2011-12-06
A munkavállalók nagy értékei a munkaadónak
A Transport Eklöf Oy sikeres finn vállalkozás Magyarország közepén
Az 1991-ben alapított Transport Eklöf Oy teljeskörű szolgáltatást nyújtó finn vontatócég, Magyarországi telephellyel. Az egész Európát érintő gazdasági válság ellenére a cég jól prosperál, folyamatosan bővül, jelenleg alvállalkozókat keresnek. Az igazgatótanács elnöke, a vállalkozás egyik alapítója maga is hosszú éveket töltött a kormány mögött, így mindent tud a szakmáról. Keijo Eklöf még egy oktatási rendszert is kidolgozott munkatársainak.

– Hogyan jött létre a cég?
– 1991-ben alapítottuk a feleségemmel Finnországban. ’84-ben szereltem le a hadseregből és elmentem gépkocsivezetőként dolgozni egy fuvarozó céghez. Apai és anyai ágon is volt, aki a fuvarozásban dolgozott, de mégsem ez motivált a döntésemben. A cég megalapítása saját tapasztalatokon alapult, hiszen 2001-ig még én is jártam fuvarba. 2002-ben úgy kibővült a cég, hogy indokolt volt, hogy otthagyjam a vezetést és az irodából végezzem a munkát, bár utána is vissza-visszaültem a kormány mögé. A gyakorlatban szereztem meg a tudást, nem iskolában tanultam a cégvezetést, hanem a saját bőrömön. Az első négy évben csak egy autóm volt.
– Most mennyi van?
– 35, a magyar cégben 23.
– A cég irányelvei: Gondolkozz, tervezz, ellenőrizz, szerezz bizonyosságot. Miért pont ezek?
– Minden területen – bármilyen szakmáról legyen is szó – pontosnak és gondosnak kell lenni a munkavégzés során.
– Mit ért azalatt, hogy szerezz bizonyosságot?
– Minden egyes lépésünkről beszerezzük a szükséges információt, hogy pontosan tudjuk végrehajtani az utasításokat. A mi munkánk nagyrészt a tervezésről szól. Mindennek megvan a maga értéke, akár kicsi, akár nagy a feladat, egyetlen egy részletet sem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem szabad, hogy a munkavégzés feltételezésekre alapuljon. Hogyha például elindulunk Észak-Németországból Spanyolországba, több országon haladunk át és mindenhol megvannak a szokások, az eltérő közlekedési szabályok. Volt már olyan esetünk, hogy azért nem lehetetett megfelelően végrehajtani a fuvarfeladatot, mert a gépkocsivezető elfelejtette valamelyik papírját magához venni, mielőtt elindult.
– Ezt hogy lehet megtervezni? Olyan sofőrt alkalmaznak, aki nem felejti el, vagy felvesznek egy olyan kollégát, aki figyelmeztet mindenkit, hogy mit vigyen magával?
– Mind a kettő. Az irányításnak az is a feladata, hogy utasításokat adjon a gépkocsivezetőknek. A mi oktatásunk és irányításunk nagyon pontos. Az eligazítás és az oktatás után azonban a gépkocsivezetők engedélyt kapnak, hogy maguk is gondolkozzanak!
– Milyen oktatásról van szó?
– Összeállítottunk egy munkavégzési szabálykönyvet, és minden gépkocsivezető, akit felveszünk, ezt megkapja. Az oktatási rendszerünk pedig olyan, hogy egy 5 napos képzésen vesz részt, akit felveszünk dolgozni, ott nagyjából ezt a könyvet vesszük át. Ebben benne van, hogy milyen problémák merülhetnek fel az általunk végzett fuvarok során, azokra milyen megoldások lehetségesek. Van egy „Tízparancsolat”, az első és legfontosabb, hogy kövesd az utasítást, a második, hogy ha valamiért nem tudod, akkor jelezd. Emellett benne van a dokumentumok kezelése, hogy melyik ügyfelünk hogyan kívánja megkapni az okmányokat, vámkezelésekről van benne szó, veszélyes áruszállításról, az előrelátó- és gazdaságos vezetés témakörben is kapnak képzést, valamint megtanulják a fedélzeti számítógép használatát. Sokan azt gondolják, hogy azért van az oktatás, mert a szakmai képességeiket vonjuk kétségbe. De ez nem így van. Amellett hogy feltételezzük, hogy a kollégánk magas színvonalon tudja a munkáját elvégezni, meg kell tanulnia a cégünk működési elveit is.
– Mennyire nyitottak erre a magyar sofőrök?
