Strasbourg és a vörös csillag

Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől, mondják Magyarországon. Olyan döntést hoztak, mintha a Keleti-Kárpátokkal véget ért volna a strasbourgi bírák részére a történelem. Döntésük a vöröscsillag-perben azt a benyomást kelti, hogy fogalmuk sincs a vörösterrorról, százmilliók elpusztításáról. A strasbourgi döntéshozókra való hivatkozással a magyar Kúria felülvizsgálati eljárásban mentette fel azt a munkáspárti elnököt, aki egy 2004. május 1-jei pécsi szakszervezeti rendezvényen zakója hajtókáján egy ötágú vörös csillaggal vonult fel. A strasbourgi bíróság ítélete szerint Magyarország megsértette a Magyarországi Munkáspárt 2006 korábbi elnökének a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, és kártérítésre kötelezte a magyar államot.

A magyar alkotmányban az ötágú vörös csillag és a horogkereszt tiltott önkényuralmi jelkép, és nyilvános helyen a viselésük tilos! Felteszem a kérdést: nem sérti-e a bolsevizmus áldozatainak emlékét, a szovjet kényszermunkatáborokban meghaltak hozzátartozóit az önök ítélete?

A szovjet NKVD által elhurcolt emberek legnagyobb részét a szovjet hadbíróság tíz–huszonöt évi kényszermunkára ítélte, pontos számuk ismeretlen. Becslésem szerint (a Gulag levéltára nincs megnyitva a kutatók részére sem) százezren voltunk, amiből csak háromezer-ötszáz a túlélők száma. 1994-től a Szovjet Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálta a magyar elítéltek ügyeit, és bűncselekmény hiányában az összes ítéletet hatályon kívül helyezte. Csaknem százezer magyar fiatal jeltelen sírokban nyugszik a számtalan Gulag-lágerkörzet területén.

Ideje lenne, hogy a munkáspártok és munkásvédelmi szervezetek más jelvényt válasszanak, mert az ötágú vörös csillagot a bolsevikok százmilliók vérével szennyezték be.

Engem 1946. február 17-én gerincen lőttek az NKVD katonái. Mindkét lábam megbénult, így vittek ki a Szovjetunióba, ahol a katonai törvényszék védő és tolmács nélkül tíz év kényszermunkára ítélt. Négy évig csak feküdtem, és amikor a térdemen megtanultam járni, rögtön felvittek az Északi-sarkkörön túli Usztvémlag lágerkörzet Zimka megnevezésű lágerébe, majd 1953. január 18-án onnan a Tajsetlagba szállítottak, közben 1953. március 5-én meghalt Sztálin. Ezután 1953. november 20-án léptem át a magyar határt. Kaposváron november 23-án 23 óra 30 perckor ölelt át édesanyám, aki már rég halottnak hitt, gyászmisét is mondatott értem.

Állam- és jogtudományi karra jártam, amikor valaki bejelentette: elítélt voltam. 1960 őszén a dékán fegyelmit kezdeményezett, mert nem írtam be az önéletrajzomba. Felfüggesztettek, mire azonnal írtam a Szovjetunió legfőbb ügyészének, kértem ügyem felülvizsgálatát. 1961. már­cius 2-án megkaptam a Szovjetunió legfelsőbb bíróságától az igazolást: bűncselekmény hiányában hatályon kívül helyezték a velem szemben hozott ítéletet, és rehabilitáltak.

Ezek után nem csoda, ha örülünk annak, hogy az alkotmányunk tiltja a vörös csillag nyilvános helyen való viselését.