, mi a helyzet. Meghívtam egy-egy bejárásra az éppen aktuális miniszterelnököt is, de még arra sem volt képes, hogy valamelyik hivatalnokát ideküldje.

– És mi a helyzet a jelenlegivel?

– Nem változott semmi az elmúlt három évben. A kormány intézkedései az önkormányzatok ellehetetlenítésére irányultak. Döntési jogköreinket elvonták, gazdasági függőségbe kényszerítettek bennünket. Létrehozták a különféle, gyakran törvénytelenül működő regionális szerveket, hivatalokat és hatóságokat. A feladatokat viszont a mi nyakunkba varrták, tetézve. A jogsérelmet szenvedett önkormányzatunk fölött nincs olyan joghatóság, amelyikhez kifogásainkat eljuttathatnánk, csupán a kormány által irányított minisztériumok, hivatalok, illetve az Alkotmánybíróság. Utóbbi biztosan rendkívül elfoglalt: több mint ezer napja nem reagál arra a beadványra sem, amelyet Fejér megye a többi megyei önkormányzat támogatásával és felhatalmazásával még a 2007-es költségvetés alkotmányellenességével kapcsolatban beadott.

– Tehát a megyerendszer régi méltóságának és megerősítésének visszaszerzéséért ugyanúgy…

– …küzdünk, természetesen. Szent István egy évezrede hozta létre. Nem mondom, hogy a kormánynak sikerült nyolc év alatt megrengetnie, az alapok sziklaszilárdak. Ha eddig tartottuk magunkat, most már akár fél lábon is kibírjuk azt a néhány hónapot, ami még hátra van az újrakezdésig.

---

Pályakép

Dr. Balogh Ibolya az ELTE jogi karán szerzett diplomát. A rendszerváltás után a Székesfehérvári Polgármesteri Hivatalban irodavezetőként, majd jegyzőként vett részt a közigazgatási munkában. Négy évig volt Székesfehérvár jegyzője. Ezt követően Budapesten, a Terézvárosban dolgozott a kerület jegyzőjeként. A fővárosi munka után visszatért Fejér megyébe, ahol Gárdony város jegyzőjeként dolgozott. 2006 októberében választották meg a Fejér Megyei Közgyűlés elnökévé.