Magyar Hírlap online

Száz év múlva

Szabó S. András egyetemi tanár

Nincs könnyű helyzetben az ország, de az érdemi döntéseket akkor is meg kell hozni, ha kényes, problémás, a társadalom egy része számára konfliktusokat eredményező döntésekről van szó. A nemzeti szuverenitás kérdéséről csak annyit, hogy amikor az uniós csatlakozás volt a népszavazás tétje, s voksolni igennel vagy nemmel lehetett, bizony a túlnyomó többséghez hasonlóan én is igen szavazatot adtam le. Valahogy elengedtem a fülem mellett Gidai Erzsébet közgazdász, jövőkutató alapos érvekkel alátámasztott véleményét, s elhittem, mert el akartam hinni, hogy a belépés által nekünk magyaroknak is jobb lesz. Óriási tévedés volt. Nem hinném, hogy gőgös nacionalisták lennénk csupán azért, mert most nem hajtjuk az első parancsszóra igába a fejünket Brüsszelben, s először az ország vezetése is szeretné tisztán látni, hogy mihez is kérik a csatlakozásunkat. Nem szabad vélt – ígért s később nem realizálódó – előnyökért feladni a függetlenséget (ami még megmaradt belőle). Ha nem lehet józan kompromisszumot találni a magyar és az európai érdekek szolgálatában, akkor bizony a nemzeti érdek mellett kell letenni a voksot. Mi magyarok és euró­paiak vagyunk. De először magyarok, s csak utána európaiak!

Súlyos gazdasági világválság van, nyilvánvalóan a magyar gazdaság nem függetleníthető ettől a ténytől. Az a gazdaságpolitika, ami a liberalizmusra s a vadkapitalizmusra épült, ami egyedüli üdvözítőnek a pénzt ismerte el, ami a nemzetközi tőke meghatározó szerepére épül, elfogadhatatlan. Hiszen – legyünk végtelenül őszinték – igazából mit is jelenthet a tervezett Európai Egyesült Államok létrejötte? Azt, hogy nem lesz az országnak önálló költségvetése. Az Európai Unió – ahova ugye olyan lelkesen igyekeztünk – egyre riasztóbb fuldoklási tüneteket mutat.

Régi kínai mondás szerint, aki egyszer akar aratni, az gabonát vet, aki tízszer, az gyümölcsfát ültet, aki százszor, az neveli, oktatja, tanítja a népet. Tehát a kultúrára, az oktatásra áldozni kell, akár máshonnan is elvéve a pénzt.

Ha egy nemzettől elvesszük a kultúráját, vallását, történelmét, akkor mindent elveszünk tőle. Megadatott, hogy az utóbbi években egyetemen s középiskolában is oktathattam. Mindkét területen elszomorító a kép. Rengeteg gyenge képességű, az oktatott tárgyak iránt semmiféle vonzalmat nem érző fiatal ül a padokban, s nincs jövőképük.

Ha ezen nem tudunk változtatni, akkor az ország, a nemzet elbukik.

Hogyan is fogalmazott Bethlen Gábor, a nagy erdélyi fejedelem? „Nem lehet mindig megtenni azt, amit meg kellene tenni, de mindig meg kell tenni azt, amit meg lehet!” Igen, valahogy úgy kell az ország, a nemzet dolgait intéznünk, hogy abból az egyszerű ember is profitáljon, biztonságban, elfogadható anyagi körülmények között élhessen, és itt tudjon boldogulni, itt maradjon a munkájának gyümölcse, érdemes legyen utódokat nemzenie és felnevelnie azokat. Hogy száz év múlva is legyen magyarság a Kárpát-medencében!