– Ezen a területen nagy a finn és magyar társadalom közötti különbség. Finnországban mind a munkaadók, mind a munkavállalók szükséges dolognak tartják egy új munkahelyen az oktatást. Azt tapasztaltam, hogy Magyarországon ez kellemetlen dolognak számít. Amikor 2008-ban először tartottunk ilyen oktatást itt, rögtön érkezett két visszajelzés: az első kérdés az volt, hogy butának tartjuk-e őket, a második pedig az volt, hogy mit csináltak rosszul? Az én véleményem szerint a munkavállalók nagy értékei a munkaadónak. Rossz és felelőtlen munkaadó lennék, ha nem oktatnám őket. Nálunk ez az oktatás valós szükséglet alapján alakult ki. Kb. 50 ember dolgozik nálunk, három különböző nemzetiséget képviselve, különböző anyanyelvvel. Olyan a munkakörük, hogy nincsenek kapcsolatban a cégvezetéssel nap mint nap. Meg kell, hogy legyen bennük a képesség, meg az akarat arra, hogy megfelelően lássák el a munkájukat, úgy, hogy közben van bennük kezdeményező készség. Ezt a célunkat csak oktatással tudjuk elérni. Úgy nem lehet dolgozni, hogy mindegyik gépkocsivezetőnek saját elképzelése van a munka elvégzéséről, ez káoszhoz vezetne. Az oktatás és az irányítás során azonban megtaláljuk az egységes működési elvet.
– Ha ekkora a különbség a magyar és a finn mentalitás között, nem érezte, hogy módosítania kellene a kinti módszert?
– Az oktatás szerkezete és felépítése folyamatosan változik. Az utóbbi időben már nem is az első típusú oktatást alkalmazzuk, mert beláttuk, nem hatékony a magyarok esetében. Manapság minimálisra csökkent az elméleti rész. Mostanában az új sofőr legalább 2 hétig beül egy tapasztalt kolléga mellé és úgy tanulja meg a dolgokat. Nem vagyunk földhözragadtak, az a lényeg, hogy a tananyag eljusson. Van egy másik különbség is: Finnországban teljesen kiegyensúlyozott a viszony a kollégák között, függetlenül azok beosztásától. Itt vagy nem mernek beszélni a főnökkel, vagy olyan válaszokat adtak, amiről azt hitték, hogy én azt akarom hallani. Szerintem pedig az oktatásnak természetes együttlétnek kellene lennie!
– Magyarországon a kisebb családi vállalkozásokra jellemző ez a hangulat.
– A finn társadalom egyik meghatározó alapelve a munkahelyekkel kapcsolatban, hogy folyamatosan oda kell figyelni az alkalmazottakra, törődni kell azzal, hogy jól érezzék magukat.
– Mire a legbüszkébb a céggel kapcsolatban?
– Az egészre, de ha ki kell emelnem valamit, akkor a munka minőségére, de hozzá kell tennem, hogy ez nem egy ember érdeke. Akármilyen jó ötleteim lehetnek, ha nincs kivel megvalósítani.
– Jelenleg hány sofőrrel dolgoznak?
– Egy picit ötven felett.
– Most pedig alvállalkozókat keresnek.
– Nem éri meg minden áron a saját működésünket bővíteni. Az elmúlt 2-3 évben nagyon sokat fektettünk be a cégbe. Az egész világon gyenge most a gazdasági helyzet, de a működésünkben még most is megfigyelhető a növekedés, ugyanakkor nem feltétlenül az a jó lépés, hogy a saját flottánkat fejlesztjük. Ha most megrendelünk új autókat, több hónap, mire megkapjuk és meg kell találni hozzá a gépkocsivezetőket is, ez pedig egy lassú folyamat. Az alvállalkozónak kész az autója, van benne sofőr. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy kiválasszuk a megfelelő alvállalkozót és az ő sofőrjét is a mi oktatásunkban részesítsük.
– Mitől jó egy alvállalkozó?
– Nem kell, hogy diplomája vagy Nobel-díja legyen, csak az, hogy a saját szakterületén legyen hozzáértő és szorgalmas vállalkozó. Becsületes, tisztességes, elkötelezett. Olyanokat keresünk, akik teljes szívvel részt vesznek a munkában és hosszú távon a partnereink akarnak lenni.
– Ha szükség van munkaerőre, akkor ez egy jól prosperáló cég lehet!
– Nagyjából így van, ez a hosszú távú gondolkodás eredménye és annak az elkötelezettségnek, hogy jól akarjuk végezni a munkánkat.
– Milyen célokat tűzött ki maga elé?
– Apránként fejleszteni és növelni a magyar vállalkozást. Nagyjából egész Európában nehéz most a cégeknek, de javulni fog a helyzet. Ha megnézzük a térképet, Magyarország középen van fuvarozás és logisztika szempontjából. Nyugat-európában a piac telített, a növekedési potenciál keleten található meg.
– Úgy döntött a magyarországi cég beindítása mellett, hogy ránézett a térképre?
– Ennyire nem volt egyszerű, sok lehetőséget számba vettünk. A kiválasztási folyamatban 7-8 országot vizsgáltunk meg, hétköznapi, gyakorlati indokok döntöttek végül Magyarország mellett. Például a jó légiközlekedés, van egyenes, rendszeres járat innen Finnországba. Minden vállalkozó szereti a stabil környezetet, a viszonylag jólétben élő társadalmat. Lehet, hogy lett volna olyan ország, ami a költségek tekintetében kedvezőbb lett volna, de ott meg valami más hibádzott. Nyilván a számok a legfontosabbak, hogy megéri-e. Ráadásul a finnek szeretik a magyarokat, kellemes országnak tartjuk az önök hazáját, otthonosan érezzük itt magunkat.