Magyar Hírlap online

Szekeres öröksége

Nádor István, e-mail

Akik régóta figyelik a Magyar Néphadsereg vezető garnitúrájának kiválasztását, nem csodálkoznak azon, ami a Honvédelmi Minisztériumban, a Nemzetvédelmi Egyetemen történik, és általában: a véderő beszerzései, üzleti ügyei körül. Kis hadsereg, nagy pénzek és hihetetlen lehetőségek. (Ha arra gondolunk, hogy micsoda beszerzések történtek már az első világháború idején a papírtalpú bakancsokból és a papírral átszőtt posztónadrágokból…) Ki kerülhetett előrébb a ranglétrán a Magyar Néphadseregben, megelőzve kortársait? Aki a Szovjetunióban tanult. Vagy eltöltött ott néhány hónapot, az­után hazaküldték viselkedése, fegyelemszegése miatt, vagy mert orosz nyelvtudása és alapképzettsége elégtelennek bizonyult. Itthon elég volt az, hogy Moszkvában, Leningrádban vagy Rosztovban (politikaiak!) végezte tanulmányait. Belőle ezredes is lehetett. Aki be is fejezte valamilyen szakon a továbbképzést, annak illett elmenni a dandártábornokságig – vagy még tovább. A Néphadseregben olykor közel száz tábornok is hűtötte a lét. Meglepően nagy számban voltak köztük a politikaiak! Mert minden alakulatnál szükség volt egy politikai helyettesre, független párttitkárra, KISZ-titkárra és elhárító tisztre. Akinek múltja, családi öröksége, hitbizománya volt a szocia­lizmus. Néha elég volt egy „kubikos apa”, egy gettóból jött feleség vagy a karrierista öntudat is. A budai hegyek szolgálati villáiból reggelente HM-es kocsikkal kiskatonák hordták le – egyesével – a hadvezéreket, akik jól ismerték egymás múltját, képességeit, szakmai hozzáértését – ez tartotta össze őket. Sohasem buktak le alkoholizálás, kicsapongás, vaktában lövöldözés vagy magánlaképítés miatt… Hitték, ez már így marad örökre.