Magyar Hírlap online

„A kiéheztetett gyereket azért szidják, mert csontsovány...”

Hajdú-Bihar megye

„Sajnos, a kormány tovább csökkenti a központi normatívákat, 2010-ben újabb 500 millió forinttal, s ezt nekünk valahonnan elő kell teremtenünk” – mondja Rácz Róbert, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke. A brutális megszorítások ellenére a megyei önkormányzat mindent megtesz, hogy a megyében élők minőségi szolgáltatást kapjanak az egészségügyben, a szociális szférában és az oktatásban. Hiszen kulturáltabb európai országban a befizetett adókból, a központi költségvetésből fedezik a közszolgáltatást, segítik a rászorulókat.

– Ellensúlyozható-e a központi normatívák évről évre történő csökkentése?
– Csakis nagyon feszes, szigorú gazdálkodással. Sikerült adósságfelhalmozás nélkül kompenzálnunk az elmúlt három és fél évben tőlünk elvont 10-12 milliárd forintot. Az elvonás minden önkormányzatot súlyosan érint. A feladatellátás mértéke nem változott, csak a ráfordítható pénz lett sokkal kevesebb. Az intézmények fenntartásánál az állami normatíva már alig 50 százalékát fedezi a tényleges költségeknek. A kormány pedig a végletekig lecsupaszított önkormányzatokra mutogat, hogy milyen felelőtlenül gazdálkodnak. Ez olyan, mintha a kiéheztetett gyereket azért szidnánk, mert csontsoványra fogyott.

Főleg azért elkeserítő ez, mert eközben a magyar állam, élén a tisztelt kormánnyal, beteges módon pazarol. Láthatóan fogalmuk sincs arról, miként kell takarékos, ésszerű módon működtetni az országot. Ahhoz van csak eszük, hogy kirabolják az államkasszát. Ha az új kormány alapjaiban nem nyúl hozzá a magyar állam, a települési és megyei önkormányzatok között kialakult forrás- és munkamegosztáshoz, kártyavárként omolhat össze a közszolgáltató szféra. A forráskivonás mellett a rendszer másik nagy problémája, hogy az állam saját „erőszakszervezetein” – például állami dekoncentrált hivatalokon – keresztül nagyon szigorúan ellenőrzi az általa hozott teljesíthetetlen jogszabályok betartását intézményeinkben. A Magyar Államnak nem lehet joga rá, hogy kifejezetten drága és nem hatékony ellátásra kényszerítsen bennünket. Majdnem ott tartunk, hogy ha piros színű törülköző van a mosdóban és nem zöld, akkor vissza kell fizetni a normatívát. Tavaly volt olyan ellenőrzésünk, amelyik után több mint 150 millió forint normatíva visszafizetésére köteleztek minket. A határozatot a bíróságon támadtuk meg, a pert megnyertük, és huszonegynéhány millió forintra csökkent visszafizetési kötelezettségünk. Teljesen erkölcstelen, ahogyan az állam vissza akarja szedni még ezt a kevés pénzt is. Erkölcstelenek azok az állami hivatalnokok, akik részt vesznek ebben a pénzbehajtásban.

– Milyen mértékben növekedett a gondozásra szorultak száma?
– A környező országok közül Magyarországon a legmélyebb a válság. Egyre többen sodródnak a perifériára, látványosan nő a szociális, a gyermekvédelmi és az időseket ellátó intézményekre szorulók száma. Két év alatt húsz százalékkal nőtt az állami gondozásba kerülő gyermekek létszáma a mi intézményeinkben. Az a kormány, amelyik egyszerre fogja vissza a gazdasági növekedést és vonja ki a forrásokat a szociális ellátórendszerből, nehezen megoldható, mély társadalmi fesztültségeket gerjeszt. A befogadó kapacitások növelésére nincs forrásunk.

– Egészségügyi Holdingot hoztak létre Debrecennel közösen az optimális működés érdekében. Hol tartanak ezzel?
– A megyei kórházak közül mi szenvedjük el a legnagyobb forráskivonást 2007 óta, évente két milliárd forintot. Ezt csak úgy tudtuk túlélni, hogy összevontuk a megyei önkormányzat és a debreceni városi egészségügyi szolgálat intézményeit. Ma a kórházak görgetik maguk előtt a kifizetetlen számlák miatti adósságot, és az emberek sorban állnak az ellátásért. A beteg az orvost és a kórházat okolja, holott az OEP nem adja oda nekik az adófizetők pénzét. Az OEP-nél és a jelenlegi kormánynál annak örülnek, hogy megint pénz maradt a kasszában. Én pedig akkor örülnék, ha nem maradna, hanem odaadnánk a kórházaknak.

– Az élet valamennyi területét elérte a válság. Miben látja a kiutat?
– Nyolc évig mentünk rossz úton, falnak koppantunk nagyon sokszor. Az állam romokban hever. Takarékosabb és hatékonyabb rendszert kell felépíteni az állampolgárok érdekeinek megfelelően. Nyilván mind a tíz millió magyar ember együtt fogja végigélni az újjáépítéssel járó nehézségeket, de sikerülni fog, mint már annyiszor a történelemben. Rendnek kell lennie az országban a mostani rendetlenség helyett. Mindenkinek a fejében! Olyan játék nincs tovább, hogy mindenki tartson be minden szabályt, kivéve engem, mert szeretek pirosban is átmenni a zebrán, buszjegyet meg csak hétfőn veszek, úgyse veszik észre.

– A jelenlegi gazdasági helyzetben az idősek és a rászorulók mire számíthatnak?
– A legrosszabb, ha elszegényítjük a nyugdíjasokat. Ennek éppen az ellenkezőjét kell elérni. Olyan ellátást kell biztosítani, amelynek keretében az nyugdíjasok méltó módon élhetnek. Növekedési pályára kell állítani az országot, s ennek jótékony hatásai nem csak a nyugdíjasok, hanem mindannyiunk életében is jelentkeznek.

---

Pályakép

Rácz Róbert 1967-ben született Miskolcon. Angol nyelv- és történelem szakon végzett Debrecenben az egyetemen 1993-ban. Debrecen város önkormányzatának főállású tanácsadója 1998 és 2002 között. 1998-tól a megyei közgyűlés tagja és a Fidesz frakció vezetője. 2002 óta országgyűlési képviselő. 2006-tól a közgyűlés elnöke.